Moziba menne, de nem tudja, mire üljön be? Segítünk! Minden idők legdrágább magyar filmje vérpezsdítő élményt ad, Martin Scorsese pedig karrierje egyik legszemélyesebb alkotásával állt elő, saját hitbéli tépelődéseit rendezte képekbe a Némaság című regény adaptálásakor. És ott vannak még a párizsi fiatalok is, akik valami szörnyűségre készülnek az éjszakában. Kincsem A híres magyar versenyló történetéből jó ritmusú és vérpezsdítő közönségfilm született, amely viszi magával a nézőjét. A lóversenyek látványosak, a kosztümök szédítően egyediek, a főszereplők pedig rokonszenvesek, akikért könnyű szurkolni. Nagy Ervin lehengerlően sármos, mintha egy lecsúszott rocksztárt néznénk, aki végre összekapja magát, Petrik Andrea mellette modern, felvilágosult nőként ragyogja be a vásznat. Romantikus kalandfilmként reklámozták a Kincsemet, és pontosan ezt kapja tőle a néző: szerelmet és sok izgalmat. Némaság (Silence) Martin Scorsese még az 1988-as Krisztus utolsó megkísértése idején vette először kezébe a Némaság alapjául szolgáló regényt. Sokáig küzdött a regénnyel, de az erőfeszítései végül egy maradandó filmélményt eredményeztek, amely egyaránt vall az emberi hit erejéről és sérülékenységéről, illetve még a katolikus egyház gyarmatosításban betöltött szerepéről is feltesz nyugtalanító kérdéseket. Két, Japánba utazó, 17. századi jezsuita szerzetes brutális megpróbáltatásait mutatja be a film, amelyen keresztül komoly lelki és intellektuális kihívás elé is állítja a nézőjét. A Némaság – ahogy a címe is sejteti – elmélyedést igényel, sokakat hidegen fog hagyni, de ha valakit elkap a hangulata, az végső soron a saját hitbéli meggyőződéseivel és kételyeivel találhatja magát szembe. Andrew Garfield szenzációs, nagy lelki gazdagságról tanúskodó alakítást nyújt a gyötrődő Rodrigues atya szerepében. Eközben Párizsban (Nocturama) Bertrand Bonello új filmjének az időzítése egyszerre remek és katasztrofális. Remek, mert az elmúlt másfél év franciaországi eseményeinek fényében a témája friss, aktuális és sokakat foglalkoztató. Ugyanakkor katasztrofális, hiszen a terrorizmus témája miatt egyetlen A listás fesztivál sem merte műsorára tűzni, ráadásul egyébként sem a 2015 novemberi párizsi merényletek ihlették, sőt hónapokkal korábban forgatták. Az Eközben Párizsban mégis releváns a mai Franciaországgal és Európával kapcsolatban és elsősorban nem a terrorizmusról szól, hanem egy elveszett generációról, amelynek tagjait sokkal kevésbé a bőrszín, a vallás vagy a kulturális háttér köti össze, mintsem a céltalanság és a "ki/mi ellen lázadjunk?" talánya. Egymást követik a hipnotikus, valamint a szándékosan provokatív jelenetek és a végeredményt ugyan nehéz tiszta szívből szeretni, de az biztos, hogy vitára sarkall és felzaklat. Észt Hét Idén tizedik alkalommal rendezik meg az észt hetet, amely segítségével képbe kerülhetünk az északi nyelvrokonok friss filmtermésével. Fokozódó feszültségek a vadregényes északi tengerparton vagy éppen egyabszurd kémtörténet szerelmi szállal – ilyesmire számíthatnak azok, akik beülnek a hétvégi vetítésekre a programajánló szerint. A szombat esti Színlelők-ben két pár kóstolgatja egymást egy tengerparti villában, A vasárnap este vetített A kém és a költő-ben pedig egy minden sármot nékülöző kémelhárító tiszt próbál behálózni egy csinos orosz ügynököt, aki a házába költözött. A részletes programot itt olvashatja el. Kong: Koponya-sziget (Kong: Skull Island) Alig több mint tíz év telt csak el a legutóbbi King Kong-film óta, és a legendás majom máris visszatér a mozivászonra. A Kong: Koponya-sziget azzal lehel új életet az ismert történetbe, hogy a szörnyfilmes zúzást az Apokalipszis most témájával és stílusával ötvözi. A film hemzseg az izzó napkorong előtt lassítva forgó rotorlapátoktól, robban a napalm és tüzet köpnek a lángszórók. A vietnami háborús filmekből elcsent pillanatok sajátos ízt adnak a Kong: Koponya-sziget-nek, és ha ehhez hozzáadjuk a válogatott szörnycsatákat és a 2. világháború óta a szigeten rekedt, kissé megzakkant John C. Reilly mókás viselkedését, akkor kijön egy olyan látványfilm, amelyet egyszer mindenképpen érdemes megnézi. Testről és lélekről Elképzelhetetlen, hogy Enyedi Ildikó a berlini fesztivál fődíját elnyert filmje bárkit is hidegen hagyjon: annyira szépen felépített és érzékeny alkotás, amelynek a végén nagy megelégedéssel lehet nyugtázni, hogy igenis van miért élni és szeretni. Az érzelmes, de sohasem érzelgős film egy autisztikus jeleket mutató fiatal nő és egy középkorú, fél karjára béna férfi kapcsolatáról szól, akik már régóta magányosak, és nehezen tudnak mit kezdeni azzal, hogy éjszakánként ugyanazt álmodják, szarvasként vágtáznak a téli erdőben. Logan - Farkas (Logan) Harmadszorra futottak neki, és végre született egy olyan Farkas-film, amely valóban bele mer nézni a címszereplő háborgó lelkébe. Koszos és melankolikus, mint egy kései western, az akciók meghökkentően durvák, szóval nem a levegőbe beszéltek az alkotók, tényleg a felnőttek számára készítettek szuperhősfilmet, és ezért mi most nagyon hálásak vagyunk. A Logan még azokat a nézőket is magával ragadhatja, akik amúgy kiütést kapnak a képregény-feldolgozásoktól. T2: Trainspotting Veszélyes vállalkozás volt folytatást készíteni a kilencvenes évek egyik legnagyobb kultfilmjéhez, de jó hírrel tudunk szolgálni: nemcsak hogy nem rombolták le az eredeti emlékét, de egy olyan tökös, energikus, szórakoztató, de kellő melankóliát és nosztalgiát is tartalmazó folytatást tettek le az asztalra, amely egyrészt önmagában is megállja a helyét, másrészt pedig nemegyszer bepárásítja az első részen felnőtt nézők szemét. Nincs kettő négy nélkül (Non c'è due senza quattro) Mi lehet annál jobb, ha egy filmben szerepel Bud Spencer és Terence Hill? Ha négy van belőlük! Így ráadásul eljátszhattak kicsit a róluk kialakult képpel is. A Nincs kettő négy nélkül-ben is megkapjuk a mosolygós, tettre kész Hillt és a hasának élő, zsörtölődő Spencert, de ráadásként még elkényeztetett, finom modorú arisztokrata testvérpárként is szállították a poénokat. A tangós-szambás sértés minden valamirevaló rajongó kívülről fújja, de ha esetleg megkoptak volna az emlékek, irány a mozi! A régi város (Manchester by the Sea) A hat Oscar-díjra jelölt film nem könnyű darab, hisz egy múltja elől menekülő, önkéntes remetelétet választó férfiról szól, aki váratlanul elveszti bátyját, és át kell segítenie a veszteségen kamasz unokaöccsét. Ám amellett, hogy A régi város lehangoló, néha fájóan életszagú dráma, egyben ez az egyik legviccesebb film, amit a gyászról készítettek. Megfér benne egymás mellett a melodráma és a morbid humor, elkerüli a témában rejlő legtöbb klisét, és még ha túl is van nyújtva, Casey Affleck sallangmentes alakításától nehéz lesz szabadulni. John Wick: 2. felvonás (John Wick: Chapter 2) Keanu Reeves akcióorgiája már megint meglepett minket. Annak ellenére, hogy alig változtattak valamin az első részhez képest, a John Wick 2 így is vérpezsdítő élményt nyújt. Common személyében méltó ellenfelet találtak a hallgatag bérgyilkosnak, a római helyszínek és a színpompás stílus pedig változatossá teszi a gyilkolást. Keanu Reeves szúró- és lőfegyverekkel előadott egyszerre elegáns és brutális mozgásszínházáért megéri a mozitermen kívül hagyni az agyunkat. Paterson Hogy lehet érdekessé tenni egy átlagembert, akivel nem történik semmi különös? Jim Jarmusch szerint mi sem egyszerűbb. Új rendezése, a Paterson bájos humorú, léleksimogató hangulatfilm, az a fajta, amibe jólesik bevackolni magunkat. Nem vonultat fel világraszóló drámákat, csak egy buszsofőrt, akiben egy költő veszett el, meg Adam Drivert, aki sokadjára bizonyítja, hogy generációja egyik legizgalmasabb színésze. Holdfény (Moonlight) A Holdfény lírai, hiperérzékeny felnövéstörténet egy olyan főhőssel, amilyennel nem szokás mozivásznon találkozni: egy afroamerikai srácot láthatunk férfivá érni, nemi identitásával megbirkózni. A nyolc Oscarra jelölt film nem egy száraz példabeszéd, hanem az elmúlt évek egyik legszebb, mély érzelmekkel telített gyöngyszeme, ami lehet, hogy nem fog megszólítani mindenkit, de akit igen, annak apró darabokra töri a szívét. Nekünk összetörte. Kojot Kostyál Márk izgalmas vállalkozásra adta a fejét, kiadta minden dühét első nagyjátékfilmjében, a westernes hangulatú Kojotban, amelyben férfiak a porban fetrengve verekednék a földért, és egy szürke marha is elszabadul. A jórészt határon túli színészek kiválasztása telitalálatnak bizonyult, nekik köszönhetően lett hiteles a vidéki miliő. Férfias film, ami ugyanakkor finoman kritizálja is a macsó férfieszményt. Lego Batman - A film (The LEGO Batman Movie) A 2014 februárjában bemutatott A Lego kaland az év egyik legkellemesebb meglepetésének bizonyult. A beképzelt és nagypofájú Lego Batman annyira bejött a közönségnek, hogy most egy saját filmet kapott. A kockahős kalandja ugyan nem üt akkorát, mint az elődje, de még így is a legjobb szuperhősfilm, amit a Warner az utóbbi években lerakott az asztalra, az egy percre jutó poénok számában pedig letarolja a teljes mezőnyt. Az írók könnyed és vidám agymenést kerekítettek egy meglehetősen komor férfi életéből, aki elszigetelve él, és csak álarcban érzi jól magát. Jackie Mindenki tudja, miket vitt véghez John Fitzgerald Kennedy, de azt talán már kevesebben, hogy a meggyilkolt amerikai elnök örökségét a felesége fektette le. A Jackie szokatlan életrajzi film, amiből nemcsak erről tudhatunk meg többet, hanem az özvegy gyászát is átélhetjük. Nehéz, nyomasztó, de hipnotikus erejű múltidézés, Natalie Portman tökéletesen megkonstruált alakítása, bámulatos átlényegülése minden hozsannát megérdemel. Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti) Annyira egyszerű és hétköznapi kérdésfelvetésből bomlik ki a történet, hogy az már szinte zseniális: mi lenne, ha egyszer bepillanthatnánk egymás mobiljába? Mi derülne ki rólunk, amit rejtegetünk még a hozzánk legközelebb álló emberek elől is? A film főszereplői harmincas, negyvenes középosztálybeli párok, akik rendszeresen összejárnak vacsorázni, és az egyik ilyen alkalommal – amikor a beszélgetést megzavarja egy beérkező hívás –, kitalálják, hogy mindenki tegye ki az asztalra a mobilját, és minden további hívás, SMS, e-mail vagy csetüzenet váljon közkinccsé. Vannak, akik csak egy jó mókát látnak benne, mások azonnal berezelnek, de felvállalni azt, hogy elutasítják a játékot, egyet jelentene azzal, hogy titkolnivalójuk akad, ezért ők is kénytelenek részt venni. Lassan, de biztosan egyre nagyobb drámák bontakoznak ki előttünk, de szerencsére sosem úgy, ahogy előre borítékolnánk, míg végül azok is lelepleződnek, akik a legmagabiztosabbak voltak. Ez a film ma mindenkit érint és mindenkihez szól, mert miközben nevetünk vagy izgulunk, kinek ne jutna eszébe az a nyomasztó gondolat, hogy vajon ugyanez a játék milyen eredményre vezetne a saját társaságában. A vörös teknős (La tortue rouge) Michaël Dudok de Wit valami csodálatosat alkotott első nagyjátékfilmjével: egy olyan örökérvényű mesét, amiben bár egy szó sem hangzik el, mégis többet mond életről, halálról, és a természettel meg a sorsunkkal való kibékülésről, mint a legtöbb animációs film. Nincsenek benne nagy akciójelenetek vagy térdcsapkodós viccek, csak egy hajótörött férfi, aki egy lakatlan szigeten kénytelen leélni az életét, a végeredmény mégis ámulatbaejtően gyönyörű. A legendás Ghibli Stúdió égisze alatt készült, részben kecskeméti animátorok munkáját dicsérő rajzfilm frappáns, tömör és sallangmentes, mint egy tökéletes haiku, ráadásul a magyar animáció első számú exportcikkévé előlépő Bucsi Réka újfent szürreális és megint csak zseniális kisfilmje, a LOVE kíséri a mozikban. Kaliforniai álom (La La Land) A Kaliforniai álom olyan, mintha túladagolnánk magunkat bejglivel és szaloncukorral, mégsem csapnánk el a gyomrunkat: varázslatos, tarkabarka musical, szellemes dalszövegekkel, bámulatos táncjelenetekkel, nagy adag melankóliával, valamint Ryan Gosling és Emma Stone eszményi párosával. A cinizmust kéretik otthon hagyni. A magyar nézők egyből rákattantak a musicalre: nem hittük volna, de a tavalyi három Ryan Gosling-film közül ez kezdett a legjobban a mozikban, A nagy dobás-t és a Rendes fickók-at is felülmúlta nézőszámban. Ernelláék Farkaséknál Hajdu Szabolcs egy intim kamaradarabbal jelentkezett, melyben a mindennapi vergődéseink sűrűsödnek össze, azzal a megnyugtató felismeréssel, hogy úgy élünk, ahogy mások is, nincs ebben semmi tragédia. A színész-rendező fantáziája határtalan, mégsem veszíti el a kapcsolatot a földdel, sőt, ismét bizonyosodik, hogy az emberi játszmák egyik legpontosabb ismerője és tolmácsa. Török-Illyés Orsolya fáradt és kétkedő, Szabó Domokos félelmetes a komplexusaival és korlátoltságával, Tankó Erika Garcia Lorca nőalakjait idézi erdélyi dialektusban, Hajdú Lujza ártatlan és lírai, Hajdú Zsiga pedig olyan vásott és eleven, amilyet magyar filmben ritkán látni. Házasságban, családban élni senkinek sem könnyű – ennek az életnek a folytatásához ad lelkesedést és hitet Hajdu Karlovy Vary-nyertes alkotása. A T2:Trainspotting-ról és az Eközben Párizsban-ról Onozó Róbert, a Teljesen idegenek-ről és az Ernelláék Farkaséknál-ról Gyárfás Dorka, a Holdfény-ről, a Paterson-ról, a Kaliforniai álom-ról, és a Jackie-ről Huszár András, az Őrült boldogság-ról Papp Eszter, A vörös teknős-ről Soós Tamás, a Lego Batman - a film-ről Birkás Péter írta az ajánlót. Let's block ads! (Why?) Forrás...
