Release Date: 2014. szeptember 11. Genre: vígjáték Director: Dany Boon Screenwriter: Dany Boon Studio: MTVA Starring: Alice Pol, Dany Boon, Jean-Yves Berteloot, Judith El Zein, Kad Merad 2014.09.04. (Supercondriaque) A 39 éves Romain Faubert egyedül éli hétköznapjait, nincsenek gyerekei és felesége. Fotósként dolgozik egy internetes orvosi enciklopédiának, amely foglalkozás nem segít csillapítani egyébként is előrehaladott hipochondriáján. Félelmei és neurózisa teljesen átalakítja a hétköznapjait, és egy egészen egyedi életvitelt eredményez: lakásában könyvek helyett gyógyszerek vitaminok sorakoznak. Romain egyetlen igaznak vélt barátja az orvosa Dimitri, aki egyben lelki támasza is. Barátjának, akinek lassan már pokollá teszi ez életét a betegségektől való rettegésével, meggyőződése, hogy, ha Romain megtalálná álmai asszonyát, az egész nyavalygását hátrahagyná. Ezért a legkülönfélébb módszerekkel igyekszik a bogaras férfi összeboronálni a nőkkel. A terápia felállításakor még nem sejti, hogy orvosi javallata milyen nem várt helyzete sodorja mindkettőjüket. KRITIKA A randizás minden betegséget meggyógyít. Farkas Viktor Állítja aktuális szerzői filmjében Dany Boon, akit hazájában szinte már nemzeti hősként tisztelnek, ám hozzánk mégis kevés általa jegyzett alkotás jut el, mint például a 2008-as Isten hozott az Isten háta mögöttvagy a Finánc a pácban 2010-ből. A francia mozgókép művészetben jártas körökben azonban eléggé megosztó személynek számít. A többnyire színészként tevékenykedő Boon könnyedén beletanulhatott a rendezői szakmába, ugyanis rengeteg gall direktorral dolgozott már együtt, köztük olyan zsenikkel is, mint Jean-Pierre Jeunet. Ám a Szuper – Hipochonder(akárcsak a lassan önálló életművé duzzadó többi auteur Boon-dolgozat) sem érhet jeunet-i magasságokba. A “csináld magad” általában jó hatással van az átlagos színészekre (lásd Ben Affleck). Az óriási vállalás, amennyire öncélúnak tűnik, annyira tisztelendő is. Boon jól hozza a társadalom perifériájára szorult különcöt, görbe tükröt állítva a 21. század konformista emberének. Szívesen megy át Stallonéba, vagy tanít meg minket férfiként viselkedni. Azonban ilyenkor mindig felmerülnek járulékos veszteségek, ami ebben az esetben a forgatókönyv: a jó felütés után az első fordulópont feleslegesen kizökkenti a cselekményt, majd a mankóként használt klasszikus romkom műfaji modell, a közepesnél valamivel jobb gegek, valamint az intertextualitás próbálja menteni a menthetőt. Bár a Szuper – Hipochonder a komédiákat kedvelő közönségnek kiváló alternatívát jelenthet a nyár harsányabb, altesti bombákkal operáló hollywoodi társműveivel szemben. Hozza a megszokott Boon-színvonalat, vagyis egy minden egyediséget nélkülöző, jól összerakott iparos munka. 107 perc, francia-belga Szuper – Hipochonder « VOX.hu
