Vasárnap hajnali három órakor még csak kettő óra lesz, vagyis egy órával visszaállítjuk a mutatókat. Ezzel kezdetét veszi a téli időszámítás, vagy ha jobban tetszik, visszaáll az “eredeti idő”. Évente kétszer tekergetjük az órát: a téli alapról március utolsó vasárnapján eggyel előre, október utolsó vasárnapján pedig vissza. Nem túl régi rendszer ez, és Európán, Észak-Amerikán kívül most már alig alkalmazzák, vagy soha be sem vezették. Most annyiból jó, hogy egy órával tovább alhatunk, márciusban viszont kevesebbet. Kissé megborítja az ember biológiai ritmusát, cserébe viszont sok energiát spórolunk, ami pénzen kívül a környezetvédelmi szempontból is nagyon előnyös. Milliárdokat jelent Szokásos “ébrenléti időnk” reggel hét órától este 10 óráig tart, a világos periódus pedig a nyári félévben sokkal hosszabb, mint a téliben. Ezért a nyári időszámítással aktivitásunk jobban egybeesik a természetes nappali világosság idejével. A Mavir szerint ezzel a magyar fogyasztók négy-ötmilliárd forintot takarítanak meg a villamosenergia költségeiből, országos szinten pedig 120 megawatt áramot spórolunk. Ez egy kisebb hazai város, 30-40 ezer háztartás évi igénye. Ezen túl tovább lehet szabadtéri munkákat végezni, és a szabadidős programok is hosszabbak lehetnek. Előnyként említhetjük azt is, hogy a jobb látási viszonyok miatt kevesebb a baleset. Vannak persze hátrányok is. Egyesek már azt kétségbe vonják, hogy energiát takaríthatunk meg, hiszen a kitolódott aktivitási idő miatt például tovább használjuk a légkondikat. Főleg az idősek és a csecsemők, kisgyerekek szervezetét terheli meg az évi két óraátállítás, pontosabban hogy ebből adódóan felborul a megszokott napirend. De rajtuk kívül is sokaknál napokig, hetekig tartó kialvatlanságot, alvászavarokat okozhat. Spóroljunk a gyertyán Az emberiség igénye az idő mérésére az ősidőkből való, de a hagyományos társadalmak aktív és pihenéssel töltött “periódusait”, napi teendőit a Nap járása és nem az óra mutatója határozta meg. A modern kor aztán meghozta az órákban, percekben mért idő mindenhatóságát, és felmerült, hogy az időt némileg a Nap járásához kellene igazítani. Ezzel nyaranta meg lehetne hosszabbítani a világos időszakot, az emberek aktív periódusát, és még energiát is spórolhatunk. Pontosabban eleinte még csak gyertyát, mécsesolajat, ahogy azt Benjamin Franklin érvei közt szerepelt 1784-ben, amikor a nyári időszámítás bevezetését javasolta. Az ötlet később is többször felmerült, kisebb-nagyobb támogatottságra is szert tett. William Willett a XX. század elején még a brit parlamentig is eljutott. Azt javasolta, hogy a nyári hosszabb világosság minél jobb kihasználásáért április négy vasárnapján állítsák az órákat 20-20 perccel előrébb, majd szeptemberben ugyanígy négy lépésben vissza. Állhatatosan ragaszkodott kezdeményezéséhez, de áttörést nem sikerült elérnie. A háború mindent borított Aztán a háború mindent felrúgott: Németország a mesterséges világítás kiváltására 1916. április 30-án bevezette a nyári időszámítást, a cél egyértelműen az energiamegtakarítás volt. A példát gyorsan követte Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, és természetesen a Monarchia tagjaként Magyarország is. Aztán a két világháború között feledésbe merült, de az újabb világégés során ismét bevezették, majd lassan általánossá vált Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában is. Hazánkban 1958 és 1979 között szünetelt a nyári időszámítás, energiatakarékossági okból 1980-ban vezették be és alkalmazzák ma is.