[h=4]Szeged - Kiemelt sírhelyen temetik újra a székely himnusz zeneszerzőjének, Mihalik Kálmánnak a földi maradványait a szegedi Belvárosi temetőben. Tífuszban halt meg, sírja sokáig jeltelen volt. 1990-ben mutatta meg a nyughelyet Gál Imre fafaragónak egy idős asszony, aki a titkot csaknem hetven éven át őrizte.[/h] BAKOS ANDRÁS - DÉLMAGYARORSZÁG NAPILAP - 2012.05.19. 09:49 Mihalik Kálmán (1896–1922) orvos, zeneszerző Kolozsvárott járt középiskolába és egyetemre. Harcolt az első világháborúban, majd az egyetemmel Budapestre, aztán Szegedre került. Kutatóorvosként dolgozott, és csak 26 éves volt, amikor tífuszban meghalt. Egy évvel halála előtt írta Csanády György (1895–1952) költő, hírlapíró, szerkesztő szövegére a zenét. A dalt először 1922-ben énekelték a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének közgyűlésén. Úgy vált népszerűvé, az erdélyi magyarság második himnuszává, hogy szinte mindig tiltották, Romániában büntették is éneklését. A régi sírt Gál Imre gondozta, az újra is ő faragja a kopjafát. Fotó: Schmidt Andrea A szocializmus idején csak kisebb közösségek rendezvényein, családi eseményeken hangozhatott el, mégis a folklór része lett, különböző zene- és szövegváltozatai születtek. Három éve a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés résztvevői a Székelyföld hivatalos himnuszává nyilvánították. Nálunk a rendszerváltás után vált szélesebb körben ismertté, legutóbb pedig azáltal, hogy Áder János köztársasági elnök beiktatásakor is elhangzott a parlamentben, és vita támadt a sajtóban arról, jó volt-e ez így, hiszen a kiadott programban nem szerepelt. A zeneszerző sírja évtizedekig jeltelen volt, különös körülmények között vált ismertté. – Amikor 1990-ben átköltöztünk Magyarországra, Szegedre, az MDF régi, Római körúti székházában csütörtökönként találkoztunk mi, az erdélyi kör tagjai – meséli Gál Imrefafaragó, a kör elnöke. – Egyszer egy ilyen alkalomra érkeztem, és a lépcsőn fölfelé igyekvő néninek megfogtam a karját, hogy segítsek fellépni. Megkérdezte, székely vagyok-e, és amikor hallotta, hogy igen, azt mondta, akkor nem is megy tovább, velem osztja meg élete titkát. Meglepődtem, nem tudtam, miről lehet szó. Elmesélte, 17 éves korában ott volt a székely himnusz zeneszerzőjének temetésén, és meg tudja mutatni, hol a sír. Egyébként zárkózott volt, csak a keresztnevét árulta el, azt sem mondta meg, milyen kapcsolatban volt Mihalik Kálmánnal. Lakásának címét sem tudhattam: megbeszéltük, a Dugonics téren találkozunk másnap, én kiviszem a temetőbe Mária nénit, és vissza is hozom; így mondta: „mert egyelőre nem akarok ott maradni". Kivittem, ő elkalauzolt arra a helyre, ahol akkor hulladékot tároltak, egymásra dobált koszorúk, száraz virágok alatt volt a nyughely. Egy év múlva meghalt a néni, én pedig sokáig jártam a temető gondnokságára, hogy hivatalosan is kiderüljön, hol a sír. Végül segítettek: a 228-as parcella az, a néni tényleg majdnem pontosan tudta a helyet. Mi, a családommal kitakarítottuk, rendbe hoztuk, és halottak napján mindig megemlékeztünk ott is. Az emlékhely gondozásában a Mihalik Kálmán Alapítványt és a kört egyre többen támogatják, így a megyei önkormányzat is. Abban pedig, hogy most méltóbb, központi helyre kerülhetnek a zeneszerző maradványai, a Testamentum Kft. segített. Mihalik Kálmánnak jövő kedden kiemelt sírhelyet avatnak a szegedi Belvárosi temetőben. Emlékbeszédet mond Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, nemzetpolitikáért felelős miniszter, a sírt Gyulay Endre nyugalmazott megyés püspök szenteli be. http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/ujratemetik_a_szekely_himnusz_zeneszerzojet/2280232/
