Az Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet munkatársai az angol kollégáival együtt olyan gyulladásos érzékelőket azonosítottak, melyek jelentős szerepet játszanak az agyi érkatasztrófákat követő idegrendszeri károsodás kialakulásában. A kutatás eredményei az egyik legtekintélyesebb tudományos folyóiratban, az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában jelentek meg – hangzott el a Kossuth Rádió Szonda című műsorában. Dénes Ádám, a hazai kutatások vezetője elmondta: normális esetben minden élőlénynél kritikus fontosságú, hogy nagyon gyorsan információt kapjon egy sebesülésről. Ez egy potenciális veszélyforrás arra nézve, hogy a baktériumok, vírusok, és egyéb fertőző ágensek bekerülhetnek a szervezetbe, és ott bajt okozhatnak. Ezért a szervezetek kifejlesztettek specifikus módszereket arra, hogy felismerjék akár a szöveti sérülést, akár a fertőzést. Mi azonosítottuk azokat a központi érzékelő rendszereket a sejtekben, melyek akár sérülés, akár fertőzés után informálják a szervezetet arról, hogy valami baj történt. Ezek az érzékelők emellett részt vesznek az agyi károsodás kialakulásában. Ez annak tudható be, hogy ezek a gyulladásos folyamatok a mi világunkban „túlműködnek”. Nagyon hasonló folyamatokat látunk a szívinfarktus és egyéb krónikus, például a daganatos betegségek esetében – magyarázta a szakember. Egy természetes környezetben a legnagyobb kockázati tényező maga a fertőzés, illetve az, hogy egy sérülés gyorsan tudjon regenerálódni. Erre ezek a gyulladásos folyamatok azért lettek „kihegyezve”, mert természetes környezetben sem antibiotikum-kezelés nem áll rendelkezésre, sem pedig olyan terápiás eljárás, amivel a szervezet a saját egészségét meg tudná védeni. A szervezet feladata az, ha bárhol van egy sérülés, nagyon gyorsan aktiválja a szenzorait, a válaszok pedig elindulhatnak, aminek a vége, hogy a fertőző ágenst eltakarítja, vagy a sérült szövetet regenerálja. Az a környezet, amiben élünk, sok krónikus betegségnek ágyaz meg. Száz éve az emberek túlnyomó többsége akut fertőző betegségekben halt meg: tuberkolózisban, különféle tüdőgyulladásokban, hasmenésekben. Sem antibiotikumok, sem más eljárások nem voltak abban az időben. Azzal, hogy nagyon keveset mozgunk, hogy túl sok cukrot fogyasztunk, olyan rezisztens fertőző ágensek vannak a környezetünkben, amelyek már nem állnak antibiotikumnak ellen. Teremtett az ember magának egy olyan környezetet, hogy nagyon korán elkezdjük a krónikus betegségeket kialakítani magunkban. Egy stroke, vagy egy szívinfarktus igazából nem akkor kezdődik, amikor a betegség bekövetkezik, hanem 20-30 évvel korábban, amikor az illetőnek az erei elkezdenek elváltozni, az érelmeszesedés kezd kialakulni – hangsúlyozta. Egyrészt a saját életmódunk ezeket a gyulladásos érzékelőrendszereket még pluszban sokkal érzékenyebbé tudja tenni, tehát kvázi az alapállapot is el tud tolódni, és utána ezek még azon felül is „túlműködnek”. Ez nagyon sok betegség esetében probléma. Például az egyik kulcsfontosságú fehérjének, amit interleukin-1-nek hívnak, a krónikus betegségek hatására felmegy a szintje, és ez további krónikus betegségeket okoz. Például, ha megtörténik egy stroke, akkor a szervezetben kialakult krónikus gyulladás sokkal rosszabb kimenetelt eredményez, sokkal nagyobb lesz a károsodás, és az illetőnek sokkal nagyobb esélye lesz, hogy a kórházat elhagyva nem fog úgy gyógyulni – érvelt a kutatóorvos. Az interleukén-1 molekula - amit már nagyon rég azonosítottak az idegrendszeri sérülés okozójaként - hatásainak gátlása stroke-os betegekben, és más vérzéses agyi komplikációk esetén is klinikai próba tárgya. Szélütés (Fotó: AFP) Amit mi most felfedeztünk, egy kicsit komplikáltabb téma olyan szempontból, hogy meg kell pontosan ismernünk, a gyulladásos szenzorok közül melyek azok, amiket a leghatékonyabban lehet gátolni az emberben. (…) Ami valószínűleg működőképes lesz, hiszen egerekre vonatkozóan erre már jelenleg is vannak módszerek. Ami nagyon biztató lehet ebben a terápiában, hogy ez egy viszonylag specifikus részét fogja meg ennek a gyulladásos válasznak. Ezért várhatóan olyan jellegű mellékhatások nem nagyon lennének, hogy a páciensek ezért fertőzéseket kapnak, mert az immunrendszerüket teljesen kicsinálja ez a kezelés – nyilatkozta. Jelenleg azt térképezzük fel, hogy az útvonalak közül melyeket lehetne a leggyorsabban és leghatékonyabban gátolni. Ezt követően jöhetnek azok a terápiás szerek, melyeknek konkrétan be kell menniük a sérült területre, és a megfelelő sejten keresztül hatva blokkolják ezeket a gyulladásos útvonalakat – szögezte le. Forrás:http://www.hirado.hu/2015/03/30/uj-utak-nyilhatnak-meg-a-stroke-kutatasban/
