Moziba menne, de nem tudja, mire üljön be? Segítünk! A régi város befutott a vasárnap éjszakai Oscar-gála előtt, így még pont időben megnézhetjük, miért tartják biztos befutónak Casey Afflecket az Oscaron. Aki a mozitermen kívül szereti hagyni az agyát, annak a John Wick második részét ajánljuk. A régi város (Manchester by the Sea) A hat Oscar-díjra jelölt film nem könnyű darab, hisz egy múltja elől menekülő, önkéntes remetelétet választó férfiról szól, aki váratlanul elveszti bátyját, és át kell segítenie a veszteségen kamasz unokaöccsét. Ám amellett, hogy A régi város lehangoló, néha fájóan életszagú dráma, egyben ez az egyik legviccesebb film, amit a gyászról készítettek. Megfér benne egymás mellett a melodráma és a morbid humor, elkerüli a témában rejlő legtöbb klisét, és még ha túl is van nyújtva, Casey Affleck sallangmentes alakításától nehéz lesz szabadulni. John Wick: 2. felvonás (John Wick: Chapter 2) Keanu Reeves akcióorgiája már megint meglepett minket. Annak ellenére, hogy alig változtattak valamin az első részhez képest, a John Wick 2 így is vérpezsdítő élményt nyújt. Common személyében méltó ellenfelet találtak a hallgatag bérgyilkosnak, a római helyszínek és a színpompás stílus pedig változatossá teszi a gyilkolást. Keanu Reeves szúró- és lőfegyverekkel előadott egyszerre elegáns és brutális mozgásszínházáért megéri a mozitermen kívül hagyni az agyunkat. Paterson Hogy lehet érdekessé tenni egy átlagembert, akivel nem történik semmi különös? Jim Jarmusch szerint mi sem egyszerűbb. Új rendezése, a Paterson bájos humorú, léleksimogató hangulatfilm, az a fajta, amibe jólesik bevackolni magunkat. Nem vonultat fel világraszóló drámákat, csak egy buszsofőrt, akiben egy költő veszett el, meg Adam Drivert, aki sokadjára bizonyítja, hogy generációja egyik legizgalmasabb színésze. Holdfény (Moonlight) A Holdfény lírai, hiperérzékeny felnövéstörténet egy olyan főhőssel, amilyennel nem szokás mozivásznon találkozni: egy afroamerikai srácot láthatunk férfivá érni, nemi identitásával megbirkózni. A nyolc Oscarra jelölt film nem egy száraz példabeszéd, hanem az elmúlt évek egyik legszebb, mély érzelmekkel telített gyöngyszeme, ami lehet, hogy nem fog megszólítani mindenkit, de akit igen, annak apró darabokra töri a szívét. Nekünk összetörte. Kojot Kostyál Márk izgalmas vállalkozásra adta a fejét, kiadta minden dühét első nagyjátékfilmjében, a westernes hangulatú Kojotban, amelyben férfiak a porban fetrengve verekednék a földért, és egy szürke marha is elszabadul. A jórészt határon túli színészek kiválasztása telitalálatnak bizonyult, nekik köszönhetően lett hiteles a vidéki miliő. Férfias film, ami ugyanakkor finoman kritizálja is a macsó férfieszményt. Lego Batman - A film (The LEGO Batman Movie) A 2014 februárjában bemutatott A Lego kaland az év egyik legkellemesebb meglepetésének bizonyult. A beképzelt és nagypofájú Lego Batman annyira bejött a közönségnek, hogy most egy saját filmet kapott. A kockahős kalandja ugyan nem üt akkorát, mint az elődje, de még így is a legjobb szuperhősfilm, amit a Warner az utóbbi években lerakott az asztalra, az egy percre jutó poénok számában pedig letarolja a teljes mezőnyt. Az írók könnyed és vidám agymenést kerekítettek egy meglehetősen komor férfi életéből, aki elszigetelve él, és csak álarcban érzi jól magát. Jackie Mindenki tudja, miket vitt véghez John Fitzgerald Kennedy, de azt talán már kevesebben, hogy a meggyilkolt amerikai elnök örökségét a felesége fektette le. A Jackie szokatlan életrajzi film, amiből nemcsak erről tudhatunk meg többet, hanem az özvegy gyászát is átélhetjük. Nehéz, nyomasztó, de hipnotikus erejű múltidézés, Natalie Portman tökéletesen megkonstruált alakítása, bámulatos átlényegülése minden hozsannát megérdemel. Az alapító (The Founder) Már megint egy eredettörténet, szinte halljuk is, ahogy ásítással reagál erre az olvasók jelentős része. Pedig most egy érdekes és tanulságos sztorit ástak elő Hollywoodban. Az alapító-ban a McDonald’s kezdeti éveiről hullik le a fátyol, kiderül, hogyan forradalmasította a vendéglátóipart egy testvérpár, majd hogyan vált a családi vállalkozás néhány év leforgása alatt országos hálózattá. A lelőhetetlenül pörgő Michael Keaton alakítása az átlagos hollywoodi munkák fölé emeli a filmet. Mi ez a cirkusz? A Recirquel cirkuszi társulatról szóló magyar dokumentumfilm akkor a legjobb, amikor a fiatal akrobatákra koncentrál, megismerhetjük néhányukat és kicsit a hátterüket is. Szinte mindegyikük életében van valami izgalmas vagy drámai, kivétel nélkül mindannyian kulturáltak, érzékenyek, szimpatikusak, miközben felnőttek a szerepükhöz, felfedték életük terheit, traumáit is. A film legerősebb része az, amelyik a társulat bombázójának, Veress Zsanettnek és az idős mentorának a gyönyörűen bizarr kapcsolatáról szól. Nyomás utána! (Nati con la camicia) Új hónapba léptünk, ez azt jelenti, hogy egy újabb film kerül újból a mozikba Bud Spencer és Terence Hill párosától. A Nyomás utána! a kémfilmeket parodizálja ki szellemes módon, James Bond alighanem szívrohamot kapna a páros módszereit látva. Gazdag texasinak álcázzák magukat, így most a csicsás öltözeteik legalább olyan mókásak, mint az aranyköpéseik. "Kár érte, kiváló ügynök volt" – ez az egyik legtöbbször idézet mondat a páros életművéből, de az utánfutón Miamiba vitt tehénen is mindig nevetek, nem számít, hanyadszorra látom. A számolás joga (Hidden Figures) Hollywoodban olyan fantasztikus sztorira bukkantak, aminél csak az volt a kérdés: sikerül-e nem elrontani. Igazi hősökre találtak, akik sosem hivalkodtak a tetteikkel, ezért is maradhatott ötven évig „titokban” a faji szegregáció ellenére a NASA űrprogramjában fontos szerepet betöltő afroamerikai nők története. Bár kicsit túlbuzgó módon akarja bemutatni, és azonnal mennybe is emelni a három főszereplőt, de tulajdonképpen a legjobbkor készült el és került moziba Amerikában, mert újra nagyon fontos lett a filmben bemutatott nemes eszmékre emlékeztetni a tömegeket. Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti) Annyira egyszerű és hétköznapi kérdésfelvetésből bomlik ki a történet, hogy az már szinte zseniális: mi lenne, ha egyszer bepillanthatnánk egymás mobiljába? Mi derülne ki rólunk, amit rejtegetünk még a hozzánk legközelebb álló emberek elől is? A film főszereplői harmincas, negyvenes középosztálybeli párok, akik rendszeresen összejárnak vacsorázni, és az egyik ilyen alkalommal – amikor a beszélgetést megzavarja egy beérkező hívás –, kitalálják, hogy mindenki tegye ki az asztalra a mobilját, és minden további hívás, SMS, e-mail vagy csetüzenet váljon közkinccsé. Vannak, akik csak egy jó mókát látnak benne, mások azonnal berezelnek, de felvállalni azt, hogy elutasítják a játékot, egyet jelentene azzal, hogy titkolnivalójuk akad, ezért ők is kénytelenek részt venni. Lassan, de biztosan egyre nagyobb drámák bontakoznak ki előttünk, de szerencsére sosem úgy, ahogy előre borítékolnánk, míg végül azok is lelepleződnek, akik a legmagabiztosabbak voltak. Ez a film ma mindenkit érint és mindenkihez szól, mert miközben nevetünk vagy izgulunk, kinek ne jutna eszébe az a nyomasztó gondolat, hogy vajon ugyanez a játék milyen eredményre vezetne a saját társaságában. Őrült boldogság (La pazza gioia) Az Őrült boldogság-ban van öngyilkossági kísérlet, tragédia, válás, depresszió, és mégis olyan elementáris boldogságbombaként működik, amiért így a fagyos tél kellős közepén különösen hálásak lehetünk. Egy olasz Thelma és Louise ez, amelyben két öntörvényű nő száguld végig a napfényes Toscanán, le a viareggiói strandokig. Ami miatt viszont tényleg kihagyhatatlan ez a film, az Valeria Bruni Tedeschi alakítása. A színésznő a nagyszájú, belevaló, dilis olasz nőci karikatúráját rajzolja meg, és ennek minden perce iszonyú szórakoztató, de a teátrális gesztusok mögött mindig ott van az a nő is, aki már nem egy karikatúra, hanem megrázóan igazi. A vörös teknős (La tortue rouge) Michaël Dudok de Wit valami csodálatosat alkotott első nagyjátékfilmjével: egy olyan örökérvényű mesét, amiben bár egy szó sem hangzik el, mégis többet mond életről, halálról, és a természettel meg a sorsunkkal való kibékülésről, mint a legtöbb animációs film. Nincsenek benne nagy akciójelenetek vagy térdcsapkodós viccek, csak egy hajótörött férfi, aki egy lakatlan szigeten kénytelen leélni az életét, a végeredmény mégis ámulatbaejtően gyönyörű. A legendás Ghibli Stúdió égisze alatt készült, részben kecskeméti animátorok munkáját dicsérő rajzfilm frappáns, tömör és sallangmentes, mint egy tökéletes haiku, ráadásul a magyar animáció első számú exportcikkévé előlépő Bucsi Réka újfent szürreális és megint csak zseniális kisfilmje, a LOVE kíséri a mozikban. A fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge) Mel Gibson rendezői visszatérése zsigeri erővel dolgozza fel Desmond Doss igaz történetét, aki több tucat bajtársát mentette meg a második világháború csendes-óceáni hadszínterén úgy, hogy lelkiismereti okokból nem volt hajlandó fegyvert fogni. Gibson ezerszer jobb akciórendező, mint amilyen lélekbúvár, ezért hiába tett meg főhősnek egy pacifistát, a Hacksaw-gerincnél játszódó, embertelen ütközet lett a film erőssége. A három nagyszabású csatajelenet válogatott borzalmakkal szolgál, Gibson maradéktalanul kiélheti a kreativitását, a mészárlás iránti vonzalmát. Egyszerre banális, ugyanakkor hiteles; erősen túlzó, ugyanakkor hatásos film A fegyvertelen katona. Ha arra vágyik, hogy egy film kiszakítsa a hétköznapokból, és csurig töltse boldogsággal, ne keresgéljen tovább. Kaliforniai álom (La La Land) A Kaliforniai álom olyan, mintha túladagolnánk magunkat bejglivel és szaloncukorral, mégsem csapnánk el a gyomrunkat: varázslatos, tarkabarka musical, szellemes dalszövegekkel, bámulatos táncjelenetekkel, nagy adag melankóliával, valamint Ryan Gosling és Emma Stone eszményi párosával. A cinizmust kéretik otthon hagyni. A magyar nézők egyből rákattantak a musicalre: nem hittük volna, de a tavalyi három Ryan Gosling-film közül ez kezdett a legjobban a mozikban, A nagy dobás-t és a Rendes fickók-at is felülmúlta nézőszámban. Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet (Rogue One: A Star Wars Story) A Zsivány Egyes olyan Star Wars-történetet mesél el, aminek tudjuk a végét: a lázadók egy hírszerző csoportja megkaparintja a Birodalom csodafegyverének tervrajzait. Az odáig vezető út nem kifogástalan: nehezen indul, itt-ott döcög. De a rokonszenves szereplők, a sötétebb tónus, a Star Wars politikai földrajzának árnyalása, illetve a fenomenális finálé messzemenőkig ellensúlyozza a film dramaturgiai egyenetlenségeit. A filmvégi nagyjelenettől minden rajongó repesni fog a gyönyörűségtől. Vaiana (Moana) A Vaiana tökéletes családi moziélmény: a szülők egy mozijegy áráért úgy érezhetik, mintha egy trópusi hajóútra fizettek volna be, mely során az idegenvezető megismerteti őket a csendes-óceáni kultúrával, mitológiával, a gyerekek pedig egy ostoba csirke és egy hetvenkedő félisten csínytevésein nevethetnek. A talpraesett hősnőt, akit a Disney újító szándékkal teremtett meg, mindenki a szívébe fogja zárni, és a Jégvarázs zenéjét is kicserélhetjük végre a lejátszóban. Ernelláék Farkaséknál Hajdu Szabolcs egy intim kamaradarabbal jelentkezett, melyben a mindennapi vergődéseink sűrűsödnek össze, azzal a megnyugtató felismeréssel, hogy úgy élünk, ahogy mások is, nincs ebben semmi tragédia. A színész-rendező fantáziája határtalan, mégsem veszíti el a kapcsolatot a földdel, sőt, ismét bizonyosodik, hogy az emberi játszmák egyik legpontosabb ismerője és tolmácsa. Török-Illyés Orsolya fáradt és kétkedő, Szabó Domokos félelmetes a komplexusaival és korlátoltságával, Tankó Erika Garcia Lorca nőalakjait idézi erdélyi dialektusban, Hajdú Lujza ártatlan és lírai, Hajdú Zsiga pedig olyan vásott és eleven, amilyet magyar filmben ritkán látni. Házasságban, családban élni senkinek sem könnyű – ennek az életnek a folytatásához ad lelkesedést és hitet Hajdu Karlovy Vary-nyertes alkotása. A számolás joga, a Teljesen idegenek, az Énekelj! és az Ernelláék Farkaséknál-ról Gyárfás Dorka, a Holdfény-ről, a Paterson-ról, a Kaliforniai álom-ról, a Zsivány Egyes-ről és a Jackie-ről Huszár András, az Őrült boldogság-ról Papp Eszter, A vörös teknős-ről Soós Tamás, a Balerináról Tasnádi Kata, a Lego Batman - a film-ről Birkás Pétter írta az ajánlót. Let's block ads! (Why?) Forrás...
