Release Date: 2014. július 10. Genre: dráma, fantasy Director: Bakhtyar Khudojnazarov Screenwriter: Sergej Ashkenazy Studio: Vertigo Média Kft. Starring: Daulet Kekelbayev, Detlev Buck, Dinmukhamet Akhimov, Egor Beroev, Radzhab Gusejnov 2014.07.10. (V ozhidanii morya) Marat élete a tenger, mindene a tengerészlét. Amikor egy nap feleségét rossz érzés fogja el, és a napi halászattól visszatartaná férjét, a férfi hajthatatlan marad, és megnyugtatásul inkább magával viszi a nejét is a kihajózáskor. Ám egy félelmetes vihar tragikus fordulatot hoz az életükben. A hajó, a legénység és felesége elvész a viharban, egyedül Marat éli túl a szerencsétlenséget. Ám a viharral nemcsak a bárka és személyzete tűnik el, hanem a tenger is. Évekkel később Marat visszatér a katasztrófa színhelyére, előbb megkeresi a kiszáradt tenger után maradt sivatagban a bárkáját, majd elhatározza, hogy tevevontatással eljuttatja a tengerre, amellyel szerinte az eltűnteket is visszahozhatja, s megtöri a megmagyarázhatatlan átkot. KRITIKA A Luna Papa rendezőjének új filmje zavarba ejtő mű. Egyrészt jócskán archaikus, mely megidézi a ’60-as, ’70-es évek szovjet filmjeit, másrészt tele van pakolva CGI-jal és egyfajta fantasyként is kívánna funkcionálni. Csákvári Géza Bakhtyar Khudojnazarov első nagy sikere után a szokásos hibába esett: igazán nagyot akart alkotni. Az ambíció persze nem baj, főleg ha ihlet hajt egy alkotót és a művét, de jelen esetben az eredmény inkább zavarba ejtő, mintsem lenyűgöző. A mese hőse, Marat, aki boldog emberként éli életét egy meg nem nevezett halászvároskában. Egyik nap felesége figyelmeztetése ellenére kimegy a tengerre, és mivel az asszony ragaszkodik hozzá, magával viszi. Nem sokkal később jön egy misztikus (?) homokvihar, mely nem csak a hajót süllyeszti el, hanem eltünteti magát a tengert is. Marat, az egyedüli túlélő tíz évvel később tér vissza, hogy immár a sivatag közepén lévő hajóját „eltolja” a tengerig. Eközben szembesülnie kell a gyászolók haragjával, felesége húgának a szerelmével és apja fájdalmával. Az elátkozott világ karakterei azonban legtöbbször a normál logika birtoklása nélkül cselekednek, ráadásul roppant teátrálisan is lépnek fel és le a színről. Végül a deus ex machina közbelép és megoldja a helyzetet, a gyengébbek kedvéért egy bibliai idézettel megfejelve sajnos csak a rendező által látott/vélt katarzist. A Tengerre várva tipikusan olyan film, amelyet nem igazán tudunk szeretni, de valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva folyton visszatérnek a képsorai. Hogy ez milyen érzésekkel jár? Nos, ez esetben az erősen szubjektív. 109 perc, orosz-belga-francia-kazah-német Tengerre várva « VOX.hu
