Tudomány Szűzáldozattal csillapítják az utódok éhségét

Nehéz a szülők sorsa. A gyereket nevelők tudják, mennyi gonddal jár, amíg az utód a saját lábára áll. De legalább az ember gyerekek – jó esetben – nem eszik meg a szüleiket. Nem így egyes pókok utódai. Ha szűkössé válik a táplálékforrás, minden további nélkül felfalják az anyjukat.


A bikapókok esetén az anya-utód kapcsolat ijesztően rövid életű, mivel amikor elfogy a táplálék-utánpótlás, soklábú, mászkáló gyerekei végül felfalják az anyát, sőt úgy tűnik, hogy örömmel lakmároznak a túlbuzgó mostohaszülőkből is.

A Stegodyphus dumicola pókfajról megjelent új tanulmány további dermesztő részleteket tárt fel. Ez a faj úgynevezett társas pók, ami azt jelenti, hogy a megtermékenyítetlen („szűz") nőstények egy kommunális fészekben élnek, és a nagynénik segítenek a pókmamáknak ellátni a szülői feladataikat.

A S. dumicola esetében ez a (mostoha)szülői gondoskodás zavarba ejtően nagy áldozattal jár, amit a szakemberek extrém és öngyilkos anyai gondoskodásnak neveznek.



Stegodyphus dumicola bikapók

Forrás: Anja Junghanns

Ezt idegen szóval matrifágiának hívják, és az anya feláldozza saját testét, hogy táplálékhoz jussanak az utódai, és ezeknél a bikapókoknál még a fészekben élő nem párzott nagynénik közül is csatlakoznak egyesek a halálos rituáléhoz, jószerivel szűzáldozatot mutatnak be pók módra.

A 45 ezer ismert pókfaj közül mintegy 30 él közösségben. A kutatók feltételezése szerint az afrikai pókfajnál tapasztalt viselkedés a többi ilyen fajnál is létezik.

Gabriele Uhl zoológus és pókkutató szerint a viselkedés csak látszólag önzetlen. Az "unokaöccsök és unokahúgok" sikeres felnevelése segíti a "nagynéni" által is birtokolt gének örökítését a következő generáció számára. Ez magyarázatot ad arra, hogyan fejlődhetett ki és maradhatott meg ez a látszólag önfeláldozó viselkedés - írják a szakértők.

Let's block ads! (Why?)

Forrás...