Új nyomon a Nap rejtélyének megoldása felé [center:vf95aqxv]Új nyomon a Nap rejtélyének megoldása felé Több mint fél évszázada keresik a választ, hogyan ugorhat néhány ezerr?l több millió Celsius fokra a h?mérséklet a Nap felszíne és koronája közötti viszonylag kis távolságon. Amerikai kutatók szerint a válasz, ha csak részben is, de a felszínr?l feltör? plazma sugarakban, az úgynevezett szpikulákban keresend?. Rob Rutten a holland Utrecht Egyetem napfizikusa egyértelm?en áttörésként értékeli amerikai kollégáinak eredményét. "A sugarak úgy viselkednek, mint a felfelé l?tt lövedékek, forró h?mérsékletet keltenek maguk el?tt" nyilatkozott a Nature hasábjain. Az elmúlt évtizedekben az elméleti tudósok számos különböz? magyarázattal álltak el? a jelenséggel kapcsolatban. Az egyik szerint a Nap heves bels? mozgása rezgést kelt csillagunk mágneses fluxuscsöveiben, melyek mentén hullámok futnak végig a légkörön egészen a koronába, ahol energiájuk h?ként szabadul fel. Egy másik elmélet szerint a mágneses fluxuscsövek annyira megcsavarodnak, hogy az szakadáshoz vezet, felgyorsítva, ezáltal felhevítve a koronai gázokat. Az elméleteket azonban nagyon minimális megfigyelésekb?l ered? bizonyíték támasztja alá. A Napról készült felvételeken a tüskékre vagy f?szálakra emlékeztet? plazmaáramlások, a szpikulák is ott szerepelnek az elméleti tudósok listáján. Ismereteink szerint a megközelít?leg 1000 kilométer átmér?j? szpikulákban a plazma több ezer kilométert utazik a felszíni fotoszféra felett elhelyezked? kromoszférából a koronába. Ennek ellenére az eddigi megfigyelések szerint ezek a plazma sugarak nem elég melegek a korona felhevítéséhez, h?mérsékletük csupán néhány ezer fok, ami alig magasabb a kromoszféra h?mérsékleténél. A Science magazinban csütörtökön közzé tett tanulmányában Bart De Pontieu, a kaliforniai Lockheed Martin Nap- és Asztrofizikai Laboratórium tudósa munkatársaival bebizonyította, hogy a szpikulákat alkotó plazma nagy része több százezer fokra melegszik fel a koronához vezet? út alatt, kisebb részük pedig akár a több millió fokot is elérheti. De Pontieu 2007-ben felfedezte a szpikulák egy újabb osztályát, a II-es típusú szpikulákat, melynek tagjai hagyományos társaik 20-30 km/s sebességével szemben túlléphetik a 100 km/s sebességet is, és rendkívül gyorsan elt?nnek, ami a korábban vizsgált szpikulák 5-10 perces élettartamával összevetve rendkívül forró plazma szállítását feltételezi. Korábban ezeket a sugarakat nem sikerült megfigyelni, a japán Hinode ?rexpedíció és az amerikai SDO (Nap-dinamikai Obszervatórium) azonban meghozta a várt áttörést. A plazmasugarakat a kromoszférában vizsgáló Hinode, illetve ugyanezen sugarak korona közeli vizsgálatait végz? SDO adatai jól tükrözik a plazma h?mérsékletének emelkedését. Az SDO felvételein az is látható, ahogy az egyes sugarak becsapódásakor a korona érintett területei felragyognak. A sugarak frekvenciája és intenzitása alapján a kutatók szerint a II-es típusú szpikulák elég energiát juttatnak el a koronába az ott észlelhet? magas h?mérséklet fenntartásához. "Nem állítjuk azt, hogy ez a korona egyetlen f?tési mechanizmusa" - hangsúlyozta De Pontieu. "Ezek az események azonban egyértelm?en több figyelmet érdemelnek" A napfizikusok elismerik De Pontieu munkájának jelent?ségét, azonban ezzel még nem tekintik megoldottnak a korona rejtélyét. James Klimchuk, a NASA Goddard ?rrepül? Központjának munkatársa, aki elvégzett egy el?zetes számítást, úgy véli, hogy a szpikulák közvetlenül csak kis mértékben járulnak hozzá a korona h?jéhez, azonban fontos szerepet tölthetnek be a h?képz?dés mechanizmusában. "Az új megfigyelések rendkívül izgalmasak, azonban az összképet tekintve további kutatásokra lesz szükség, hogy lássuk, mennyiben járulnak hozzá a sugarak a korona h?jéhez. Egy biztos, a szpikulák rendkívül fontos szerepet töltenek be a mágneses fluxuscsövekben, amikben létre jönnek" - mondta. Mike Wheatland, az ausztrál Sidney-i Csillagászati Intézet kutatója szerint a mechanizmus nem egyértelm?. "Az észlelt eseményekkel keletkez? becsült energia valóban elégséges, ahogy azt a szerz?k is állítják, azonban az események lokalizáltak és a korona alsó részeiben mennek végbe, míg a korona hevítésére gyakorlatilag mindenhol szükség van" - taglalta. Jelenleg a sugarak kialakulására, illetve h?mérsékletük emelkedésére sincs elfogadott elmélet. De Pontieu úgy gondolja, hogy a mágneses mez? zavarokból eredhetnek, valahogy úgy, ahogy a fentebb már említett elméletek leírják. "A továbblépéshez a mechanizmus tisztázására kell összpontosítanunk" - tette hozzá. A jöv? Nap-küldetései, mint a NASA IRIS szondája, ami jöv?re hagyja el a Földet, nagyban hozzájárulhat a mechanizmus felderítéséhez. "Véleményem szerint a korona rejtélyére akkor tehetünk pontot, amikor a megfigyeléseket részletes fizikai modellekkel is ki tudjuk egészíteni" - mondta Harry Warren, az USA Haditengerészeti Kutató Laboratóriumának szakért?je. "Szerintem korai lenne még lezártnak tekinteni az ügyet" [/center:vf95aqxv]
