Hmm ez Érdekes Tíz Ismert Bevándorló, Akik Nélkül Könnyebb Lett Volna.

A bevándorlásról szóló társadalmi vitához a múlt héten hozzátette a magáét a 444 is. A portálon két válogatás is megjelent olyan bevándorlókból, akik nélkül szürkébb lenne Magyarország, illetve, akik "nemzeti kinccsé" váltak. Az előbbi nyilván trollkodás (és annak annyira nem is rossz), de az utóbbit minden jel szerint amolyan igazi elgondolkodtató cikknek szánták, amelynek olvastán majd jól elszégyelli magát a sok hülye xenofób tahó. 60-as IQ felett nyilvánvaló, hogy a migráció borzasztóan összetett, bonyolult kérdésében még gyenge érvnek se mennek el az ilyen listák. Ám a kollégák annyira megihlettek minket, hogy úgy döntöttünk, mi is hegesztünk egy lajstromot azokról a bevándorlókról, akik nélkül biztosan könnyebb lett volna az elmúlt ezer év. Nem tanulságos, nem elgondolkodtató, csak érdekes.
Orseolo Péter
Kétségtelenül történelmünk legfényesebb karriert befutott bevándorlója. Szent István Ilona nevű húga és a velencei dózse gyermekeként született Itáliában. Tizenhat éves kamasz volt, amikor apját elűzték, így anyjával Magyarországra költöztek. A menekült státuszt azonnal megkapta, sőt hamarosan a zöld kártyát is. Rövidesen a királyi hadak egyik vezére, majd Imre herceg rejtélyes vadászbalesete után a trón várományosa lett. István halála után, 1038-ban az ő fejre került a Szent Korona.



Túlzott hálát nem mutatott új hazája iránt, az udvart "vadállati módon ordító németjeivel és fecske módra fecsegő olaszaival" tömte tele, állítólag még azzal is megfenyegette az elégedetlenkedő magyar urakat, hogy idegen telepesekkel árasztja el az országot. Uralma nem tartott sokáig, 1041-ben elkergették. Három év múlva még német segítséggel visszatért két esztendőre, hogy az európai integráció jegyében német-római birodalmi hűbéressé tegye országát. 1046-ban a Vata féle lázadás végleg letaszította a trónról.

Gertrud von Andechs-Meran
Ismertebb nevén Meráni Gertrúd, II. András királyunk hitvese. Ha máshonnan nem, a Bánk bánból biztosan ismerős, ő az, akit mindenki utál, mert hazájából érkezett idegeneket helyez a vezető pozíciókba, akik elnyomják és kifosztják az ország népét. A történetből annyi mindenképp igaz, hogy András az SZDSZ szellemi előfutáraként szintén abban hitt, hogy az állam a legrosszabb gazda. Az uralkodói hatalom alapjának számító királyi birtokokat így aztán néhány év alatt elprivatizálta, méghozzá nem is kemény valutáért, csak hűbéri eskükért, amiket aztán általában senki sem tartott be. A gazdasági liberalizáció nyertesei között (akárcsak nyolc évszázaddal később) akadtak bőven magyarok is, de a legnagyobbat az idegenek szakították. Ezen a magyar urak alaposan fel is húzták magukat, és 1213-ban idegenrendészeti eljárás keretében meggyilkolták.



Fortunatus Imre
Született Salamon ben Efraim. Menekültként érkezett ő is, szüleit a 16. század elején Torquemada hírhedt rémuralma idején űzték el Spanyolországból. Asszimilációs gondjai nem voltak: miután beleszeretett egy keresztény nőbe, megkeresztelkedett, két gyermekére és feleségére rácsapta a budai gettó kapuját, és megkezdte gyors felemelkedését. Már fiatalon is tekintélyes pénzügyi szakemberként ismerték, így II. Lajos bízott benne, hogy nyugati tapasztalataira támaszkodva sikerül egyensúlyba billenteni a költségvetést. 1520-ban alkincstartónak nevezte ki. Annak rendje s módja szerit jöttek a megszorítások és a szabadjára engedett infláció, ám a helyzet nem sokat javult. A kemény Fortunatus-csomag ellenére is üresen kongó kincstárat látva hűtlen kezeléssel vádolták meg. A halált csak a királyné közbenjárására úszta meg.



Később (jó eséllyel állami forrásokból is gyarapított) vagyonából kölcsönöket folyósított a kincstár részére. Méghozzá olyan feltételekkel, amikhez képest az IMF-megállapodás humanitárius segély. A kamat heti 2% volt, így lett egy 1525 év elején felvett 100 aranyas hitelből az év végére 1400 aranyas tartozás. 1526 nyarán aztán épp akkor nem adott pénzt, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, ezzel alaposan hozzájárulva a mohácsi csatavesztéshez. A katasztrofális ütközetet már nem élte meg, pár héttel korábban meghalt Budán.

Julius Jacob von Haynau
Az 1848-49-es szabadságharc vérbe fojtóját, az aradi 13, és sok más hazafi hóhérát aligha kell bárkinek is bemutatni, aki megbírkózott a nyolc osztály elvégzésével. Későbbi pályafutásáról azonban nem annyira ismert. Bizony ő is bevándorló lett. 1849 novemberében működése megkoronázásaként felavatta a Lánchidat, majd nyáron a hentesmunka jutalmául kapott tekintélyes mennyiségű osztrák államkötvényen birtokot vásárolt Hajóson.



A helyiek joviális, kedves idős apóként ismerték, sokan csak "Hajnónak" szólították. Lánya Szatmárba ment férjhez. 1853-ban éppen az észak-olaszországi felkelés leverésének évfordulóját ünnepelte a haverokkal, amikor agyvérzést kapott, és meghalt. A legenda szerint azonban csak tetszhalott volt, s a boncolásnál derült ki, hogy még él (illetve, hogy éppen amiatt halt meg).

Petar Dobrev
Bolgár vállalatok magyarországi külkereskedelmi képviselőjeként érkezett hazánkba a hetvenes években. Ezek rossz nyelvek (és titkosszolgálati szakértők) szerint valójában a bolgár titkosszolgálat fedőcégei voltak. Később elvette feleségül Apró Piroskát, a rettegett kommunista miniszterelnök-helyettes lányát. A komcsik előszeretettel beszéltek arról, hogy szétzúzták a népnyúzó arisztokrácia hatalmát - ám a régi elit nem egy szokását átvették ők is. Ezek közé tartoztak a dinasztikus házasságok, nem volt ritka, hogy fontos elvtársak gyermekei szintén fontos elvtársakkal léptek frigyre.



(Miután Petar Dobrevről kitartó keresés után sem találtunk a neten egyetlen fotót sem, elégedjenek meg a KDS, a bolgár kommunista titkosszolgálat címerével)

Hogy ez így volt-e ebben az esetben is, talán már sohasem derül ki. Az viszont biztos, hogy az így létrejött Apró-Dobrev-klán a nyolcvanas évektől Magyarország legbefolyásosabb családjává vált. Újabb dinasztikus-gyanús házassággal a família részévé vált az ambiciózus KISZ-vezetőből milliárdossá váló Gyurcsány Ferenc, amikor elvette Dobrev lányát, Klárát. Ami ez után jött, már a történelem lapjaira tartozik. És messze nem a legszebb lapokra.

Carlos
Ramírez Sánchez ismertebb nevén Carlos, is több éven keresztül színesítette hazánkat. 1979-ben érkezett Magyarországra, akkor legalább már az összes nyugati rendőrség körözte, de itt vígan bérelhetett házat a Rózsadombon. A derék Carlos amúgy nem volt ijedős típus, megesett, hogy a magyar biztonsági szervekkel is tűzharcba keveredett. Érdemes megemlíteni, hogy Budapest 1990-ig a nemzetközi terroristák valóságos támaszpontja volt. Ha minden jól megy, most is feleleveníthetik majd ezt a szép hagyományt.



Carlost 1994-ben Szudánban fogta el a francia titkosszolgálat, s 1997 végén életfogytig tartó börtönre ítélték egy 1975-ben Párizsban elkövetett hármas gyilkosságért. Saját bevallása szerint legalább 1500 emberrel végzett pályafutása során.

Abdelmajid Bouchar
A 2005-ben a marokkói születésű Abdelmajid Bouchar, mint „szíriai menekült” hónapokig élvezte hazánk vendégszeretetét. Az akkor 21 éves fiatal volt az egyik elkövetője a 2004-es madridi terrortámadásnak, melyben 191-en vesztették életüket. Menekültkérelme elutasítása után Szerbiában fogták el. Rá is büszkék lehetünk, jó, hogy járt erre. Reméljük, majd emléktáblát is állít neki a Migráns Szolidaritás Csoport.



Magda Marinkó
A szabadkai születés szerb felmenőkkel rendelkező Magda Marinkóra is felnézhetünk. Magyarországi tartózkodása előtt a délszláv háborúban a rettegett Arkan kapitány különítményeiben gyilkolászott.



Marinkó a '90-es évek elején érkezett Magyarországra, ahol számos bestiális gyilkosságot követett el. 1994-ben a 42 éves szegedi cukrásszal, Z. Nagy Bálinttal és családjával végzett hidegvérrel, a családfőn kívül az áldozatok között volt a feleség, illetve 10 és 16 éves gyermekeik. Sokan úgy vélik, hogy a máig eltűntként nyilvántartott Farkas Helgát is ő gyilkolhatta meg. Tettét minden esetben a pénzszerzés motiválta. Jelenleg a Szegedi Csillag vendégszeretetét élvezi. Ha szerencséje van, 2020 -ban akár szabadulhat is, utána pedig belőle is lehet menekült. Hiszen, mértékadó liberálisok szerint „egy ember sem illegális”.

Szemjon Judkovics Mogiljevics
A rendkívül megnyerő külsejű kedves orosz vállalkozó szintén a 90-es évek derekán vackolta be magát néhány évre a magyar fővárosba. A hazai berkekben csak Szeva bácsinak becézett úriember, minden idők egyik leghírhedtebb és legtitokzatosabb bűnözője, az ún. „vörös maffia” volt vezetője. Jól érezte itt magát, mert a hatóságok kesztyűs kézzel bántak vele. Alapvetően korrekt üzleteket kötött. Tudják: import-export. Az üzlettársak azonban gyakran megbetegedtek, sokan meg is haltak. Szeva bácsi ma is rajta van az FBI tíz legkeresettebb személyeket tartalmazó listáján.



Dietmar Klodo
Nehogy azzal vádoljanak minket a kedves olvasók, hogy csak keleti, vagy harmadik világbeli országokból származó példaképeket sorolunk fel, ezért bemutatjuk önöknek Dietmar Klodo-t. A német születésű úriembert a '70-es-80-as években többször elítélték bankrablás, csalás, zsarolás, lopás miatt. Lecsukták volna gyilkosság miatt is, csak azt épp nem sikerült rábizonyítani. Klodo egyébként nagyon sokoldalú ember volt. Foglakozott fegyver- és kábítószer-csempészettel is.



Hazánkban két ukrán maffiózóval együtt épp pokolgépkészítés közben kapták el 1998-ban. Néhány év múlva tíz év fegyházra ítélték, de kiadták Németországnak, ahol 2005-ben szabadult. Tehát, ha úgy szottyan kedve, elméletben újra idemenekülhet, színesíteni a hétköznapokat.
Tíz ismert bevándorló, akik nélkül könnyebb lett volna | Alfahír