Távozz Tőlem, Sátán!

• Release Date: 2014. július 10.
• Genre: horror, krimi
• Director: Scott Derrickson
• Screenwriter: Paul Harris Boardman, Scott Derrickson
• Studio: InterCom
• Starring: Édgar Ramírez, Eric Bana, Joel McHale, Olivia Munn, Sean Harris

2014.07.10. (Deliver Us from Evil) Aki New Yorkban rendőr, az nap mint nap találkozik a bűn és gonoszság minden formájával. Sarchie (Eric Bana) azonban képtelen hozzászokni ahhoz a sok fájdalomhoz, amivel szolgálatban kénytelen szembenézni. Most egy egészen különös gyilkosságsorozat ügyében kénytelen nyomozni. A megmagyarázhatatlan és megmagyarázhatatlanul kegyetlen gyilkosságok felzaklatják, és a szolgálaton kívüli óráit is tönkreteszik: pedig azokat a kislányával és gyönyörű feleségével szeretné tölteni. Amikor már úgy érzi, beleőrül az egyre csak ismétlődő esetekbe, találkozik egy pappal, aki nem hord reverendát, és legalább olyan kemény figura, mint egy New York-i zsaru. És azt állítja, tudja, mi áll a borzasztó bűncselekmények hátterében.

KRITIKA

Ne vígy minket klisé-rengetegbe, de szabadíts meg a sablonoktól!

Arányi Zsuzsanna

Scott Derrickson The Doors zenére hangolt riogatásával csak egy gond van: majdhogynem egyetlen képkockája sincs, amit még ne láttunk volna. Ez persze nem jelent feltétlenül piros lapot azonnali kizárással, gondoljunk csak James Wan minden szempontból sikeres Démonok közöttjére! Azonban míg Derrickson a 2005-ös Ördögűzés Emily Rose üdvéért mellett a Sinisterbe is tudott olyan aspektust csempészni, amellyel valamilyen módon kitűnt az átlag hollywoodi horrorok sorából, ezúttal egyetlen dologgal tudta le ezt: két olyan zsánert házasított össze, amelyek viszonylag ritkán járnak kéz a kézben.
A film egy jól megkomponált akciószcénával nyit Irakban, ahol három katona valami vérfagyasztó dologra bukkan, majd az esőzésben Londont is kenterbe verő Bronxban folytatódik a sztori. Ralph Sarchie (Eric Bana) a szkepticizmus két lábon járó marcona rendőrszobra társával (Joel McHale) rója a sötét utcákat, és Sarchie „radarjának” hála összefüggésbe hoznak három különleges eseményt. Amikor a racionalitás talaja kicsúszik a lábuk alól, felbukkan Mendoza (Édgar Ramírez), az ex-drogos, dohányos, whiskey hívő pap, hogy rávilágítson: nem csak az a fajta gonosz létezik, amit eddig ismertek.
A rezzenéstelen arcú Bana és a vicces, laza, tökös partnerét alakító McHale jól hozzák a buddy cop mozik hangulatát, amikor azonban a történet némi hitdrámával fűszerezett ördögűzős horrorba megy át, Derrickson elveszti a lendületet, és a szálakat sem igazán tudja kordában tartani. Épp hogy csak belenyalint izgalmas kérdésekbe – pl. a veteránok poszttraumatikus szindrómájának a gonosz érintésével való megfeleltetése, vagy Bana két aspektusú démonokkal való küzdése – hogy aztán ne kezdjen velük semmit, és csak kielégítse az összes nézői percepciót a műfajjal kapcsolatban. Az író-rendező ugyan atmoszféra-teremtésből egészen jól vizsgázik, és akad pár szívdobbanás-kihagyást okozó jelenet (főleg a hátborzongató hangsávnak köszönhetően, és itt most nem a Morrison-slágerekre gondolunk), de a panelekből nem mozdul ki, úgyhogy a rutinosabbak lehet, hogy inkább csak lapos pislogásokkal jutalmazzák a vérfagyasztó szcénákat. Meglepetést tehát ne várjunk, az egyes horrorjelenetek a szokásos ív mentén haladnak: a hitetlenkedést követően bekövetkezik a kifizetetlen villanyszámla effektus (értsd: akadozik a világítás), majd jönnek az emberre frászt hozó téves riasztásként funkcionáló állatok, végül pedig jöhet a szembenézés a paraforrással. A kezdeti kísérletező kedv mindenesetre értékelendő, ahogy a mozikban alulreprezentáltnak számító műfaj bevállalása is.



A végső százalék a VOX írói által adott százalékok átlaga!

118 perc, amerikai
Távozz tőlem, Sátán! « VOX.hu