2025 Augusztus Újra szól az egylövetű – Csupasz pisztoly

Újra szól az egylövetű – Csupasz pisztoly



Nem keletkezett újabb vígjátékklasszikus az új Csupasz pisztoly (The Naked Gun) képében, viszont a paródiaműfaj rajongóinak, valamint Liam Neeson és Pamela Anderson karrierjének idén előbb jött a karácsony.


Egy ismeretlen férfi, egy némaságot fogadott oltalmazó. Sötét múltját rejtegetve dermesztő éjszakai hajszába kezd, becsületes tolvajok után kutatva a jeges, fehér pokolban. Tudja, nincs kiszállás: a non-stop küzdelem megtorlásért kiált – vagy mélytorokért. A karriersírok között azonban felderült, hogy valójában saját életműve volt igazán elrabolva. Most azonban végre felszabadult, és rálépett arra a vonalra, amire jó ideje kellett volna: humorizál – miközben persze rengeteg embert tesz el láb alól, de hát a részeredményt el kell ismerni ugyebár.


A Csupasz pisztoly újratöltésének ötlete már hosszú évek óta keringett Hollywoodban, hiszen ezt a márkanevet még nem próbálták megrabolni a rengeteg ’80-as években keletkezett sorozat mellett. Annak idején még Ed Helmst pletykálták Drebin hadnagy szerepére, és mindenki joggal temette az arcába a kezét, majd vetett keresztet a spoof műfajra, mert az biz’ isten nem támadhat így fel. Végül Seth MacFarlane-éknek – aki producerként működött közre a rebootban – ihletett ötlete támadt: megvizsgálták, az eredeti Abrahams-Zucker-Zucker-mű miért működött annyira, és próbálták átültetni a receptet. Leslie Nielsen az egyik legjobban működő komikus színész volt, de épp azért, mert egyáltalán nem próbált viccesnek mutatkozni, higgadt komolysággal adta elő a legtöbb jelenetét.

Kellett még egy fickó, aki képes úgy előadni magát, mintha nem tudná, hogy mindenki rajta röhög.


Ez lett Liam Neeson, akit a rossz pletykákkal ellentétben nem nevének hasonló hangzása és azonos monogramja miatt választottak főszereplőnek. Neesont egyáltalán nem ismerjük poéngyárosnak, hiszen ő az elmúlt másfél évtizedben eltemette magát a B-kategóriás akciógyatraságok tengerébe, jóformán ki se látszik a sokadik „hideg profi megbosszulja a felesége halálát, és megvédi az ártatlan gyermeket” zsánerből. Abból, ami annak idején a Steven Seagaloké volt, most meg klasszikusan képzett, Oscar-jelölt sztárok túrják ki őket a helyükről. Bár kétségtelenül jobban játszik, mint Dom „The Dragon” Wilson, azért Liam Neeson jócskán lejáratja magát ezzel a húzással. Azonban örökös komolykodása mintha egész végig ide vezetett volna, az univerzum, a sors, a világot hordozó teknős is azt akarta, hogy egy vígjátékban kulmináljon akciókarrierje, amely könnyen kínálhat neki egy akkora paradigmaváltást, ami annak idején az Elrabolva volt.

Szárazan előadott marcona detektíve csak még jobban elmélyíti azt a film noir paródiát, amit annak idején a Csupasz pisztoly is felmutatott.

Sőt, az irodájába érkező femme fatale, Pamela Anderson alakításában még erősebb kontúrokat kap. Ha valaki Neeson mellett hasonló karrierfordulatra számíthat, az az utóbbi éveiben saját magát teljesen újradefiniáló Pamela, aki Az utolsó táncosnőt követően egy eddig ismeretlen oldalát mutatja be. A közel hatvanas egykori szexbomba és a hetvenet is meghaladott ír sármőr együttese kellően szállítja a kémiát, vígjátéki összhangjuk pedig szinte felér Leslie Nielsen és Priscilla Presley duójához. Az alkotók ezen a szinten tehát remekül idézték a múltat, miközben nem másoltak le mindent feltétlenül. És ez igaz a teljes alkotásra is.


A Csupasz pisztoly új filmje az „örökségfolytatások”, vagyis a legacy sequel mintáját követi. Mindenki az előző sorozat szereplőinek gyereke, erre külön geget is szánnak, sőt, régi poénformák is visszaköszönnek, legyen az slapstick, szóvicc, vizuális ötlet vagy a háttérben megbúvó komikumszál. Többször nézőssé teszi ez a látottakat, de főleg azért is, mert aki esetleg magyarul nézi, lemarad egy csomó viccről – hiába tesz meg a szinkron mindent azért, hogy átültesse, van, amit nem lehet elég erősen átörökíteni a magyar nyelvbe.

Egy vígjátéknál persze a legfőbb szempont, hogy elég humoros-e: igen, a Csupasz pisztoly az,
ha beül az ember rá, sanszosan nevetni fog – hacsak nem egy fancsali egyén az illető. Lazának számító 85 perces játékideje is ritkaságszámba megy, de hogy ezt mennyire duzzasztották fel hülyéskedéssel, az is ritka. A percenkénti poénpatronok pattogása csak az eredeti trilógia szintjéhez hasonlítható, még akkor is, ha némelyiket kínosan sokáig elhúzzák – ami technikailag már önmagában is poén lehet a Family Guy abszurdján érlelt generációk számára. A The Lonely Island humoros raptriójának tagja, Akiva Schaffer a tökkelütött, régmúltban ragadt zsánert úgy kívánta átörökíteni a modern időkbe, hogy a kortárs akciófilmek stílusát is ki akarta figurázni. Így lehet, hogy a Mission: Impossible – Utóhatás egy fontos jelenetét is egy az egyben parodizálják (sőt, Lorne Balfe a zeneszerző, így mindig duruzsol valami akciómuzsika), de a Kingsman cselekményeleme is visszatér. Minden high-tech és túltolt, ha akcióról vagy tétekről van szó, a végén már az ilyen filmek fináléinak túlzásait reprezentálva mindenki egymást ütlegeli.

A készítők tehát nem érték be az olcsó nosztalgiapatronok behajigálásával, olyannyira előremutató módon idézték meg a paródiafilmek hőskorát, hogy rögtön érdemes folytatásért kiáltani. Az látszik, hogy a Csupasz pisztoly bőven tartogat még töltényt a tárban – ehhez már csak az kell, hogy a Nielsen-mérésnek elegendő közönséget tudjon magáénak a darab, különben a feltámadt főnixmadár hamvába hull.

2025. augusztus 7.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/csupasz-pisztoly-2025-kritika