Jelenleg körülbelül két tucatnyi szökevénycsillagot ismerünk, sőt egy csillaghalmazt is, amelyek örökre elhagyták gazdagalaxisukat. Orosz kutatók most 11 szökevénygalaxist azonosítottak, amelyek galaxishalmazukból távoztak. Egy objektumot akkor nevezünk szökevénynek, ha sebessége meghaladja a korábbi “otthonára” vonatkozó szökési sebességet, és így örökre elhagyja azt. A szökevénycsillagok esetében ez a sebesség 500 km/s-nál (1,8 millió km/h) nagyobb. Egy szökevénygalaxisnak azonban még ennél is gyorsabbnak kell lennie, legalább 3000 km/s (majdnem 11 millió km/h) sebességgel kell rendelkeznie. Igor Chilingarian (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics / Moscow State University), illetve szerzőtársa, Ivan Zolotukhin (L’Institut de Recherche en Astrophysique et Planetologie / Moscow State University) eredetileg az ún. kompakt elliptikus galaxisok osztályának új tagjait szerették volna azonosítani az SDSS (Sloan Digital Sky Survey) és a GALEX műhold (Galaxy Evolution Explorer) nyilvános adatbázisai alapján. Ezek az objektumok a csillaghalmazoknál nagyobbak, a tipikus galaxisoknál azonban kisebbek, méretük mindössze néhány száz fényév körüli. Összehasonlításként: a Tejútrendszerünk átmérője körülbelül 100 ezer fényév, így a kompakt elliptikus galaxisok mintegy ezerszer kisebbek, mint a miénkhez hasonló spirálisok. Chilingarian és Zolotukhin vizsgálata előtt 30 ilyen objektum volt ismert, mindegyik galaxishalmaz tagja. Kutatásuknak köszönhetően ez a szám most hirtelen majdnem 200-ra nőtt. Meglepetésükre azonban az új példányok közül 11 teljesen izolált, nagy galaxisoktól és galaxishalmazoktól távol található. Zolotukhin szerint persze nem meglepő, hogy az első kompakt elliptikusok mindegyikét galaxishalmazokban találták, mivel ezekben keresték azokat. Ők azonban kiterjesztették a kutatási területet, és ez nem várt eredménnyel járt. Az izolált kompakt elliptikus galaxisok léte azért meglepő, mert az elképzelések szerint olyan nagy galaxisok maradványai, amelyek csillagainak nagy részét egy még nagyobb galaxis elszippantotta. Azaz a kompakt elliptikusoknak nagy galaxisok közelében kellene elhelyezkedniük. A 11 új objektum azonban nem csak elszigetelt, de gyorsabban is mozog, mint a halmazbeli társaik. Chilingarian szerint ezt egy klasszikus hármas kölcsönhatás magyarázhatja. Az elmélet szerint a hipersebességű csillagok egy kettős rendszerből dobódnak ki, mikor az eléggé megközelíti a Tejútrendszer centrumában elhelyezkedő fekete lyukat. A behemót gravitációs árapályereje szétszakítja a kettőst, az egyik komponenst elnyeli, míg a másikat óriási sebességgel kipenderíti. Hasonló lehet a helyzet a galaxisok esetében is. A kompakt elliptikus egy nagyobb galaxis társa, amely elszipkázta a csillagai nagy részét. Ezt a kettőst közelíti meg egy harmadik galaxis, amelynek gravitációs hatása a párból kirepíti a kompakt elliptikust. A behatolást azonban nem ússza meg, az eredeti pár nagy galaxisa elnyeli. A sematikus ábra egy szökevénygalaxis létrejöttét mutatja. Az első panelen a “behatoló” spirálgalaxis megközelíti a galaxishalmaz centrumát, ahol egy kompakt elliptikus galaxis (cE) kering egy nagy elliptikus galaxis körül. A középső panelen a szoros megközelítés miatt a kompakt elliptikus galaxis kap egy gravitációs “löketet” a behatolótól. A harmadik panelen a kis galaxis elhagyja a halmazt, miközben a centrumban található óriási elliptikus galaxis elkezdi bekebelezni a behatolót. (ESA/Hubble / Andrey Zolotov) A felfedezés kitűnően jelzi a Virtuális Obszervatórium projekt sikerét, amelynek célja, hogy a nagy égboltfelmérések adataihoz egy idő után minden kutató szabadon és nem utolsó sorban könnyen hozzáférhessen. Az ún. adatbányászat olyan újdonságokat hozhat, amelyekre a felméréseket eredetileg végző kutatók nem is gondol(hat)tak. http://www.csillagaszat.hu/hirek/extragalaktikus-csillagaszat-hirek/exg-kulonleges-galaxisok/tizenegy-szokevenygalaxist-talaltak/
