Te ráharapnál? – Clickbait Egy férfi táblával a kezében tűnik fel az interneten: „5 milliós nézettségnél meghalok”. A Clickbait egy csavaros thrillert ígér, amely szemérmetlenül kritizálja a mai társadalom viszonyát a modern technológiával. De vajon a végeredmény is olyan izgalmas, mint az alap szituáció? Tony Ayres és Christian White legújabb minisorozata a Netflixen várja a krimi és thriller szerelmeseit. Nem is akármilyen szereplőgárdával! A Clickbait felvonultatja, és szépen kis is használja Zoe Kazan, Adrian Grenier és Betty Gabriel tehetségét, miközben az internet árnyoldalának megannyi titkos és kevésbé titkos bugyrába próbálja meg bevezetni a nézőt. Amíg azonban a 8 részes sorozat kezdete igen csak ígéretes, addig a befejezés felé haladva már jócskán átalakul a képünk az alkotásról. A történet egy feszült, izgalmas és titokzatos thrillerként indul el, amelyben elrabolnak egy kétgyermekes családapát. Eltűnéséről mindaddig nem tud a család – feleség, gyerekek, húg és anyuka -, amíg meg nem jelenik egy élő közvetítés róla, amelyben különböző táblákkal a kezében mutatják őt. Míg az első szerint 5 milliós nézettségnél meghal a férfi, a további két tábla árnyalja az elesett áldozat képet. Az egyiken ugyanis az áll, hogy bántalmazza a nőket, a másikon pedig, hogy meg is ölt egyet. Azaz az alap felállás több síkon is morális dilemmák elé állítja mind a karaktereket, mind pedig a nézőket. Komoly-e egyáltalán, amit látnak? Igazak-e a táblák? Tényleg meghal-e Nick, valamint tényleg megölt-e valakit korábban? Ha igen, vajon megérdemli a rá váró sorsot? Van valami irritálóan találó abban, ahogy a Clickbait az elején felhasználja az internet kaotikusságát. Hiszen magától értetődő kérdés, hogy morális-e ilyen helyzetben megnézni a videót. Ugyanakkor az aggódó ismerősöknek frissíteniük kell az oldalt, hogy lássák, hogyan áll a nézettségi szám, amivel automatikusan eggyel feltornázzák az amúgy is gyorsan növekvő számot. Ez az ördögi kör bizonyos morbid játékosságot nyújt a nyitó epizódnak, amely egyébként is szépen felvázolja a családi viszonyokat. Zoe Kazan ismét remekel, ezúttal a talpraesett és zabolátlan húg szerepében. Ahogy pedig halad a történet, úgy tudunk meg mi is, és a szereplők is egyre többet az elrabolt férfiról, aki idővel már távolról sem tűnik annak a tökéletes férjnek, apának és iskolai sportorvosnak, akinek elsőnek hisszük. A titkok felfedésével pedig a nyomozás is egyértelműen két irányba indul meg: ki és miért rabolta el a férfit, illetve valóban igaz-e, hogy megölt valakit. Amíg a család tehetetlenül nézi, ahogy a média és az internet népe darabjaira szedik Nicket, aki az ő szemükben egyértelműen áldozat, addig a nyomozást vezető detektíveknek minden felmerülő szálat le kell ellenőrizniük. A Clickbait tehát tényleg figyelemreméltó rajtról indul, jól adagolja a fordulatokat, 45 perces részeivel a tempót is szépen tartja, az említett három szereplőhöz pedig simán felnő a szimpatikus rendőrt alakító Phoenix Raei, valamint az idősebb fiút megformáló Camaron Engels is. Ráadásul egy egészen különleges narratívát használ a sorozat: minden egyes rész valakinek a szemszögéből mutatja be a történéseket, keverve a múltat és a jelent. Azaz amíg jobban megismerjük a főbb karaktereket, és megtudjuk, hogy nekik milyen is volt a kapcsolatuk a férfival, addig továbbra is haladunk előre a cselekményben és a nyomozásban. Nem ugyanazt látjuk tehát több szemszögből, inkább csak mindig elszegülünk egy-egy szereplő mellé, hogy jobban megértsük a dolgokat. Phoenix Raei a sorozat egyik legjobbja. Bármennyire is hangzik azonban mindez jól, a Netflix alkotása valahol félúton kisiklik. Miután mind mondanivalóban, mind történésekben leül egy kicsit a sorozat, egy meglepő, de zavaró csavarral felkínálja az esetleges magyarázatot mindenre. A megoldás azonban nem csak lusta és elcsépelt, de gyakorlatilag 5 percre sem győzi meg a nézőt, hiszen a befejezés még részek múlva esedékes csak. Ami azonban akkor egy méltatlan végkifejletnek tűnt, arra a készítőknek sikerült duplán rákontrázni két még rosszabb feloldással. Ezzel pedig gyakorlatilag három rossz közül választhatunk, és persze, hogy a legkínosabb lesz a valódi befejezés. A teljesen történet- és tónusidegen utolsó jelenetekből éppen ezért hiányzik bármiféle igazi feszültség; mintha a legizgalmasabbnak szánt 20 perc elvesztette volna minden súlyát. Az erőltetett, hiteltelen és szinte megmagyarázhatatlan lezárás egyszerűen elvesz a mű értékéből. Pedig az tényleg szimpatikus figurákkal operál, többé-kevésbé fenntartja a nézői érdeklődést, szépen kijátssza az internetes ismerkedés veszélyeit, valamint el is gondolkodtat. A Clickbait egy érdemes vállalkozásnak indul, amely annyira meg is fog, hogy kíváncsian várjuk a végén érkező magyarázatot. De higgye el nekem mindenki, egyszerűen nem éri meg, mert csak elrontja az addigi élvezetet. Ezzel pedig hatalmas öngólt rúg magának a sorozat. Hiszen ki akarna szinte végignézni valamit, de nem teljesen. Ugyanakkor ki akarna úgy belevágni az egészbe, hogy tudja, a végével az eleje is elromlik. Nesze nekünk dilemma! https://www.filmtekercs.hu/sorozat/te-raharapnal-clickbait-kritika