Tompa hüllőagy – 65 A 65 (Adam Driver főszereplésével) ígéretes, de gyöngén megvalósított sci-fi kalandfilm, tele olyan megoldásokkal, melyeket könnyen paródiának lehetne nézni. A Bryan Woods és Scott Beck író-rendezőpáros filmje – Adam Driver főszereplésével – meg akarja törni a Jurassic Park egyeduralmát a dinoszauruszos téma fölött. Értékes vállalkozás lenne, mert a Jurassic széria látványos lejtmenetet mutatott be 2015-ös újjáéledése óta, de nem ez a film fogja átvenni a helyét – nem ez az unalmas, egy sárfolt személyiségével bíró, rettenetesen buta alkotás. A 65 kalandfilm létére ásítozósan lassú (ami másfél órás időtartamra nagyon gyenge ütemezést jelent); krétakorbeli létére alig mászkál benne pár dinoszaurusz és azok sem ügyesen megvalósított példányok; a két főszereplőnek semmi karizmája, személyisége vagy összjátéka; és az akció tele van fogcsikorgatóan béna megoldásokkal. Néha, csakis a legjobb pillanataiban, a 65 felnő a dzsungel-kalandfilm alzsáner átlagához. De ezek ritka pillanatok. Nem érnek meg másfél órányi körítést. Kinek-kinek más-más problémája lesz a filmmel; az én bánatomat az áradó butasága okozza. A 65 percről percre mutat be olyan történetvezetési megoldásokat, melyekről azt hinnéd, hogy paródiának szánták. Adam Driver csillaghajójának katasztrófája a sci-fi korai évtizedeiben is gyerekes fordulatnak számított volna. A Somaris bolygó transzgalaktikus társadalma ismeri a fénysebesség milliószorosával való utazást, de nem ismeri a szociális egészségügyet (sem a radart, ha már a hajótörésnél tartunk). Driver gondolkodás nélkül sétál be a dinoszaurusz-fészektől kezdve a teljesen nyilvánvalóan dinoszaurusz-lakta barlangon át az őt feje búbjáig elnyelő mocsárig mindenbe, amire csak neon betűkkel ki lehetne írni, hogy „ne gyere ide, meg fogsz halni”, és ezt a film kompetens dzsungel-felderítésként akarja eladni. A filmbeli AI pedig a hetvenes évek sci-fijeit idéző gépi hang, ráadásul a film bemutatása előtti évtizedben már a valódi Földön is messze meghaladott Siri, Alexa és a többiek. A két főszereplő – Driver és egyetlen túlélő utasa, a film szerint 9 éves Ariana Greenblatt – egymásnak idegen nyelvet beszél valamilyen elképzelhetetlen forgatókönyvírói döntésből kifolyólag, ezt pedig úgy próbálják meg áthidalni, mint a kabaré-turisták: a két szereplő egyre hangosabban kiabál egymásra csakis a saját nyelvén. Mindez pedig nem paródia, bármennyire is annak tűnik egy 2023-as filmben: egyszerűen ilyen az írás színvonala. De téged talán jobban zavar majd a szereplők semmilyensége. Adam Driver karaktere a 65-ben nem bír tulajdonságokkal azon kívül, hogy állandóan ideges. Az intenzitás állítólag jól áll neki más szerepekben (lsd. Az utolsó Jedik), de ha így is lenne, ezt a filmet nem rá írták. A feltörekvő Ariana Greenblatt sem itt bizonyítja a tehetségét, hisz egyetlen értelmes párbeszédük sem akad Driverrel (lásd idegen nyelven egymásra kiabálás). Vagy talán téged a dinoszauruszok vonzottak a filmhez: hisz végül is ott van Driver abban a mocsárban, és meglát egy irdatlan lábnyomot (amit a Jurassic Parkból koppintottak), és valami vészjóslóan felmordul a távolban… És téged jólesően áthat az izgalom előérzete, mert ebből bizony még dinoszauruszok lesznek! De ezzel már túl is vagy a film fénypontján: az ígéreten, amelyhez a megvalósítás egyáltalán nem ér fel. Az a három-négyféle dínó, ami a filmben egyáltalán felbukkan, mindössze egyféle viselkedést ismer: indokolatlanul lassan futva üldözi az egyik szereplőt, és mielőtt elkapná, fél percig fenyegetően sziszeg rá, mert kell az idő a másik szereplő utolsó pillanatban leadott lövéséhez; aztán ugyanez a jelenetsor még ötször, különböző fajokkal. A 65 dínóinak dizájnja alaposan elmarad a Jurassic filmektől, és a kivitelezésüknek tán csak az a félhomály áll jól, amikor a textúra legalább nem szégyenkezik a vásznon. A hírhedt Asylum stúdió Jurassic város című filmje emlékezetesebb volt, mert azon legalább lehetett sírva röhögni. Ami azt illeti, a Jurassic Park dinoszaurusz-ürülékdombja is emlékezetesebb volt ennél az egésznél. A 65 egyértelmű, tiszta eset: egy jó és bátor ötlet csapnivaló kivitelezése. Örömteli, hogy nem kötődik semmilyen más médiumból átvett cím kiaknázáshoz, ellenkezőleg, eredeti és önálló ötletből építkezik; még inkább örömteli, hogy kihívja a műfaj valódi Tyrannoszauruszát, a Jurassic-sorozatot – még sok-sok hasonlóan merész vállalkozásra lenne szükség mind a sci-fiben, mind a kalandfilmben, mind a rokon fantázia-műfajokban. A ráköltött 90 millió dollár (45 millió adójóváírások után) is jó hír: ez egy stúdió valódi kockázatvállalása (Columbia Pictures és társai). De mivel nem sikerült értelmesen összerakni, a film egyértelmű kudarc. A rejtélyt az jelenti, hogy a Bryan Woods/Scott Beck páros – a kiváló Hang nélkül filmek eredeti forgatókönyvírói – hogyan szúrhatták el ennyire. No de ez még mindig jobb végkifejlet, mint azok a filmek, melyeknek már az alapötlete és a léte is problémás. 2023. március 16. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/tompa-hulloagy-65
