Üss csak, nekem nem fáj – Novokain A parodisztikus hangvételű akciófilmek sorát folytatja a Novokain, melynek főszereplője szuperhőssé válik anélkül, hogy tudná, hogyan viselkedik egy valódi szuperhős. Ritka betegségéből kifolyólag képtelenség őt fizikai erővel legyűrni, ájulttá verni, vagy akár a legbrutálisabb kínzással vallomásra bírni, mert egész egyszerűen nem érez fájdalmat. Az akciófilm egyike azoknak a műfajoknak, amelyek mára ritkán tudnak valódi meglepetést okozni. A főhős karakteríve, a mellékszereplők funkciói, az ellenfél sablonos jellemvonásai és a tipikus fordulatok mind ismerősnek hatnak – de ez önmagában nem feltétlenül probléma. Az akciófilm továbbra is egyike a legnépszerűbb műfajoknak. Azonban üdítő, ha olyan alkotással találkozunk, amely illeszkedik a zsáner hagyományaiba, mégis szellemesen reflektál annak megszokott megoldásaira. A Novokain megfelelő arányban veszi komolyan és forgatja ki a műfaj ismert eszközeit, miközben az sem elhanyagolható szempont, hogy kifejezetten kellemes szórakozást nyújt. A film főszereplője, Nate (Jack Quaid) békésen éli az életét banki vezetőhelyettesként és sóvárog az egyik ott dolgozó lány, Sherry (Amber Midthunder) után. Nem mellesleg pedig egy ritka betegséggel, CIPA-val él, aminek következtében semmilyen formában nem érez fájdalmat, illetve hőmérsékletváltozást. Mikor éppen kezdene kialakulni valami Nate és Sherry között, egy csapat bűnöző kirabolja a bankot, és túszként magukkal viszik a lányt, Nate pedig mindenféle fegyverismeret hiányában utánuk ered egy pisztollyal, hogy megmentse őt. A film rendezőpárosa, Dan Berk és Robert Olsen 2015 óta készítenek együtt filmeket, de eddigi próbálkozásaik nem arattak különösebb sikert. A Novokain azonban kiugrási lehetőséget jelenthet számukra, úgy tűnik, most találták meg igazán a hangjukat. Műfajparodisztikus akciófilmekre az utóbbi 10 évben egyre több a példa. A kifejezetten jól sikerült Senki, illetve a nemes szándékú, de jóval gyengébb próbálkozásnak nevezhető Gyilkos járat mind azzal kísérleteztek, hogy miképp lehet humorosan kommentálni a műfaj sémáit. A Novokain is ezeknek sorát erősíti: tipizált kapcsolati dinamikái, illetve az ezekkel párosuló önreflektív humora által kifejezetten szórakoztató filmélményt ad. Az alkotók a műfajparodisztikus jellegen túl némi társadalmi kommentárt is belecsempésztek a Novokainba. A magányos, perifériára szorult Nate különleges képessége miatt nem tud organikusan beilleszkedni a szociális közegébe. Azonban amint olyannal találkozik, aki figyelemmel és megértéssel fordul felé, könnyen megnyílik, érzékenységének és gyakran kellemetlen megnyilvánulásainak is teret ad. A Novokain szakít a klasszikus akciófilmek által felépített férfiábrázolással: a főszereplőt a kultikus Terminátor és a John Wick maszkulin, elpusztíthatatlan címszereplőihez képest ezerszer inkább esetlensége és gyermeki naivitása határozza meg. Ezáltal bizonyos szinten reflektál a modern férfikép alakulására, mely kapcsán egyre hangsúlyosabbá válik a férfiak érzékenységének megnyilvánulása és potenciális gyengeségeik felvállalása. Nate figurájával jól szembeállítható a nem meglepő módon ismét gonosz karakterként felbukkanó Ray Nicholson (Mosolyogj 2), akinek apjától örökölt vérfagyasztó vigyora valóban hatásos, valamint állatias viselkedésével és mindenkin kérdés nélkül átgázoló, amorális jellemével a két reprezentált férfikép közötti különbséget is tovább erősíti. A film alapfelállása önmagában ironikus, hiszen ha egy akciófilm főhősének nem lehet fájdalmat okozni, mintha az akciójelenetek tétje veszne el. Az „elpusztíthatatlan főhős” természetesen nem számít újdonságnak a műfajban, pont az előbb említett Terminátor és John Wick hősei is ilyen karakterek. Nate figurájának iróniáját viszont az adja, hogy elpusztíthatatlansága nem emberfeletti erejéből vagy fizikumából származik, hanem éppen legfőbb gyengeségéből, az életét gyakran megkeserítő betegségből. Akciófilmes kontextusban a CIPA-val küzdő hős állapota első ránézésre áldásnak tűnhet, azonban pont ez teszi őt rendkívül kiszolgáltatottá és sebezhetővé. Miközben úgy tetovál magára egy lakcímet, mintha csak tollal firkantotta volna a kezére, nem ehet szilárd ételt, mert félő, hogy leharapja a nyelvét. Bár akárhány fájdalmas ütést kiáll, bármikor beleléphet egy csavarba és elvérezhet, hacsak nincs ott valaki, aki szól neki, hogy orvosi ellátásra lenne szüksége. Az ismerősség komfortjának jegyében hagyományos cselekmény–és karakterépítést alkalmaz a film, így a főhősnek illik nemcsak fizikai erővel, hanem némi érzelmi motivációval is rendelkeznie. Itt válik fontossá Sherry, akivel már egy ideje együtt dolgoznak, de csak a film elején lépnek először valódi interakcióba egymással. Bár a szerelmi szál behozatala papírforma, a lány karaktere és kapcsolatuk alakulása plusz színt visz a filmbe. Egyrészt Sherry szarkasztikus és csípős stílusa jól szembeállítható Nate óvatos, udvariaskodó jellemével, dialógusaik így szellemesek és megmosolyogtatóak, másrészt történeti szinten, a fiú karaktere kapcsán is beemel egy izgalmas szálat: a látszólag nem túl nagy szexuális tapasztalattal rendelkező Nate Sherry által tapasztalja meg, hogy bár fájdalmat nem, de örömöt igenis képes érezni. Már az első beszélgetésük során megtalálják a közös hangot – Nate kissé vonakodva, de megnyílik a betegsége kapcsán, amire a lány támogatóan reagál, még azt is megjegyzi, hogy szerinte Nate lényegében egy szuperhős. Ez amellett, hogy kikacsintás az akciófilmek legnépszerűbb szubzsánere, a szuperhősfilmek felé, a főhős karakterének kibontása szempontjából is fontos mondat. A fiú erre adott reakciójából ugyanis világossá válik, hogy ő nemhogy nem tartja magát szuperhősnek, de egészen eddig nemigen volt bárki, aki pozitív megjegyzést tett volna betegségére – a film címe is onnan jön, hogy régen a fájdalomcsillapítóról elnevezve Novokainnak csúfolták őt iskolatársai. Sherry nyitottsága és támogató hozzáállása jól megágyaz Nate későbbi, a saját életét is kockáztató elszántságának, ami esszenciális, hiszen később, amikor csupán két randi után egy csapat rabló túszul ejti Sherryt, a fiú töretlen motivációja a köztük kitalakult kapocs által marad hiteles. Azonban a Novokainban látható küzdelme nem kizárólag erről szól; mivel a lány ráébreszti, hogy betegsége valójában egy különleges képesség, ennek az újonnan szerzett önbizalomnak a jegyében harcolja végig az egész napot. Így életében először azt élheti meg, hogy a betegsége nem meggyengíti őt, hanem pont ennek köszönhetően válhat a nap hősévé. Az alkotók jól felismerték, hogy a CIPA humoros és frissnek ható akciójelenetek táptalaja lehet, így a film műfajparodisztikus jellege leginkább ezekben nyilvánul meg. A Novokain számos, ismerős helyzetekre építő akciójelenetet vonultat fel – mint például a Reszkessetek, betörőkre erősen emlékeztető csapdákkal teli ház –, ezzel ismét a film önreflektivitását hangsúlyozva. Egy tetoválószalonban történő vallatás, illetve egy meghiúsult kínzásjelenet hasonlóan emlékezetes példa, hiszen ezek gyakran látott alaphelyzetek, de átkontextualizálva humorossá válnak – a főhős kínos és esetlen, mégis legyőzhetetlen. Nate akciójelenetek közbeni jelenléte szintén a parodisztikus hangvételt erősíti: súlyos, halálközeli sérüléseket szerez, de ezeket csupán ellenfelei veszik kellően komolyan, a fiú legtöbbször vagy elüti őket egy poénnal, vagy észre se veszi, hogy megsérült. (ez megint a humor, az irónia kérdésköre) Tehát szinte minden szempontból üdvözlendő film a Novokain, még úgy is, hogy van néhány kevésbé megbocsátható gyengesége, amik közül a mesefilmekbe illő gonosz karakter, Simon szélsőségessége az egyik legzavaróbb. Persze műfajparódia lévén nem meglepő egy karikaturisztikusabb figura, de a film alapvető tónusában Ray Nicholson játéka és a karakter sablonossága túlzónak hat. Szintén a rablóbanda szálához kapcsolódik egy, a Nate és Sherry közti szerelmi szálat érintő csavar, amely inkább formai kötelezettségnek tűnt, mint dramaturgiailag valóban szükséges elemnek. Amellett, hogy kiszámítható, nem is kap igazi lezárást, feloldatlan marad, az elhamarkodott befejezés pedig így kissé esetlenül hat. A csavar által okozott bonyodalmon irreálisan gyorsan túlteszi magát mindenki, majd a film végül egy ötlettelen „egy évvel később” jelenettel zárul, mely bár látszólag a konfliktus feloldására szolgál, inkább érződik erőltetett és sablonos megoldásnak, mint valódi nyugvópontnak. A Novokain ezen esetlenségei azonban nem árnyékolják be azt a játékosságot és frissességet, ami szinte végig jellemzi. A parodisztikus hangvétel, az ötletes akciók és a főhős karakterén keresztül megjelenő társadalomkritikai él mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a film valóban új színt vigyen a műfajba. Mindezeken felül van benne egy apróság, amit érdemes megemlíteni: a film amerikai premierje március 14-én (03.14.) volt, ami a nemzetközi Pí-nap, a történetben pedig visszatérő motívumként szerepel a cseresznyés pite, Sherry egyik kedvenc étele. A pite és pí kiejtése az angolban azonos, a cherry pie pedig Sherry nevével rímel. Ez a kis játékosság nyilvánvalóan nem változtatja meg gyökeresen a film hatását, de jól jelzi azt a gondosságot, ami a Novokain egészét meghatározza. A Novokain április 17-e óta látható a mozikban. 2025. május 2. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/novokain-kritika
