Ultra polkorr – Becsúszó szerelem A második nagyjátékfilmjét jegyző Nagy Viktor Oszkár érzékeny témához nyúlt, amikor úgy döntött, hogy megénekli egy terhes roma lány és egy fociultra szerelmét – a Becsúszó szerelem, bár végül tényleg becsúszik a nézőnél is, fenntartásokkal kezelendő az igencsak ellentmondásos üzenetei miatt… A Becsúszó szerelem jószándékú limonádé, ami azonban minden igyekezete ellenére végül az lesz a rasszizmusnak, ami a Coming out volt a melegek ügyének – egy kontraproduktív romkom, ami a társadalmi kérdésekre érzékenyebb közönségnél valószínűleg kiveri majd a biztosítékot, a tömegeket azonban elaltatja a mindent felülíró happy enddel. A történet szerint Gyuláról (Ötvös András) kiderül, hogy steril, felesége, Mariann (Stefanovics Angéla) azonban gyereket akar. A nő úgy dönt, otthonukba viszi a megesett Lüszit (Gombó Viola Lotti), hogy hordja ki leendő gyermeküket. A szélsőségesen rasszista, fociultra férj elhajtja a történetesen roma lányt, de amikor vele együtt megy az asszony is, mégiscsak beadja a derekát. Gyulának trükköznie kell, hogy le ne bukjon a fiúk előtt, miközben azonban egyre közelebb kerül a lányhoz is. Nagy Viktor Oszkár Bárány Mártonnal (Toxikoma) közösen írt történetében egyszerre tár elénk egy coming-of-age történetet, egy rasszizmus elleni példabeszédet és egy viccesnek szánt romantikus komédiát, de valahogy egyik szegmens sem tud összeállni kellőképpen. A terhességtől az apává válásig tartó felnövéstörténetet már számos film megénekelte: a Felkoppintva, az Áldatlan állapotban, a Terhes társaság, sőt a Junior is hozzá tudott tenni a témához – jelen szerzőpáros azonban kihagyja azt a ziccert, hogy az apaság kérdéséről elmélkedjen. A közelgő gyermek nem több egyszerű MacGuffinnál, ami a téma valódi jelentőségét tekintve azonban komoly hiányt hagy maga után. Az írók ugyanakkor intenzíven fordulnak a rasszizmus témájához, ami nemcsak az ultra és a roma lány közti szerelmi szálban érhető tetten, hanem a fociultrák sorozatos balhéinak ábrázolásában is. Utóbbi jelenetek a gyűlöletnek pusztán tárgyat kereső tesztoszteronerő megragadására épülnek. A banda tagjainak szabadidejét teljesen lekötik az ellenfél ultrái ellen szervezett provokációk és összecsapások, melyek valójában teljesen értelmetlenek, hiszen semmilyen szinten nem hatnak a csapatok eredményére, csupán arra jók, hogy a felek beverethessék az orrukat, és macsónak – egyben felsőbbrendűnek – érezhessék magukat. Lényegében ez a megnyilvánulás is csak az idegengyűlölet egyik megjelenési formája, ami ezúttal a hazafiasság álruhájába öltözik, de valójában egy üres életet palástol. Mindezek pedig erős, de a sztereotípiák halmozása miatt sajnos túlságosan általánosító állítások a film részéről. Az egyes csoportokat közhelyek mentén ábrázoló Becsúszó szerelem sajnos egyetemes szinten nem tudja kezelni az idegengyűlölet kérdését: Gyula a játékidő alatt nem kerül közelebb a probléma megértéséhez, pusztán Lüszi kedvéért visszakozik, amikor az egyébként a témában totálisan nem érintett szlovákokat kellene lecigányoznia. Ebben talán M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor a szintén focis alaphelyzetet használó és ugyancsak klisékkel operáló Brazilokja sem tudott sokkal előrébb jutni, az idevágó humor a 2017-es filmben mégis jobban működött, s ezáltal talán mint érzékenyítő eszköz is jobban funkcionált. A romantikus szálat – a két főhős között működő kémia ellenére – az árnyékolja be, hogy a játékidő nagyobb részében a néző azért küzd, hogy legalább részben megkedvelje a főszereplőket. Az önmagát férfiistennek tartó Gyula a film előrehaladtával sem fejleszt túl sok önkritikát – az ösztönösen feltámadó szerelem az, ami miatt felülkerekedik rasszista érzésein, és ez az, ami miatt némi empátiát is képes mutatni. Sajnos Lüsziért is nehéz lelkesedni – az intézetis lány, aki ki tudja, milyen körülmények között esett teherbe, egész nap nem csinál semmit, szemlátomást elég könnyűvérű, és azon túl, hogy szépen énekel és hajlandó pirítóssal kényeztetni kedvesét, nem sokat tesz azért, hogy a romákról kialakult sztereotípiákat ledöntse. Egyikük sem fejlődik igazán a film során, összecsiszolódásuk és aztán szerelmük az együttélésükből és a közösen átélt történések mentén születik, ami talán elég a film végkifejletének megmagyarázására, de arra már kevésbé, hogy ezt a végkifejletet valódi katarzisként élhesse meg a néző is. Ez pedig komoly probléma: hiába kelti hitelesen életre mindkettőjüket Gombó Viola Lotti és a hatalmas átalakuláson átesett Ötvös András, a néző mégsem érzi a torkában dobogni a szívét a leendő pár egymás felé tett, tétova lépéseit látva. A csendes szerelmek (lásd Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre) nagy rajongójaként sosem hittem volna, hogy ezt valaha leírom, de kevesebb hétköznapi romantika, ugyanakkor több szirup és szerethetőség most sokat tett volna a Becsúszó szerelem működőképességéért. Szerencsére a mellékszereplők között többen is remekelnek: Hajdu Szabolcs a fociért a hivatását is feláldozó ultra vagy Tenki Réka az érzékeny szülésznő szerepében szerez pár kellemes pillanatot a nézőknek. Összességében persze örülök a Becsúszó szerelemnek. Fontos, hogy közönségfilm születik a rasszizmus témájában, ráadásul nem is elsőként. Ha így folytatjuk, talán egyszer az a film is elkészül, ami nemcsak kellő jószándékkal, de megfelelő arányérzékkel és érzékenységgel nyúl a zavarosba, hogy onnan valami igazán előremutatót húzzon ki. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/becsuszo-szerelem-kritika
