The Bitch Is Back – M3GAN 2.0 Visszatért a felvágott nyelvű, gyilkos robot kislány, M3GAN, de egészen más kiszerelésben. A M3GAN 2.0-ban ugyanis védelmező szerepbe kényszerül, mikor egy másik elszabadult Lady Terminatortól kell megmentenie szerettei mellett a világot is. Egy folytatás készítése sosem hálás feladat, főleg ha egy sikeres horrorfilm második részéről van szó. Elsősorban mindig felmerül a legegyértelműbb kérdés – minek? –, amire legtöbbször a stúdió pénzkeresési szándéka nyomban választ is ad. De ha ezen túljutunk, akkor már művészileg kéne megindokolni a folytatás létjogosultságát, ami a horroroknál azért is nehezebb, mert a zsánerben rejlik az a fajta, meglepetésre, sokkolásra és ijesztésre épülő filozófia és hatásmechanizmus, ami nagyon nem kedvez az újrázáshoz – ugyanis az ismeretlen mindig félelmetesebb annál, mint amit már láttunk. Ezt a buktatót még az eredeti szerzők és alkotók se tudják többségében kikerülni, egy új rendező kezében pedig pláne előfordulhat az alapanyag félreértelmezésének és az eredeti film lemásolásának hibája. Azon kevés, valóban kiemelkedő minőségű horrorfolytatásból tanulva, mint A bolygó neve: Halál, a Gonosz halott 2. vagy Az új rémálom – Freddy feltámad, egyértelműen kitűnik, hogy mindegy, hogy eredeti vagy új alkotóról, második vagy sokadik részről van-e szó, a lényeg, hogy szükséges egyfajta továbbgondolása az alapanyagnak, vagy egy teljes koncepcióváltás ahhoz, hogy az új film jobb esetben megálljon a saját lábán. Erre valószínűleg ráismertek a 2022-es, kifejezetten sikeressé vált babarobotos tech-horror, a M3GAN alkotói is, ugyanis a folytatás alapvetéséhez nem máshoz nyúltak inspirációért, mint minden idők egyik legjobb második részéhez, a Terminátor 2. – Az ítélet napjához. Két évvel az első rész eseményei után vesszük fel a fonalat, mikor M3GAN megalkotója, Gemma (Allison Williams) megpróbál vezekelni unokahúga, Cady (Violet McGraw) és a nyilvánosság előtt azzal, hogy az AI és különböző modern technológiák felülvizsgálata és visszaszorítása mellett kardoskodik. Ebbe az idillbe rondít bele az öntudatra ébredt és mészárlásba kezdő Amelia (Ivanna Sakhno), a katonai célokra szánt női android, amelyet egy védelmi vállalkozó épített, aki ellopta a M3GAN alapjául szolgáló technológiát. Mivel Amelia nemcsak a világra, de hőseinkre is komoly veszélyt kezd jelenteni, Gemma úgy dönt, új testet épít M3GANnek azzal a feltétellel, ha mostantól nem öl meg senkit, és védelmezni fogja Cady-t. Az első rész sikere után szinte azonnal egyértelművé vált, hogy a szájberkislány vissza fog még térni egy második körre is (már egy spin-off is készül SOULM8TE címen) – kérdés volt azonban, hogy milyen formában. Az alkotók mertek nagyot álmodni, és a fentebb taglalt koncepcióváltást úgy érték el, hogy a horrort teljes egészében felcserélték az akcióra. Ugyan az első film a PG-13-as besorolása miatt is inkább volt tech-thriller, mint egy valóban hátborzongató horror, de az M3GAN 2.0-val már tényleg a Terminátor 2 alapjain nyugvó, sci-fi köntösbe bújtatott akcióvígjátékot kapunk a pénzünkért. Amíg az első részben a szülői felelősségvállalás és a modern technológia fiatalokra gyakorolt hatásai valamennyire azért boncolgatva lettek, addig itt már csak az alibi kedvéért érintik az anyaság és az AI etikus felhasználásának témáit. Ez a felszínesség azonban kevésbé válik zavaróvá, ugyanis a film meg se próbálja komolyan venni magát: csak arra koncentrál, hogy az első film erősségeire építsen – azaz magára M3GAN-re. A sassy girlboss robotfruska Schwarzenegger-i módon válik az első rész fenyegető antagontistájából a 2.0 poénokat szóró akcióhősévé, ami őszintén egy sokkal önfeledtebb és szórakoztatóbb irányba tereli az összképet. Mivel horrort már nehezen építhettek volna egy TikTokos táncokat lejtő népszerűségbombára, így abszolút logikus döntés volt az alkotók részéről ez a váltás. Azonban a jól csengő alapsztori mellé már nem igazán fűlt a foga Gerard Johnstone rendezőnek és a James Wan-Akela Cooper írópárosnak, hogy az első film gyengeségein bármennyit is javítsanak. Az új-zélandi direktor Házi őrizet című első filmje is már a horror zsánert figurázta ki, amihez egész jól passzolt az Eleven kór írójának újabb high concept scriptje – de ebből csak helyenként élt a film vicces és kreatív megoldásokkal, így a M3GAN végeredményben végtelenül középszerű lett. Ezt kellett volna kicsit gatyába rázni, de Wanék az „ami sikeres, azt ne akard megváltoztatni” elvét követve rakták össze a folytatást. Johnstone stílusát leginkább egy Tesco-s Taika Waititihez lehet legjobban hasonlítani. Humora és ritmusérzéke megvan, de minden más terén nagyon nem érzi a film arányait, ami leginkább a baromi hosszúnak érződő 2 órás játékidőben és a halálosan csöpögős drámázásban nyilvánul meg. Akela Cooper scriptje pedig hozza a kötelezőt, de annyira formulárisan, checklist-szerűen épül fel, hogy az egész filmre rárakódik egy olyan műanyag érzet, mintha egy AI generálta volna le a forgatókönyvet különböző felmérések és demográfiai adatokat alapján, hogy a lehető legjobban betaláljon a Z generációs célközönségnek. Így érthető, miért van több TikTok trendindítónak is beillő éneklős és táncolós jelenet a filmben, de valódi téteket, izgalmat érzelmeket, vagy a mesterséges intelligencia érdemi boncolgatását aztán várhatjuk. Így például a hangsúlyos sci-fi szál is hasonlóan sekélyes maradt, sőt, még sokkal hülyébbé is vált, ami a végére már egy 80-as éveket idéző, hihetetlen trash-be csap át (ami a maga módján azért kétségtelenül szórakoztató tud lenni). Ugyanez igaz az akciókra is, amiben nem szabad semmi realitást várnunk, hanem csak át kell adnunk magunkat annak az abszurd látványnak, ahogy akrobatikus csajreplikánsok püfölik egymást és a körülöttük lévő tucat fegyvereseket. A koreográfia és a bunyók kivitelezése amúgy kifejezetten parádés lett, amit egyedül csak az a tény árnyékol be, hogy a bevételek miatt még mindig PG-13-as besorolású a film, ergó az explicit brutalitással ismét adós maradt. A M3GAN 2.0 hiába a papíron ötletes továbbfűzése a történetnek, ha az alkotókban nincs meg az ambíció, hogy javítsanak vagy túlnőjenek magukon. Szereplők terén sincs új a nap alatt. Gemma karakterfejlődésével és technológiával kapcsolatos szemléletváltásával nem kezd sokat a film, és extrém helikopterszülősége is inkább válik már irritálóvá; így nem lesz belőle az új Sarah Connor. Cady az új önvédelmi tudása ellenére teljesen alulhasznált marad, a teljes mellékszereplő gárdából pedig egyedül Jemaine Clement tűpontos Elon Musk paródiáját lehet kiemelni, amit a színész hamisítatlan karizmája és humora tesz emlékezetessé. Magát M3GAN-t (Amie Donald testben, Jenna Davis hangban) továbbra is „slay queen” vonalon lehet értékelni, vagyis továbbra sem kapunk egy érdekes vagy rétegelt karaktert, csak egy éneklős, táncolós, beszólogatós geg-gyűjteményt, ami shortokban, reelekben biztos népszerű lesz majd, de egy filmhez ez hosszútávon édeskevés. Szerencsére az itteni T-1000-est, vagyis Ameliát hatásos hidegséggel kelti életre Ivanna Sakhno (az Ahsoka Shin Hatija), aki abszolút kijárta a Robert Patrick-i iskolát, és a film pár, minimális feszült pillanatáért ő felel. A M3GAN 2.0 az a fajta film, ami elgondolásban vagy egy SNL szkeccs szintjén teljesen humoros és szórakoztató lehetne, de megvalósítva már inkább fárasztó és kiszámítható élménnyé válik. Az akciójelenetek és pár humoros karakterpillanat ki tudja húzni az átlag Blumhouse-posványból – de éppen csak. Így ha James Wanék egy harmadik részre is visszahoznák ezt a most már kicsit sem ijesztő szuperhaverinát, akkor már kevés lesz felhúzni rá egy új skint. A M3GAN 2.0 június 26-tól látható a mozikban. 2025. július 2. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/m3gan-2-0-kritika
