Van Valami Furcsa És Megmagyarázhatatlan – Az Eltévelyedett Generáció

Úgy tűnik, mostanában felfelé ível a magyar vígjátékok csillaga. Egyre népszerűbbek és egyre jobbak. Most a kolosszális címhosszúságú “Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan” van terítéken, az elsőfilmes Reisz Gábor diplomafilmje. Őszintén gratulálok neki, mert egy rettenetesen találó magyar vígjátékot tett le az asztalra, ami a magyarokról, a magyaroknak szól.



A film Budapesten játszódik, a főszereplő pedig a 28 éves frissen diplomázott Áron, akit nemrég hagyott el a barátnője. Áron filmelmélet- és filmtörténet szakos végzettségéről a díszlet kellékei is árulkodnak – a benne látható könyvek az én polcomon is ott virítanak. A srác nincs könnyű helyzetben. Nemcsak diplomája használhatatlansága miatt, hanem azért is, mert nem találja önmagát. Sőt, talán soha nem is volt meg önmaga számára.

Áron tipikus tévelygő alkat, pont olyan, mint amilyennek a mostani generációt írják le a tanulmányok. A szülei nyakán él, teljesen képtelen arra, hogy normálisan megnyilatkozzon egy interjún, de még csak az önéletrajzát sem tudja megírni. Ez a “nem tudás” nem azért van, mert nem képes rá, hanem azért, mert semmi sem mozgatja. Így lesz belőle az elveszettség és a motiválatlanság teszetosza hőse. Vagy mondjam inkább azt, hogy bölcsésze? Merthogy öltözetében, viselkedésében és gondolataiban is ízig-vérig az. Mekkora felütés már a filmtől, hogy mindenhol összeesik, mintha meghalt volna! Az utcákon járva tényleg tele van az ország ilyen nem normális emberekkel, akik ekkora baromságokat találnak ki önmaguk szórakoztatása számára.



Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ember, aki ne találkozott volna az Áron-féle embertípussal, és ne élte volna át azokat a dolgokat, amiket ő is. Annyira magyar az összes poén, hogy folyamatosan a saját életünkre ismerünk benne. Például tegye fel a kezét, akinek van BKV bérlete, mégis fél az ellenőröktől. Hát, igen. A legtöbben így vagyunk vele, mert akkor is kizsigerelnek, megvádolnak és megbüntetnek, amikor teljesen törvényesen járunk el. Ráadásul ha már az utolsó bőrt is lehúzzák rólunk, és megpróbálják teljes mértékben megölni a gazdaságunkat, akkor legalább mi küszködünk a magunk módján, hogy megmentsük, mégpedig azzal, hogy magyar termékeket vásárolunk. Talán egy kicsit túlságosan is elvakultan. Mi osztjuk el a számlát a kocsmában és kotorászunk hosszasan a pénztárcánkban, nekünk próbálnak olyan lexikális tudást a fejünkbe csöpögtetni, amire aztán az ég világon semmi szükségünk nincs, hiszen egy csepp hasznát sem vesszük, és mi vagyunk a kapcsolatok országa is. Ha a haver gyereke vagy, már nyitva is a kapu, és szinte tiéd is az állás. Ha nem lennél hatökrös barom az interjún. De hát ez is csak egy újabb dolog, amiből magunkra ismerünk. Mindenki mondott már olyasmit egy interjún, amit utólag megbánt.



Azért olyan jó Reisz Gábor filmje, mert a tipikus magyar mentalitást mutatja be, méghozzá egy tipikus magyar karakteren keresztül. (Na de a teszetoszaságon kívül azért van jó oldala is Áronnak. Például bármilyen haszontalan előny is, de képes meglátni egy tányéron lévő maszatban is a művészi érdekességet.) Na de persze a tipikus magyar mentalitásból is több akad, így persze több szereplőnk is van, akik ezeket prezentálják. Felmerült még egy érdekes dolog a filmben. Hogy vajon miért jön haza egy külföldön jól élő magyar. Pontosan azért, mint a filmbeli Áron. Mert egy eltévelyedett, bolyongó magyar lélek külföldön nem annyira tud beilleszkedni, hiszen nem talál olyan igaz barátokra, akik pontosan olyanok, mint ő. Na meg persze azért is, mert a külföld csupán egy menekülés volt számára – felejteni akart és leszámolni az érzéseivel.

A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan 8 pontot ért el a Cinemani skálán.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan – Az eltévelyedett generáció | Cinemani