Release Date: 2014. szeptember 11. Genre: dráma Director: David Cronenberg Screenwriter: Bruce Wagner Studio: Cinetel Kft. Starring: Carrie Fisher, Evan Bird, John Cusack, Julianne Moore, Mia Wasikowska, Olivia Williams, Robert Pattinson, Sarah Gadon 2014.09.11. (Maps the the Stars) A Weiss-család egy tipikus hollywoodi dinasztia: az apa, Stafford (John Cusack) korábban egy önsegítő program kidolgozásával vált sikeressé; míg az anya, Cristina (Olivia Williams) ideje nagy részében 13 éves fiuk, a gyereksztár Benjie karrierjét egyengeti. Stafford egyik páciense a színésznő Havana (Julianna Moore), aki arról álmodozik, remake-et készít a filmnek, amely a ’60-as években sztárrá avatta édesanyját, Clarice-t (Sarah Gadon). Az asszony már nem él, ám éjjelente még kísérti lányát. Benjie nemrég jött ki a rehabról, ahol 9 éves kora óta kezelték, illetve nővére, Agatha (Mia Wasikowska) is épp ez időben lép ki a pszichiátria kapuin, ahová piromániája miatt utalták be. KRITIKA Valaki szóljon már David Cronenbergnek! Villányi Dániel A biohorror egykori mestere és Kanada kedvenc szerzői filmese (A légy, eXistenZ – Az élet játék, Karambol) hatvan felett elkezdett letisztult, sallangoktól mentes, hagyományos(abb) drámákat forgatni (Erőszakos múlt, Eastern Promises – Gyilkos ígéretek), és ez jól is állt neki az enyhén hullámzó színvonal ellenére — úgy látszott, hogy ez lesz az ő öregkori stílusa. Aztán egyszercsak bekattant nála valami, és újabban mintha a filmvilág Bret Easton Ellisévé szeretne válni: ahogyan az Amerikai pszicho írója ábrázolja a modern kor elidegenedett gazdagjait és szépeit, olyan stílben próbál meg mondani valamit a mai világról Cronenberg aCosmopolisban és most a Térkép a csillagokhoz esetében — de csak a külsőségekig jut, és még azok is erőltetettnek tűnnek az ő változatában. Új filmje úgy indul, mintha a Rövidre vágva és A játékos szerelemgyereke lenne, 21. századi kiadásban: a napfényes Los Angelesben járunk, annak is Hollywood városrészében, a dübörgő showbusiness álságos világának kulisszái mögött, és különféle emberek életébe kezdünk el párhuzamosan belepillantani. Akad itt kórházban halálos beteg rajongót marketingcélokból látogató nyálas tinisztár, színészkarrierről álmodozó jóképű limuzinsofőr, filmcsillagok otthonai után érdeklődő fura turistalány, az öregedéssel szembenézni képtelen színésznő, ezoterikus humbugdumákból élő sztárterapeuta, és így tovább. Az említett Altman-filmekhez képest azonban szembeötlő különbség, hogy egyikük sem tűnik túl érdekesnek, no meg hogy aztán a szálak is gyorsan összeérnek, kiderülnek a viszonyok, és noha ettől kezdve is a maguk párhuzamosságában követjük a figurák személyes nyomorúságait, azok egyre inkább hatni kezdenek egymásra, valamiféle komplexebb történet irányába lökve a dramaturgiai szerkezetet — ám az ígéret nem teljesül be, a végére sem jön létre igazi egység. Ráadásul a filmidő kétharmadától beindul egy thriller-vonal is, ám ez igazi feszültség, valódi tétek, és az értük való szorításra alkalmatlan karakterek híján még hervasztóbban hat, mintha maradt volna a film szimplán a szatirikus tablónál. A végére, micsoda meglepetés, sötét titkok derülnek ki és sötét események történnek, de ezekre már csak legyinteni tudunk. Szóval valaki szóljon David Cronenbergnek, hogy amit újabban csinál, az a külsőségeit nézve cseppet sem eredeti, rosszul is áll neki, a lényegét tekintve pedig totálisan üres. És ez akkor sem mentség, ha (részben) az ürességről akarna szólni. 111 perc, kanadai-amerikai-francia-német Térkép a csillagokhoz « VOX.hu
