Release Date: 2014. április 17. Genre: dráma, sci-fi, thriller Rating: 16 éven aluliak számára nem ajánlott Director: Wally Pfister Screenwriter: Jack Paglen Studio: Pro Video Starring: Cillian Murphy, Clifton Collins Jr., Cole Hauser, Johnny Depp, Kate Mara, Morgan Freeman, Paul Bettany, Rebecca Hall 2014.04.17. (Transcendence) Dr. Will Caster (Johnny Depp) a mesterséges intelligencia legelismertebb szakértője, egy olyan gép létrehozásán dolgozik, amely ötvözi a világ összes tudását az emberi érzelmek teljes skálájával. A sok vitára okot adó kísérletei híressé tették, ugyanakkor első számú célpontja lett egy radikális technológia-ellenes csoportnak, akik meg akarják állítani. Bármi áron. A veszélyes szervezet merényletet követ el a népszerű tudós ellen. Tettükkel egy számukra is teljesen váratlan folyamatot idéznek elő: Caster az általa kifejlesztett gép tesztalanyává válik. Caster felesége, Evelyn (Rebecca Hall), és legjobb barátja, Max (Paul Bettany) úgy döntenek, hogy a haldokló Will tudatát feltöltik a gépbe. Azonban, ha bármi kimarad, akár egy gondolat, vagy egy régi emlék már nem biztos, hogy ugyanannak az elmének adnak életet, akit egyszer ismertek. KRITIKA Nem biztos, hogy jól jár a közönség, ha az első hegedűs vezényel… Szöllőskei Gábor Wally Pfister, Christopher Nolan Oscar-díjas operatőre mégis kipróbálta magát a direktori székben, saját elmondása szerint ugyanis ifjú kora óta szeretett volna rendezni, és mivel operatőrként már mindent elért, amit lehetett, úgy érezte, itt az idő, hogy egyéb területen is bizonyítson. Első rendezői munkájához pedig látszólag minden össze is állt. Színészi fronton sztárgárda (Johnny Depp, Rebecca Hall, Paul Bettany, Morgan Freeman, Cillian Murphy, Kate Mara), 100 millió dolláros büdzsé, aktuális és érdekes science fiction-húrokon pendülő téma, CGI, egy fenegyereknek kikiáltott elsőszkriptes író és nem mellékesen Nolan atyai áldása melletti produceri bábáskodása. Végül szinte minden felsorolt elem hozzátett ahhoz, hogy a Transzcendenst csúnya mellényúlásként könyvelhessük el. Pfister nem jó rendező. Mondandóját rossz arányérzékkel közvetíti, döcögős a tempó, nehézkesen jutunk el ából bébe, ráadásul, noha érezhetően próbált odafigyelni főszereplői emberi drámáira, valahogy mégis nehéz meghatódni, totál hidegen hagy az, amiért küzdenek és szenvednek. Ebben pedig már a forgatókönyv is ludas, karaktereiből ugyanis képtelen hús-vér és szerethető figurákat faragni, akikért szorítani lehet, s akiknek sorsa egy kicsit is érdekelne. Ráadásul több szereplő szinte teljesen feleslegesen lődörög a színen, tetteik semmiféle hatással nincsenek az eseményekre (pl. Murphy és Freeman). A szkript borítja fel a kártyavár következő elemét, a színészi játékot: Johnny Depp unott, Kate Mara robot, Rebecca Hall hisztis fruska és Paul Bettany tépelődése sem jön át rendesen, színészvezetésből tehát van még mit tanulnia Pfisternek. Az alapsztorival és a látvánnyal viszont nincs probléma. Előbbinek tán fel lehet róni, hogy a ’90-es években kijöttek már olyan filmek, mint a Szellem a gépben és A fűnyíróember, ám ettől még nagyon is aktuális a felvetés, sőt, ma már sokkal inkább az, mint régen. Az “emberi agy a számítógépben”-téma a Transzcendens képében megérdemelt volna már egy direct to DVD címke nélküli trash-mentes feldolgozást. A CGI sem csúnya, sőt, bár az tisztán érződik, hogy Pfister mennyivel jobban otthon érzi magát a kamerák mögött. A sötét lovag-trilógia, A tökéletes trükk, vagy mondjuk az Eredet képei összehasonlíthatatlanul egyedibbek, mint az egyszerűen jó, ám talán túl steril Transzcendenséi. Mindezek ellenére sem állíthatjuk, hogy kifejezetten rossz filmről lenne szó. Az például mindenképpen mellette szól, hogy fogalmunk sincs, mire megy ki a játék, hogy Johnny Depp agya mire készül mindenható computerként, és manapaság már az is valami, ha nem találjuk ki előre a hollywoodi filmek eseményeit és csavarjait. A Transzcendens halálosan unalmas első fele után a második etapra felpörög, és ez nyújt majd néhány kellemesebb percet, mégis könnyen úgy érezhetjük, hogy egy Stephen King-regényből készített tévéfilmet nézünk megragadó expozícióval, ám nehézkes és sehová sem tartó kifejtéssel. Fura mód épp a lélek hiányzik belőle. A végső százalék a VOX írói által adott százalékok átlaga! 119 perc, brit-kínai-amerikai Transzcendens « VOX.hu
