Orkokat és szellemeket öldösni már másfél évtizeddel ezelőtt is szórakoztató volt, még ha nem is állt rendelkezésre egy nyílt világ. A 2001 és 2006 közötti évek csodálatos időszak volt a Gyűrű Ura rajongói számára. Öt éven keresztül jelentek meg filmek, videojátékok és a régi könyvek újra kiadásai. Ezek közül is 2003 kiemelkedik, ugyan is ebben az évben jelent meg a "Király visszatér", azaz a filmtrilógia lezáró, majd egy tucat Oscar-díjat begyűjtő epizódja, és ennek -ebben az időszakban kötelezőnek számító- kísérő játéka, a nemes egyszerűséggel "The Lord of the Rings - Return of the King"-nek elnevezett alkotás. Kard által vész, mind ki kardot ragad... de főleg az orkok Történetünk a Két Torony végén veszi kezdetét, amikor is az ostromlott Helm-szurdok felmentésére megérkezik Gandalf kétezer rohani lovas élén. Innentől egy meglehetően lineáris, előreprogramozott elemekkel megtűzdelt pályán kell minél több orkot/uruk-hai-t - törzsi hovatartozástól függetlenül - egyre megalázóbb kombinációk sorozatával eltenni láb alól. Ezek alapján bizony egy mára már jócskán háttérbe húzódó, de imádni való játékmenet rajzolódik ki szemünk előtt: megyünk előre, és úgy levágjuk azt, aki utunkba mer állni, mintha ott se lenne, azaz egy vérbeli"hack’ n' slash. Szinte már mi érezzük magunkat kellemetlenül, de ez kell! A játék során először hat játszható karakterrel küzdhetünk a ránk rontó hordák ellen (Gandalf, Aragorn, Gimli, Legolas, Frodo, Samu), ők az első végigjátszás során pályához kötöttek, később pedig már bárkivel bármelyik pályát újra játszhatjuk, a három kioldható karakterrel együtt (Faramir, Pippin, Trufa). Izomláz lesz a vége Nem kell taktikázni, nem kell bukfencezgetni, sőt, szinte még védekezni sem kell. Az egyetlen dolog, amit tenned kell, hogy agyatlanul nyomkodod a bal egér gombot - ha konzolon vagy kontrollerrel játszol, akkor vagy az A-t, vagy az X-et, attól függ melyiket preferálod. Jó, természetesen kell nyomkodni a jobb egér gombot is, ha valami pajzsos vagy páncélos ellenfél jön. Pánikba esni viszont ekkor sem kell, mert a páncéltörő mozdulat után ha csak véletlenszeűren kattintgatunk és nyomkodunk gombokat, akkor is jó eséllyel hozunk ki valami ismeretlen kombót az egészből, ami nem csak az aktuális ellenfelünket, de még a mellette álló három másikat is elhallgattatja örökre. Mire végzünk egy-egy pályával, garantált az ínhüvelygyulladás, nehezebb fokozatokon pedig felér egy kiadósabb kardio edzéssel. De nem csak mi fáradhatunk el ebben, hanem a perifériák is amivel játszunk: nekem mind máig ez az egyetlen játék, ahol egy végigjátszás során a friss, legendásan strapabíró és elnyűhetetlen Genius NetScroll 120-as egerem is végelgyengülésben halálozott el a fináléra. Tünde szemed mit lát? De tényleg, mit látunk pontosan? Tizenöt éves játék lévén láthatóan öreg a látvány néhány helyen, például a Feketekapunál vívött ütközet valami elképesztően ocsmány háttérrel szolgál egy alacsony poligonszámú és ronda, ismétlődő textúrákkal kitapétázott Mordor képében. Máshol viszont meg úgy néz ki, hogy bármelyik mai játék elsárgulna az irigységtől, ha ugyanezt fel tudná mutatni. Gondolok itt arra, amikor Aragornék szállnak partra egy kikötőben, és a háttérben ott van Minas Tirith, mely még ostrom közben is fenséges és méltóságteljes látványt nyújt. Jó, lehet, hogy kicsit túloz a nosztalgia bennem, de annál a látványnál csak elismerően lehet bólogatni. Az hogy mai szemmel mekkora a kiábrándultság, amikor pályák elején a filmes átvezetők átmennek 3D-be, és megkapjuk a karakterek jóval szögletesebb változatát, azt most hagyjuk. Anno még nagyon penge volt, de ma már inkább csak mosolygunk rajtuk. Van viszont, ahol a játék nem teljesen követi a film elemeit. Ilyen például az az átvezető, ahol Eowyn közd az angmari boszorkányúrral Pelennor mezején: utóbbi úriember kinézete inkább hasonlít Szauron-ra, mint sem a filmben látottakra. Itt mintha a legendás Gyűrűk Ura illusztrátor Alan Lee egyik rajzát vették volna elő és jobban merítettek volna ihletet a könyvből, hiszen megjelenéskor a filmet még nem mutatták be. Nem baj, mert szerintem ennyi kis változás jót tett a játéknak. Gyertek barátaim, az entek háborúba mennek! A játék az önmagában is szórakoztató kampány mellé kínál multiplayer végigjátszási lehetőséget is, ahol egy barátunk is tud hozzánk csatlakozni erre az epikus kalandra. De mint minden kooperatív játék, itt is a kezdeti együttműködés átmegy valami értelmetlen, de rendkívül szórakoztató Legolas-Gimli versengésbe. Let's block ads! (Why?) Forrás...
