Fotó: Peter Von Felbert Sopronban született, de hosszú évek óta Berlinben él és alkot Terézia Mora, akinek A szörnyeteg című kötete tavaly elnyerte a Német Könyvdíjat. A regényben Az egyetlen ember a kontinensen című kötetből ismerős Darius és Flóra bukkan fel ismét, történetük két szálon fut, ami a vízszintes csíkkal kettéválasztott – vagy ahogy Terézia Mora fogalmaz: al- és felvilágra osztott – könyvlapokon válik igazán érdekessé. A részben Magyarországon játszódó művet a díjról döntő zsűri indoklásában „mélyen megrázó” és „stilisztikailag virtuóz úti regénynek” nevezte. Terézia Mora írás mellett fordít is, mások mellett Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos és Örkény István műveit. A jelenleg Németországban tartózkodó írónőt a kétnyelvűségről, egyazon történet apokrif, női változatától, a precízen irányított anyagról, és a mások által ráaggatott, tőle függetlenül örökké változó szerzői kategóriákról is faggattuk. Ősszel jelenik meg magyarul A szörnyeteg, amellyel tavaly elnyerte a Német Könyvdíjat. A beszámolók szerint nem készült köszönőbeszéddel, mi volt ennek az oka? Ennyire nem számított rá, esetleg nem volt kinek megköszönnie? Őszintén szólva, nem is tudom, miért lett ebből akkora téma. Babonából nem írtam fel semmit, de azért köszönetet mondtam mindenkinek, akinek volt mit köszönnöm. Ezekből nem kevés volt, úgyhogy végül egészen hosszúra sikeredett a beszéd. A szörnyeteg története két szálon fut, amiket vizuálisan is elkülönít a könyvben. Mi indította arra, hogy ebben a formában mesélje el Darius és Flóra történetét? Így adta magát. Csak Darius perspektívájából elmondani kevés lett volna. Fontos volt, hogy a női figurának, aki a trilógia első részében a peremre szorult, itt végre legyen saját hangja. És ha ez egyszer, a legelején, eldőlt, akkor már csak azt kellett eldönteni, hogy hogyan rendezzem el ezeket a szövegeket a térben. Azaz: egymás után vagy egymás mellett, alatt jelenjenek meg. Mivel a női szereplő szövege olyan nagy jelentőséggel bírt, nem akartam eldugni a férfi fejezetei között, hanem minden oldalon, azon is, ahol éppen nem mond semmit, láttatni akartam, hogy azért ott van. Ezért megosztottam az oldalt egy felvilágra és egy alvilágra. Fent A-tól Z-ig halad egy elég hagyományosan elbeszélt történet, lent pedig ugyanennek az apokrif, töredékes, női változata. Az ő történetük a társas magány és a kommunikációra való képtelenség története is. Hogyan látja: a nyelv maga mennyiben segíthet vagy gátolhat minket az egymás közötti kommunikációban? Darius és Flóra csak úgy tudtak egymással szót érteni, hogy Flóra felvállalta azt, hogy nyelvet vált. Ez nemcsak a magyarról németre való váltást jelenti, hanem hogy ő ügyelt arra, hogy Darius érthesse, hogy miről beszélnek éppen, mivel világos volt, hogy a férfi bírt kevesebb empátiával, nyelvi eszközei szegényesebbek voltak. Ha egy pár között nyelvi szinten ilyen nagy a különbség, akkor nyilván csak addig lesz kommunikáció közöttük, amíg a nyelvileg erősebb fél arra hajlandó. Flóra egy idő után lényegében megszakította a kommunikációt Dariusszal, magába zárkózott és már csak önmagával társalgott – és ehhez újra visszatért (a Darius által nem értett) anyanyelvéhez, a magyarhoz. Terézia Mora: Csak németül tudok írni - KönyvesBlog
