Ma van az év "leghosszabb napja" az északi féltekén, ettől kezdve napról napra nő a sötétségben töltött idő. Szeptember 23-áig azért a világosság lesz túlsúlyban. Minden sokkal egyszerűbb, bár jóval unalmasabb volna, ha a Föld tengelye merőlegesen helyezkedne el a Naphoz viszonyított képzeletbeli síkon. Ez az ekliptika, ami többé-kevésbé a naprendszer bolygóinak keringési síkja. Eltűnnek az árnyékok Ekkor az év 365 napján 12 órán keresztül lenne világos és ugyanennyi ideig sötét. Nem lennének évszakok, és az időjárás is teljesen más lenne. De nem így van. Bolygónk keringési síkja 23,5 fokkal dől meg a merőlegeshez képest, és ennyi elég is a változatossághoz. A nyári napfordulón, azaz június 21-én az Északi-sark "bólint" a Nap felé, a sugarak merőlegesen tűznek a Ráktérítőre. Többek között a Nyugat-Szahara, Algéria, Líbia, Egyiptom, India, Kína és Mexikó egyes részein eltűnnek az árnyékok. Itthon 4:45-kor volt napkelte és 20:46-kor fog csillagunk lenyugodni. A Föld útja szeptember 23-án éri el azt a pontot, ahol a tengelyferdeség ilyen szempontból nem számít, ez lesz az őszi napéjegyenlőség. A 12 órás éjszakát 12 órás nappal váltja, majd egészen december 22-éig, a téli napfordulóig a sötét periódus lesz hosszabb, majd minden kezdődik elölről. A fény diadala A mai nap sokaknak Szent Iván éjszakája kapcsán ismert, pedig Iván június 24-én van. Ennek oka a tropikus időszámítási mód sajátosságában és a tényleges naptári évek közti különbségben, illetve az egykori naptári reformokban rejlik. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván napra, azaz június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor. A nyári napforduló szinte az összes kultúrában a Nap, a fény diadalának ünnepe volt, amely a pogány hiedelmek szerint a világosság és a sötétség állandó harcán alapult. A kereszténység előtti kor emberei ilyenkor tűzgyújtással próbálták a Napot megsegíteni, és az ártó szellemeket elűzni. Jánosból Iván A leghosszabb nap éjjelén, avagy a legrövidebb éjszakán számos pogány spirituális vezető úgy vélte, révületbe esve a Tejúton keresztül eljuthat a holtak birodalmába. Itt pedig az ősöktől útmutatást, segítséget kérhetnek a termésről, a gyermekáldásról, a viszályokról, vagy az istenek megbékítésének módjáról. A fény és s a sötétség küzdelme a keresztény logikába is illeszkedett, ezért ezt a napot Keresztelő Szent János napjává tette. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered, illetve a János névnek a szláv formájából. A nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az V. században vált elterjedtté, s a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek korábban a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak
