A növényvédő szerek és hatóanyagaik értékelése során a különböző veszélyességi kérdések között az egyik legfontosabb az élelmiszerekben előforduló növényvédőszer-maradékok mennyisége. Ez az egyik legfontosabb tanulmányozott probléma egy növényvédő szer fejlesztése során, mivel a legközvetlenebbül érintheti az egészségünket, illetve kérdéses esetben egy egyébként hatásos és az előírásoknak megfelelő anyag sorsát döntheti el. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (European Food Safety Assocciation) növényvédőszer-maradékokkal foglalkozó 2014. évi, 2015. IV. negyedévben kiadott értékelésének legfontosabb elemeit ismertetjük. • 2014-ben 82.649 db feldolgozott és feldolgozatlan élelmiszerben végeztek növényvédőszer-analitikát. • A vizsgált minták 97,1 százalékában az előírt szermaradvány határérték-mennyisége megfelelt az engedélyezési okiratokban előírtaknak. • A vizsgált minták 53,6 százalékában egyáltalán nem volt kimutatható növényvédőszer-maradék. • Az EU-n kívüli országokból beérkező élelmiszerek 6,5 százalékában találtak az engedélyezett határértéket meghaladó növényvédőszer-maradékot, szemben az uniós tagállamok 1,6 százalékos arányával. • Az EU által koordinált program szerint a minták 98,5 százalékában a szermaradékérték nem haladta meg a maximálisan engedélyezett szermaradék-mennyiséget. (Maximum Residue Level, MRL) Idézet az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság beszámolójából: „Az EU által koordinált monitoringprogram keretében vizsgált valamennyi növényvédő szer esetében elhanyagolható volt a hosszú távú toxikus hatás, de legalábbis a toxikológiai szempontból fontos mutató, ADI-érték (ADI = acceptable daily intake = elfogadható szintű napi felvétel) mennyisége. A fentiek alapján a tudományos ismeretek jelenlegi szintjén a vizsgált növényvédő szerek nem jelentenek a fogyasztóra hosszú távon bármilyen egészségügyi veszélyt.” Az EFSA véleménye szerint az egyes növényvédő szerek okirataiban előírt szermaradékérték túllépése az összes vizsgált minta 2,9 százalékában bekövetkezhet vizsgálati hiba következtében, az engedélyokiratban és ennek megfelelően a címkén előírtak figyelmen kívül hagyásából, vagy egyes esetekben a rendkívüli időjárásból eredhet, vagy akár a kezelt kultúra állapota is okozhatja. A tudományos ismeretek jelenlegi szintjén a vizsgált növényvédő szerek nem jelentenek a fogyasztóra hosszú távon bármilyen egészségügyi veszélyt – fotó: Shutterstock A szermaradék-vizsgálatok nemzeti programjai A 2014. évben végzett nemzeti vizsgálati programban a vizsgált minták 90,6 százalékát véletlenszerűen választották a kereskedelmi forgalomban található növényvédő szerek közül, a maradékot pedig olyan tételekből, amelyekről a korábbi évek tapasztalatai alapján feltételezhető volt az előírtnál magasabb mennyiségű növényvédőszer-maradék. A vizsgált minták 97,1 százalékában a szermaradék nem haladta meg az előírt mennyiséget, ezen belül 53,6 százalékukban a szermaradék-mennyiség a kimutathatósági határ alatt maradt. A minták 2,9 százalékában az előírt szermaradéknál magasabb mennyiségben találták egy vagy több növényvédő szer maradékát. Nem zárható ki azonban, hogy ilyen esetben is a vizsgálati módszer pontatlansága miatt mértek a megengedhetőnél magasabb értéket. Az MRL-érték meghatározása során nagyon széles biztonsági sávot alkalmaznak a hatóságok, ezért a maximális szermaradék-határérték fölötti szermaradványok sem jelentenek egészségügyi veszélyt. Az EFSA beszámolójában hangsúlyozza, hogy „ha egy adott terményben az MRL szintjén vagy az alatti szermaradékot mérnek, attól a termék biztonságos lehet a fogyasztó egészségére. Ha a szermaradékérték meghaladja az MRL-t, nem feltétlenül kell a terméket fogyasztó egészségkárosodásától tartani. Ilyen esetben speciális értékelést kell végezni, amelynek során a várható expozíció alapján figyelembe kell venni az elfogadható napi felvett mennyiséget (ADI), az elfogadható referenciaként szolgáló napi mennyiséget (ARfD). Ha a vizsgálat során az expozíció meghaladja a fenti toxikológiai értékeket, a fogyasztó egészségkárosodása fordulhat elő.” Mit nevezünk szermaradéknak? A szermaradék a kezelt terményen visszamaradó szermennyiség, amelynek meghatározása a kutatás egyik legfontosabb része, és amelyet a növényvédőszer-felhasználás során ismételten újraértékelnek. Ez biztosítja, hogy az élelmiszereken vagy azokban kimutatható kémiai anyagok, pl. növényvédő szerek nem károsítják a fogyasztók egészségét és a környezetet. A maximális engedélyezett szermaradékot (MRL) az engedélyezési hatóság határozza meg. Az élelmiszerekben lévő növényvédőszer-maradvány mennyisége a legközvetlenebbül érintheti az egészségünket – fotó: Shutterstock Toxikológiai szempontból az MRL nem egy biztonsági határ. Annak a minimális növényvédőszer-koncentrációnak a figyelembevételével kerül meghatározásra, amely még hatásos védelmet biztosít a növényeket károsító szervezetek ellen. Az MRL-értékeket gyakran a toxikológiai határérték alatt állapítják meg, a fogyasztók biztonsága érdekében. Az MRL meghatározása során minden fogyasztói csoportnak, pl. gyermekeknek, idős embereknek, terhes anyáknak az egészségvédelmét figyelembe veszik. Az MRL a jó mezőgazdasági gyakorlat elve alapján kerül meghatározásra, ami a növényvédő szerek minimális mennyiségű, hatékony alkalmazásán alapul. Mit jelent az elfogadható napi bevitel? Az elfogadható napi bevitel (Acceptable Daily Intake – ADI) a krónikus toxicitást fejezi ki. Azt az élelmiszer-mennyiséget fejezi ki, amely testsúlykilogrammra számítva fejezi ki azt az élelmiszer-mennyiséget, amennyit egy életen keresztül naponta elfogyaszthatunk, anélkül hogy bármilyen egészségügyi károsodást szenvednénk el. Az EFSA megállapítása szerint "jelenlegi tudásunk szerint a főbb európai élelmiszerek és a bennük található szermaradványok hosszú távú fogyasztása semmilyen egészségügyi károsodást nem okoz, a jelenlegi szabályozás figyelembevételével". Az EFSA által a bevezetőben említett szermaradék-statisztikai adatok alapján megállapítható volt, hogy a hosszú távú élelmiszer-fogyasztás toxikológiai hatása elhanyagolható, vagy a toxikológiai szempontból elfogadható határon belül mozog, nem jelent a fogyasztókra semmilyen hosszú távú veszélyt. Mit jelent az akut referencia dózis? Az akut referencia dózis (Acute Reference Dose – ARfD) azt az élelmiszer-mennyiséget jelenti, melyet a fogyasztó testsúlya alapján fejeznek ki, és amely rövid ideig (naponta) felvehető anélkül, hogy kifejezhető rizikót jelentene a fogyasztóra. Bizonyos esetekben az ARfD túlléphető. Abban az esetben, ha a táplálékbevitel során az akut referencia dózist túllépik, és felmerülne bármilyen káros hatás veszélye, a hatóságok megteszik a szükséges lépéseket. Ilyenek pl. a növényvédőszer-engedély visszavonása vagy a felhasználási dózis csökkentésének előírása, ezzel csökkentve az MRL-t. Nagyon széles biztonsági sávot alkalmaznak a hatóságok, ezért a maximális szermaradék-határérték fölötti szermaradványok sem jelentenek egészségügyi veszélyt – fotó: Shutterstock Többféle hatóanyag maradéka az élelmiszerekben (koktélhatás) Előfordulhat, hogy egyes terményekben – narancs, körte, uborka, bab, spenót, sárgarépa, rizs, burgonya stb. – többféle növényvédőszerhatóanyag-maradék fordulhat elő. Ezt a jelenséget még tanulmányozzák az EFSA szakértői. A koktélhatásban többnyire egy hatóanyag okozhatja a rizikó jelentős részét. Az Európai Növényvédelmi Szövetség véleménye szerint az EFSA rizikóbecslési metodológiája kellően konzervatív alapokon nyugszik ahhoz, hogy figyelembe vegye a koktélhatás tényleges veszélyét és kiküszöbölésének lehetőségét, ezzel a fogyasztók biztonságának megőrzését.
