A legyőzhetetlennek gondolt Mo Farah hazai közönség előtt kikapott a búcsúversenyén. Az eltiltott orosz csapat függetlenként induló tagja, Maria Lasitskene megnyerte a világbajnokságot, így tiszteletére a Nemzetközi Atlétikai Szövetség himnuszát voltak kénytelenek lejátszani. Usain Bolt pedig élete utolsó versenyén az ünnepelt sztár státuszából a fájdalmas arccal a hátsó kijáraton kisántikáló vesztes szerepébe kényszerült. A londoni atlétikai vb kilencedik versenynapja előtt ezek elképzelhetetlennek tűntek, mégis valóság lett belőlük. Rémálom Londonban. A szombati versenynapot megelőzően Mo Farah és Usain Bolt még mit sem sejtve állt a sajtó képviselői elé egymás kedvenc pózában. Farah a Bolt védjegyévé vált To Di World, a jamaicai szupersztár pedig a brit MoBot beállásával kedveskedett a fotósoknak. Usain Bolt és Mo Farah már hosszú évek óta jóban vannak Forrás: AFP/Johannes Eisele Mindenki mosolygott, mindenki elégedettnek tűnt. Az egész pont olyan volt, mint egy hollywoodi szuperprodukció. Jó sok pénz volt benne, csengetett a kassza, hiszen az emberek tódultak, hogy megnézzék a két nagy sztár búcsúfellépését, a menedzserek, szponzorok pedig dörzsölték a tenyerüket. Rémálomba fordult a hollywoodi álom A női magasugrás már a vége felé járt. Abban, hogy a két éve Pekingben még leánykori nevén, Maria Kucsinaként győző orosz atléta immár Maria Lasitskene néven megvédte címét, tulajdonképpen semmi meglepő nincs. Tavaly szintén abszolút favoritként nem indulhatott a riói olimpián. Mint tudjuk, a NOB döntése értelmében az orosz csapatot testületileg eltiltották az ötkarikás játékokon való indulástól, és csak hírmondónak maradt a távolugró Darja Klisina. Neki is csak az utolsó pillanatban szóltak, hogy készülődhet. 2017-ben az oroszok továbbra is eltiltás alatt álltak, állnak. De nem mindenki. Tizenkilenc, többszörösen ellenőrzött, hazája szövetségével bizonyítottan kapcsolatban nem álló versenyzőt mégis odaengedtek a húsosfazék közelébe. Közülük pedig a végül győztes magasugró kiemelkedett a mezőnyből. Lasitskene idén Lausanne-ban 206 centiméterre javította egyéni csúcsát, egyedüliként a bűvös két méter fölé jutva a világon a vb előtt. Nem meglepő tehát, hogy a 203 centiméterig mindent első kísérletére átugró, hivatalosan független versenyzőként induló atléta magabiztosan győzött. Azt már annál furcsább volnt nézni és hallgatni, amint tiszteletére nem az orosz, hanem az IAAF himnuszát játszották el. Orosz zászlóról, vagy arra utaló színekről még körömlakk formájában sem lehetett szó. Csak a legyőzötteknek jutott zászló Forrás: AFP/Kirill Kudryavtsev A rendszerbe újabb homokszem került, amikor férfi 5000 méteren, a pályaatlétikától ezzel a futammal búcsúzó hazai közönségkedvenc és nemzeti hős, Mo Farah csak másodikként ért célba egy nem kifejezetten gyors verseny végén. Mo Farah legutóbb 2011. augusztus 28-án a tegui világbajnokságon kapott ki nagy világversenyen. De a Dél-Koreában megrendezett vb-n néhány nappal később 5000 méteren már elsőként ért célba, és ezzel olyan győzelmi széria vette kezdetét, amelyre korábban soha nem volt példa a hosszútávfutásban. Kétszer nyert olimpiát 5000 és 10.000 méteren, mint ahogy megcsinálta a duplázást minden világbajnokságon és az összes Európa-bajnokságon is, amelyen mindkét számában elindult. Szinte a semmiből érkezett meg az etióp Muktar Edris, és elrontotta a bulit. De nem csak azzal, hogy saját hazájában, saját közönsége előtt győzte le a legyőzhetetlennek hitt nemzeti hőst. Hanem a végén még Farah-módra, MoBot-pózban fotóztatta magát, háttérben a mérhetetlenül csalódott vesztessel. Muktar Edris Farah ünneplését is "ellopta" Forrás: AFP/Ben Stansall De ezzel még egyáltalán nem volt vége a negatív szenzációknak. A zárószámban jött Usain Bolt, akinek a 100-as veresége lényegében nem számított. A közönség ugyanúgy imádta, a túlcsorduló szeretet pedig kölcsönös volt. Bolt a 4x100-as váltó előtt többet foglalkozott a kabala sünnel, és főként a közönséggel, mint a bemelegítéssel. Már a stadionban futott ugyan egy lendületesebb repülőt, de a csapatok bemutatása során lényegében csak azzal volt elfoglalva, hogy az összes égtáj felé meghajolva megköszönje a publikum támogatását, és a "Bolt" feliratot népszerűsítse. Úgy nézett ki, a másik 31 versenyző csak elengedhetetlen biodíszlet a nagy búcsúfellépés idején. Nem vesszük, nem vehetjük a bátorságot ahhoz, hogy minden idők legnagyobb atlétáinak egyikét kritizáljuk. De egy nagy, egy igazán nagy bajnoknak tudnia kell, mikor mondjon búcsút. Bolt pedig pontosan tudta, hogy a riói olimpia után mennyire fáradt már a teste. Usain Bolt lába a 2013-as moszkvai világbajnokságon. Ez a lábBOLTozat nyilván nem lett jobb az elmúlt négy évben Forrás: AFP/STF/Franck Fife Vissza akart vonulni, ám fő támogatója a hírek szerint tízmillió dollárral győzte meg arról, hogy még egy évet húzzon rá, és Londonban búcsúzzon. A jamaicai váltó már egyébként sem volt olyan acélos, mint azt megszokhattuk. A korábbi években rendre három döntősük volt 100-on, de csak azért nem több, mert ennél többen nem indulhattak egyéniben. Most, amikor Bolt címvédőként állhatott rajthoz, a négy versenyzőből csak ketten kerültek be a 100-as döntőbe. De abból is csak Bolt bronzérme kerekedett ki. Mi több, a 110 gáton végül Londonban aranyar nyerő Omar McLeod, és a női 4x100-as váltó bronzérme kivételével a teljes jamaicai sprinter csapat elfelejtett futni. Férfiak és nők egyaránt. Vagyis az, ami végül történt, ha józanul belegondolunk, nem meglepetés. Illetve nem lett volna hatalmas meglepetés, ha Bolt, és persze a jamaicai váltó simán csak kikap. A bajt tetézte, hogy rettenetesen váltottak, és komoly hátránnyal került a bot a világ leggyorsabb emberéhez. Aki az elméjével tudta, hogyan kell ekkora hátrányt behozni. Néhány éve ez nem okozott volna gondot a számára. A teste viszont már nem engedelmeskedett neki. „Nem így akartam befejezni a világbajnokságot. Mindent kiadtam magamból a pályán, ahogy mindig. Elnézést kérek, amiért nem köszöntem el, de vasárnap ott leszek, és akkor elbúcsúzom" - nyilatkozta a verseny után Usain Bolt. Csapattársa, Yohan Blake annyit mondott, hogy a verseny előtt 40 percen keresztül várakoztatták őket a jéghideg melegítőterületen. A brit csapat szinte tökéletes váltásokkal, új nemzeti csúccsal még az amerikaiakat is legyőzte, miközben az ötös pályán kínok között fekvő Bolthoz megérkeztek az aggódó csapattársak, és az elsősegélycsapat tagjai. Két perccel a másik hét célba érkezett egység után a világ leggyorsabb embere csapattársai kísretében átsántikált a célvonalon, majd fájdalmas arccal elhagyta korábbi sikerei helyszínét. Az, hogy minden elismerésre méltó erőfeszítése ellenére Jamaicát kizárták a versenyből, már tényleg csak a sors rettenetesen gonosz fintora volt. Usain Bolt útban a cél felé Forrás: DPPI/Julien Crosnier Bármekkora siker is az atlétika vb Londonban - gondoljunk a végig telt házas versenyekre a hétszázezer eladott jegyre - és a televíziók képernyője előtt, valamint az eladott futócipők tekintetében, az minimum elgondolkodtató, hogy szükség van-e a támogatók ekkora nyomására vagy talán helyesebb, ha úgy fogalmazunk: hatalmára. Valamint hogy igazságos-e különbséget tenni doppingolás és doppingolás között. Hiszen a keletnémet atléták bevallottan központi, állami doppingprogramok segítségével érték el azóta is utolérhetetlen eredményeiket, melyek után megtarthatták címeiket és csúcsaikat. Hogy aztán évtizedek múltán ugyanezért egy komplett országot zárjanak ki a versenyekből. Miközben olyan országok és azok versenyzői indulhatnak, ahol ipari mennyiségben találnak tiltott szert használókat, és akik közül vannak, akik csak azért kerülik el az örökös eltiltást, mert vádalkut kötnek a doppinglellenőrökkel. Félreértés ne essék, az összes atléta, aki óriási eredményt ért vagy ér el, óriási munkát végzett vagy végez a sikerért. Függetlenül attól, hogy tisztán, vagy doppinggal készült, készül. Mert attól senki nem lesz a világ leggyorsabb embere vagy a világ leggyorsabb emberének legyőzője, hogy az ehhez szükséges megengedett vagy meg nem engedett szereket magához veszi. Ahhoz tehetség, kitartás, és emberfeletti munka szükséges. De az minimum visszatetsző, ahogy a doppingkérdéshez a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) vezetői hozzáállnak. Ez talán még Usain Bolt sérülésénél is jobban feszíti a nemzetközi sportéletet, és ha nem találnak rá megoldást, igen hosszan elhúzódó krízis lehet belőle. Usain Bolt pályafutásának vége Forrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Mustafa Yalcin Erre rímel a minap megjelent hír, mely szerint Sebastian Coe, az IAAF elnökének neve nem szerepel a NOB tagjelöltjeinek listáján a szeptemberi limai közgyűlését megelőzően. A NOB ugyan nem indokolta a sportvezető mellőzését, de azt látjuk, hogy az IAAF évek óta botrányokkal küzd. Ennek ellenére is meglepő, hogy amíg Coe elődei - Primo Nebiolo és Lamine Diack - hagyományosan tagjai voltak a NOB-nak, addig a korábbi világklasszis futót most nemkívánatos személynek minősítették. Ha az IAAF és a világ atlétikája vissza akarja szerezni azt a státuszt, amely korábban megillette, sürgősen változtatnia kell üzletpolitikáján, különben úgy jár, mint legnagyobb hőse, Usain Bolt, aki fájdalmas arccal, magányosan sántikált el legnagyobb sikerei helyszínéről. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...
