Még 2007-ben egy negyvenes francia férfi azzal fordult orvoshoz, hogy fáj a lába. Gyermekként már volt hasonló problémája, aminek akkor az volt az oka, hogy a koponyája megtelt agy-gerincvelői folyadékkal. A doktorok úgy határoztak, megvizsgálják az agyát és megnézik, ez-e a gond. Legnagyobb meglepetésükre azt találták, hogy a férfi agyi kamrái olyannyira megteltek, hogy gyakorlatilag a teljes agya helyén folyadék van, leszámítva egy vékony kérget, benne neuronokkal. Az agyszövet ilyen nagymértékű hiányánál, már az is csoda, hogy a férfi egyáltalán eszméleténél volt, ő pedig ehhez képest teljes és boldog életet élt. Közszolgaként dolgozott, volt felesége és két gyermeke, és az esetig áldott tudatlanságban élt az állapotát illetően. Az eset jelentős kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy miként működik az agy, és milyen mechanizmusok szabályozzák a tudatunkat. Például a tudósok addig úgy gondolták, hogy az agy talamusz nevű része, amely az érzéki ingereket továbbítja az agykéreg felé, elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember eszméleténél maradjon. Logikus is volt ez a következtetés, hiszen a korábbi kutatások alapján úgy tűnt, hogy a talamusz sérülése gyakran okoz kómát, egy kutatócsoportnak pedig egyszer sikerült „kikapcsolnia” egy epilepsziás beteg eszméletét úgy, hogy elektromos ingereknek vetették alá ezt az agyi területet. Hasonló vizsgálatok azt is megmutatták, hogy lehetséges mesterséges eszméletvesztést előidézni az agy egy másik, claustrum nevű részének stimulálásával, amely egyébként szoros kapcsolatban áll a talamusszal is. Világos, hogy a francia férfi esete az összes olyan kutatást megcáfolja, amely a tudat eredetét az agy szerkezetében kereste. Megerősíti azonban azokat az elméleteket, amelyek szerint az agy anatómiája valójában nem annyira érdekes, inkább az a lényeg, hogy a neuronok miként kommunikálnak egymással. Egy friss tanulmány például, amely a neurális tevékenység mintázatait vizsgálta, arra a következtetésre jutott, hogy a neuronok a legritkább esetben kommunikálnak egymással a lehető legrövidebb úton. Helyette minden lehetséges csatornát feltérképeznek, ezáltal komplex és véletlenszerű átvitelt produkálva. Ez az elgondolás az alapja Axel Cleeremans radikális plaszticitás-elméletének is, amely szerint a tudat úgy jön létre, hogy az agy folyamatosan vizsgálja magát, hogy megtanulja, hogyan kell eszméletnél lenni. Kétségtelen, hogy még rengeteg kérdés vár megválaszolásra, és a tudatosság természetét illető elméleteken még biztosan kell finomítani. Jó hír viszont, hogy tudjuk, mitől fájt a francia férfi lába. (IFLS)