Witcher 3 Most még féláron szerezhetjük be az elmúlt idők egyik legnagyobb sikerjátékát, a lengyel fantasy-irodalomból kigyűrűzött Witcher-széria harmadik és várhatóan utolsó darabját. Gyakorlatilag a fantasy-irodalom GTA-jaként tarthatjuk számon több szempontból is a Witcher 3-at, felnőttebb témamegközelítései, lehetőségei és abszolút nem-lineáris, élő és igencsak pulzáló világa miatt legalábbis: a természetfeletti világot módszeresen sarokbafegyelmező Geralt legalább annyira híres, mint a játékokban megtörtént hódításai (értsük ezt bárhogyan). Bárhol olvasunk utána, nincs panasz se a játékmenetre, se a grafikára, a zenére, sőt, a hangeffektre sem, a sztori is igencsak megül a helyén: a Blood and Wine DLC-ről pedig annyit mondhatunk csak el, hogy a lehető legtökéletesebb és leghangulatosabb befejezést biztosítja mind a Witcher-szériához, mind pedig Geralt életéhez, de spoilerezni természetesen nem fogunk. Ha csak egy játékot veszünk meg az idei nyáron, az legyen a Witcher 3. (Lehetőleg az összes DLC-vel együtt, mert a rosszabb téli napokra is fel kell készülnünk.) (link) Enter the Gungeon Keverjük össze a 2D akciójátékokat a SHMUPokkal (gy.k.: a játékokkal, amikben nagyobb vödörnyi lövedékeket kell kikerülnünk igencsak hisztérikusan vagy zen-nyugalomban) és a Diablo-klónok lootgyűjtögetésével, majd öntsük le egy vérgőzösebb amerikai rendfenntartó egylet fegyverfétisével. Így kapjuk meg az Enter the Gungeont, amiben minden egyes sarkon legalábbi annyi fegyver jön szembe, mint amennyi fegyveres szóvicc is, a játék végcélja pedig egy olyan fegyver, ami meg tudja ölni a múltat. Mire várunk még? (link) Uplink: Hacker Elite Korábban már beszámoltunk hackerszimulátorokról írt válogatásunkban a zsáneralapító Uplinkról, most pedig másfél euronál olcsóbban tudjuk éppen beszerezni. Akárhányszor is lekörözték már játékok grafikailag, zeneileg vagy játékmenetileg, a hangulata annyira ütőképes, hogy akinek a téma egy kicsit is fontos, az be kell, hogy szerezze, mert csalódni egyáltalán nem fog benne. Bankot törni azért ne próbáljunk meg egy sikeres Uplink-akció után.(link) Primordia Az elmúlt évek indie játékai közül kifejezetten említésreméltó a nyolcvanas évek legjobb homokfútta, robotporolta és hegesztőszemüveggel bevédte pillanatait idéző Primordia. A point’n’click kalandjátékok piacán a Wadjet Eye már többször bebizonyította, hogy remek termékekkel képesek megrövidíteni a játékosok szabadidejét (gondoljunk csak például a Gemini Rue-re), a Primordia pedig az egyik legjobb hangulatú, kisebb költségvetésű poszt-apokaliptikus eresztésük, ami szembejöhetett velünk a GOG nyári akciói között. (Ezen játékot nézve nem tudunk amúgy nem gondolni arra, hogy Pirx kapitány kalandjai például kifejezetten Kickstarterért kiáltanának.) (link) Kholat Hallottunk már az 1959-es gyatlovi incidensről, minden összeesküvés-elméletrajongó egyik kedvenc történetéről, amely úgy kezdődik, hogy kilenc orosz felment kempingezni az Urál északi részébe és úgy folytatódik, hogy egyikük sem élte túl, de a talált nyomok egyike sem biztosít egyértelmű, kezelhető elméletet arról, hogy mi is történhetett? Az open-world környezetben játszódó Kholat ezt a történetet emeli új szintre, úgyhogy készüljünk fel arra, hogy a hangulat mélyen bele fog térdelni a gyomrunkba. A játékot pedig ráadásul Sean Bean narrálja, aki színészi munkája mellett arról is kifejezetten híres, hogy alig van szerepe, amiben nem hal meg. (link) Botanicula Aki szerette a Samorost játékok enyhén Varjúdombi mesékre emlékeztető hangulatát, az ezt is imádni fogja: öt kicsi fa elindul megmenteni az élősködők által belepett anyafát. A fenti videó mindent tökéletes meg- és továbbmagyaráz, aki még nem vásárolta meg, érezze magán kérdő, értetlen tekintetünket. (link) Vanishing of Ethan Carter Ugyan csak öt óra kell ahhoz, hogy végigtalpaljunk a Vanishing of Ethan Carteren, de ennek minden pillanata megéri. Ha még nem hallott volna róla, ez egy lovecrafti játékba öltött sajánézetes felderítőjátékba öltött okkultnyomozásba öltött vándorjátékba öltött Stephen King-regénybe öltött jóárasított orgazmus. Nincs benne csata, se ütés, se rúgás, se rakéta: a játék a hangulatról és a történet kibogozásáról szól, kellően misztikus, az előbb említett H.P. Lovecraften kívül olyan szerzők ihlették, mint Algernon Blackwood vagy Raymond Chandler. (link) Soma Emlékszünk még a világ legjobb horrorjátékai között számontartott Amnesiára? Ennek készítőitől érkezik most a vízalatti bázison játszódó SOMA is, ahol egyszerre kell felvennünk a küzdelmet emberekkel, szörnyekkel, robotokkal és még egy AI-val is, közben küzdeni nem tudunk, csak menekülni, rejtőzni és a környezetünket felfedezni. Egyszerűen hangzik? Igen. Rémisztően? Reméljük. (link) Wizardry 6+7 Kevesen emlékeznek már rá, de a Wizardry a kilencvenes évek egyik legjobb háttérvilággal rendelkező, legkiforrottabb és legmisztikusabb űrfantasyje volt David W. Bradley és fejlesztőtársai ujjai alól. Ebben egyszerre kaptuk kézhez az Eye of the Beholder legjobb fejbentérképezős, körökre osztott világbejárós fantasyjét a Spelljammer legjobb űrutazásaival együtt, mindezt ráadásul még leöntötték rengeteg megtekert majdnemklisével, a világ értelmét kereső nagy és filozófikus kérdésekkel.. úgyhogy a Wizardry világáról elmondhatjuk, hogy egyszerre fantasy és sci-fi, egyszerre nagyon részletes és nagyon általános és igen, a cikk írója számos kockás füzetet rajzolt tele a Wizardry 7 térképeivel. Ugyan a Wizardry-sorozat grafikája korántsem fog tetszeni azoknak, akik a fotorealisztikus szórakozást preferálják, de akiknek szüksége van egy igazán ütőképes RPG-re, amelybe több száz órát bele lehet pakolni, a Wizardry garantáltan működni fog (és lehet a leghátsó sorból nukleáris csapással támadni az elénkszaladó szörnyeket, ez nem elég?). (link)
