Tudomány Végzetes csapás érte a sivatagi rókát a homokdűnék között

Hetvenöt éve, 1942. november 4-én Bernard Law Montgomery tábornagy 8. angol hadserege fényes győzelmet aratott a „sivatagi róka", Erwin Rommel Egyiptomba betört seregteste, a Panzerarmee felett El- Alameinnél. Az el-alameini ütközet fordulópontnak számított az észak-afrikai hadműveletek történetében. El-Alamein után nem volt többé megállás, a német sivatagi haderő súlyos veszteségeket elszenvedve egészen Tuniszig hátrált, hogy a következő év májusában letegye a fegyvert Montgomery hadai előtt. Hitler sohasem ismerte fel Észak-Afrika hadászati jelentőségét, így a német Afrika Hadseregcsoport 1943. májusi fegyverletétele értelmetlen,és a sztálingrádinál is nagyobb veszteséget okozott a Wehrmachtnak.

Hitler úgy került Afrikába, mint Pilátus a krédóba


Adolf Hitler képletesen szólva úgy került Észak-Afrikába, mint Pilátus a krédóba. Az 1940-es franciaországi fényes villámháborús győzelem eufóriájában a német hadvezetés túlontúl is váratlanul találta magát szembe a gyorsan jött nyugat-európai diadal szülte „hogyan tovább?" kérdésével.



Rommel, a "sivatagi róka" a mozgóharc mestere volt

Forrás: Bundesarchiv

A súlyos franciaországi vereség, valamint a Dunkerque melletti fiaskó, a brit expedíciós hadsereg felszerelésének teljes elvesztése ellenére, a brit háborús kabinet feje, Winston Churchill a Führer titkos reményeit lelohasztva,

nem volt hajlandó még csak a gondolatát sem felvetni a kapitulációnak.

Mi több, a brit miniszterelnök a parlament alsóházában június 4-én elmondott híres beszédében az angol buldog szívósságával hirdette meg a totális ellenállást Hitlerrel szemben:



Winston Churchill nem hátrált meg a győztes Hitler elől

Forrás: Wikimedia Commons

„ „...harcolni fogunk Franciaországban, harcolni fogunk a tengereken és óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédjük szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat...".

A szárazföldön hős vagyok, de a tengeren csak egy gyáva nyúl!


Franciaország 1940. június 16-i kapitulációja után már csak egyetlen ország, Nagy Britannia maradt állva a Harmadik Birodalommal szemben. Ausztria, majd Csehszlovákia bekebelezése, és Lengyelország 1939. szeptemberi gyors megsemmisítése után az 1940-es nyugat-európai offenzíva, Dánia, Belgium, Hollandia, illetve Luxemburg és Franciaország lerohanása után Hitler szerencsecsillaga magasra hágott, ekkorra jószerével már egész Európa a Führer zsebében volt.



1940 nyarára szinte már egész Európa Hitler zsebében volt

Forrás: Wikimedia Commons / Bundesarchiv

Adolf Hitlert módfelett bosszantotta az angolok makacs ellenállása, ám igazából ő sem tudta pontosan, hogy mi legyen a következő lépés.

Anglia kiiktatása nélkül ugyanis nem lehetett teljes a győzelem, mint ahogy az Európa feletti náci hatalom sem. Anglia legyűrésére csak egyetlen alternatíva látszott, a brit szigetek elleni invázió még azt megelőzően, hogy az angolok ismét erőre kapnának.



"A szárazföldön hős vagyok, de a tengeren csak egy gyáva nyúl!" - nyilatkozta bizalmasan a Führer Raeder vezértengernagynak

Forrás: DPA/AFP/Dpa Dena

Hitler utasítást is adott az angliai partra szállás megtervezésére, a Seelöwe (Oroszlánfóka) hadművelet terveinek elkészítésére, ám a tengertől irtózó Führer a lelke mélyén mindig is tartott a Csatornán való átkelésről.

A szárazföldön hős vagyok, de a tengeren csak egy gyáva nyúl"

– osztotta meg bizalmasan kétségeit Erich Raeder vezértengernaggyal, a német haditengerészet, a Kriegsmarine főparancsnokával.



Erich Raeder vezértengernagy komolyan tartott a brit flottától, és a légi fölény kivívása nélkül kivitelezhetetlennek látta a partraszállást

Forrás: Bundesarchiv

A Kriegsmarine 1940 nyarán egyáltalán nem volt felkészülve a brit szigetek elleni invázióra, mert a tengert még mindig a királyi haditengerészet György-keresztes hadilobogója uralta. Raeder nem sokat kertelt amikor kerek perec megmondta Hitlernek, hogy a Seelöwe terv rendkívül



Hermann Göring birodalmi marsall, a német légierő, a Luftwaffe főnöke 1940 nyarán nagyhangú ígéretet tett Hitlernek az Anglia feletti légifölény kivívására

Forrás: Bundesarchiv

kockázatos partraszállási művelete csak akkor hajtható végre a siker reményével, ha ezt megelőzően a Luftwaffe kivívja a csatorna felett a teljes légi fölényt. Az 1940 augusztusától kibontakozó angliai légi csata azonban a hájas Reichsmarsall, Hermann Göring minden nagyszájú hetvenkedése ellenére sem hozott áttörést, ezért Hitler – a lelke mélyén megkönnyebbülve - határozatlan időre felfüggesztette a Seelöwe végrehajtását.

Hitler sohasem értette meg az észak-afrikai hadszíntér hadászati jelentőségét


Adolf Hitler sohasem ismerte fel Észak-Afrika stratégiai jelentőségét Nagy Britannia két vállra fektetésében. A lelkileg nyomasztó Seelöwe hadművelet felfüggesztése után

Hitler gondolatai egyre gyakrabban keleten, a végtelen orosz sztyeppéken vándoroltak.

A megelőző másfél év elképesztő katonai sikereitől túlzottan is magabiztossá vált Führer egyre inkább hajlott arra, hogy még Anglia legyőzése előtt megtámadja a Szovjetuniót.



Adolf Hitler és Franz Halder vezérezredes ( a kép jobb szélén) az OKH vezérkari főnöke a Szovjetunió elleni Barbarossa hadművelet tervezése idején

Forrás: Bundesarchiv

Hitler a külügyminiszterével, Joachim von Ribbentroppal szemben, aki a német-szovjet megnemtámadási egyezményre mindig is úgy tekintett, mint az életművét megkoronázó diplomáciai bravúrra,

kellemetlen és kényszerű paktumnak tartotta a Sztálinnal való szövetséget.

Hitler már 1940 júliusától fontolgatta a Szovjetunió megtámadását, amit 1940. december 18-án, a 21. számú hadműveleti utasítás aláírásával határozott el véglegesen.



Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírja a szovjet-német megnemtámadási egyezményt. A kép bal alsó sarkában látható éppen az okmányt aláíró külügyminiszter mögött Sztálin áll

Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A német tábornoki kar jelentős részét megdöbbentette a Führer elhatározása, hiszen ha még Anglia legyőzése előtt megtámadják az oroszokat,az olyan kétfrontos háborúhoz vezet, amelyet Hitler többször is határozottan kizárt előttük.

A Führer talpnyalója zseniális tervvel rukkolt elő


A tábornokok részéről több kísérlet is történt, hogy lebeszéljék Hitlert a Szovjetunió megtámadásáról mindaddig, amíg Angliát le nem győzték. Az OKW (Oberkommando der Wehrmacht, a német véderő főparancsnoksága) főnöke,

Wilhelm Keitel vezértábornagy egy igen érdekes és elgondolkodtató tervet vázolt fel alternatívaként a Führer előtt.



Wilhelm Keitel vezértábornagy, az OKW főnöke ( a képen középen) vetette fel először egy átfogó észak-afrikai hadművelet tervét

Forrás: AFP

A tábornoktársai által csendesen utált, és a háta mögött csak „Hitler talpnyalójaként" gúnyolt tábornagy arra tett javaslatot, hogy a Wehrmacht szállja meg Észak-Afrikát, Egyiptom elfoglalásával pedig zárja le a Szuezi-csatornát, majd ezt követően - a támadást továbbfejlesztve -, hódítsa meg a közel-keleti olajmezőket. Keitel kiszámította, hogy a Szovjetunió megtámadására betervezett 160 hadosztály harmadával garantált sikerrel végre is lehetne hajtani Észak-Afrika és a Közel-Kelet elfoglalását.



Hitler a józan érveket félresöpörve indította meg a Szovjetunió elleni Barbarossa hadműveletet

Forrás: Wikimedia Commons

A sztálini Szovjetunió elleni támadás lázában égő Hitler azonban elvetette Keitel javaslatát.

Albert Kesselring vezérezredes, aki 1940-ben a 2. légi hadsereg parancsnoka volt, Keitelhez hasonlóan szintén felismerte, Észak-Afrika elfoglalása úgy mérne végzetes csapást Angliára, hogy közben megspórolhatóvá válna a La Manche csatornán való átkelés.



Albert Kesselring vezértábornagy,- "mosolygós Albert" - volt a dél-európai német hadseregcsoport parancsnoka. A tábornagy a kép bal oldalán, marsallbottal a kezében látható

Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Hitler azonban „mosolygós Albert" ötletét sem akceptálta, hanem hozzákezdett végzetes hazárdjátékához, a Szovjetunió elleni offenzívához. Jobban járt volna, ha a tábornokaira hallgat...

Sebtében állították fel az Afrika Korpsot Mussolini megsegítésére


Végül Hitler akarata és eredeti szándékai ellenére még is csak kikötött Észak-Afrikában, szövetségese és barátja, Mussolini jóvoltából. Az olasz diktátor 1941 elején ugyanis komoly bajba került Észak-Afrikában. Mussolini a Római Birodalom feltámasztásáról fantáziált, saját magát egyfajta modernkori Augustusnak képzelve.



Benito Mussolini, a "Duce" a Római Birodalom feltámasztásáról fantáziált

Forrás: Wikimedia Commons

Ez a nagy ívű birodalmi vágy azonban csak közönséges olasz színpadi komédiának bizonyult,

a csúfos etiópiai expedícióval, valamint a megalázó kudarccal járó balkán kalandokkal együtt. Az észak-afrikai brit haderő 1941 elején kiverte az olaszokat Líbia keleti részéből, és az angolok már a fővárost, Tripolit fenyegették. Noha 1941 első hónapjaiban gőzerővel folytak a Szovjetunió elleni Barbarossa hadművelet titkos előkészületei, a Mussolinit fenyegető újabb kudarc ellen tenni kellett valamit.



Mussolini (középen) Rundstedt vezértábornagy ( a kép bal oldalán) és Hitler társaságában. Az olasz diktátori kalandjai kellemetlen helyzetbe hozták német szövetségesét

Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Hitler bajba került barátja megsegítése céljából utasítást adott egy kisebb csapatkontingens felállítására, a nélkülözhető erőkből. Az 5. könnyűhadosztályból valamint a15. páncéloshadosztályból sebtében felállított alakulat,

a későbbiekben fényes hírnevet szerzett Afrika Korps egy nem is teljesen feltöltött hadtestnek számított,

amelyet korántsem a sivatagi hadviselésre tudatosan és alaposan felkészítve, hanem alig egy-két hét alatt kapkodva állítottak fel.



Erwin Rommel vezérőrnagy, a 7. páncéloshadosztály parancsnoka a franciaországi fronton, 1940-ben ( a képen középen jobbra)

Forrás: Bundesarchiv

A hadtest élére az 1940-es franciaországi hadjárat egyik fenegyerekét, a gépesített mozgóharc mesterét, Erwin Rommel vezérőrnagyot, a 7. páncéloshadosztály korábbi parancsnokát nevezték ki.

A sivatagi róka megrészegült a harcmező illatától


A merész kezdeményezéseiről híres Rommel, aki 1941. február derekán érkezett meg Tripoliba, arra kapott utasítást, hogy egyelőre csak védekező harcot folytasson a Líbiába betört angolokkal szemben. Az öntörvényű és a harcot élvező, abban kreativitást kereső, kitűnő taktikai érzékkel megáldott parancsnok azonban a helyszínen tájékozódva felismerte, hogy kiválóak a lehetőségei az angolok El-Agheliából és Bengaziból történő kikergetésére.



Rommel ( a képen balra) Bayerlein vezérőrnagy, az Arfika Korps vezérkari főnöke,(középen) és Kesselring társaságában, Észak-Afrikában

Forrás: Bundesarchiv

Ezért figyelmen kívül hagyva a kapott parancsot,

a saját szakállára kisebb hadműveletekbe fogott,

hogy páncélosai bevetésével kipuhatolja az angolok gyenge pontjait. A felderítő céllal tervezett hadművelet olyan jól sikerült, hogy Rommel március 25-re El-Agheilánál bevette az előretolt brit állásokat. A gyors sikeren felbuzdulva nem állt meg, hanem fütyülve az offenzív hadműveleteket tiltó OKH direktívára, - az angolok legnagyobb meglepetésére - egységeivel betört Kirenaikába.



Egy kilőtt német Panzer III. harckocsi fedezékében megbúvó angol katonák

Forrás: WW2

A páncélosaiból három falanx-szerű hadoszlopot alakított ki, és motorizált alakulatai gyorsaságát kihasználva

április 7-re körbekerítette a kirenaikai brit erőket, öt angol tábornokot is fogságba ejtve.

A „sivatagi róka" nem volt híján a hazardírozó szellemnek sem, ezért az angolok megfutamodását kihasználva tovább folytatta gyors előrenyomulását az egyiptomi határ felé, mit sem törődve lehetetlenül megnyúlt utánpótlási vonalaival.

Franz Halder valósággal hápogott dühében


Tobruk menetből való bevétele azonban kudarcba fulladt, és Morshead ausztrál tábornok véget vetett Rommel diadalmas előrenyomulásának.



Az ausztrál 9. hadosztály katonái Észak-Afrikában. Rommel előretörésének Morshead tábornok vetett véget

Forrás: Imperial War Museum

A szárazföldi haderő főparancsnokságán ( Oberkommando des Heeres, OKH) az afrikai frontról beérkező hírek hallatán úgy vélték, hogy Rommel megbolondult, az agyára mehetett a tűző sivatagi nap.



Franz Halder vezérezredes, az OKH főnöke rendkívül mérges lett, amikor Rommel "magánháborújáról" értesült

Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Franz Halder vezérezredes, az OKH főnöke valósággal hápogott dühében,

amikor rájött, hogy Rommel a főparancsnokság szigorú utasításait semmibe véve a saját szakállára kezdett el háborúzni. Halder vezérezredes az öntörvényű tábornok megfegyelmezésére Paulus altábornagyot (a Sztálingrádnál elpusztult 6. hadsereg későbbi parancsnokát) küldte el Afrikába.



Von Paulus vezérezredes Hitler főhadiszállásán (a képen balról a második) Az észak-afrikai harcok idején Halder paulus tábornokot küldte el Rommel megfegyelmezésére

Forrás: Bundesarchiv

Paulus személyesen adta át az OKH parancsát, amely ismételten és nyomatékosan megtiltotta Rommelnek a keleti továbbnyomulást mindaddig, amíg nem erősítik meg az utánpótlási vonalait, és el nem foglalja Tobrukot.

Nem csak Halder, hanem Churchill is bosszússá válik


1941. májusában a Brevity (Rövidség) fedőnevet viselő angol ellentámadás átmenetileg visszaszorította Rommel alakulatait az egyiptomi határtól. A sivatagi róka nem csak a váratlan és gyors támadásoknak, hanem a sietős visszavonulásból újabb offenzívát kreáló taktikának is mestere volt.



Rommel parancsnoki páncélozott járműve tornyában taktikai megbeszélést tart vezérkari főnökével az észak-afrikai fronton

Forrás: Bundesarchiv/Zwilling, Ernst A.

Rommel egyiptomi határról való visszavonulása közben Churchill – tévesen értékelve az erőviszonyokat – Wavell tábornokot, a 8. brit hadsereg parancsnokát arra utasította, hogy semmisítse meg a németeket és foglalja vissza Kirenaikát. Wavell korántsem volt olyan optimista, mint a miniszterelnök, de megindította a Churchill által kierőszakolt támadást.



Churchill az erőviszonyokat tévesen felmérve erőltette Wawell támadását

Forrás: Wikimedia Commons

Rommel jól felkészült a brit offenzíva feltartóztatására.

A Battleaxe (Csatabárd) nyújtotta a sivatagi róka legkitűnőbb védekező teljesítményét. Az 1941. június 15. és 18. között lezajlott harcokban az ügyetlenül vezetett angol egységeket az előre telepített aknamezőkre csalta, páncélosaival pedig minduntalan lecsapott Wavell seregének szárnyaira, majd sietve visszavonult.



Német lövészpáncélos az afrikai sivatagban

Forrás: Bundesarchiv

A három napos ütközetben sikerült is teljesen felőrölnie és megállítania a létszámfölényben álló angolokat. Churchill a kudarc hírére rendkívül bosszús lett, és június 22-én leváltotta Wavellt, Auchinleck tábornokot nevezve ki a helyére, pedig a támadás idő előtti kierőszakolásával a miniszterelnök is komoly szerepet játszott Wavell kudarcában.

Ne Rommel, hanem a németek ellen harcoljatok!


Az újabb összecsapás 1941. november 18-án vette kezdetét. A Crusader (Kereszteslovag) fedőnevű hadművelettel a 8. angol hadsereg a körülzárt Tobrukot akarta felmenteni. Rommelt meglepte a támadás, de nem esett pánikba, hanem az Afrika Korps alakulataival igyekezett az angolok hátába kerülni.



A Wavellt váltó Auchinleck tábornok

Forrás: Wikimedia Commons

A Rommelre jellemző merész hadmozdulat azonban balul sült el,

ugyanis az előreszaladt alakulatai élén haladó tábornok elvesztette a kapcsolatot saját főhadiszállásával, közben pedig az új-zélandi hadosztály megteremtette az összeköttetést Tobruk védőivel. Rommelnek sietve vissza kellett vonulnia, hogy ismét bezárja az ostromgyűrűt Tobruk körül.



Rohamozó brit katonák

Forrás: Wikimedia Commons

A sivatagi rókának ekkorra már legendássá vált a neve az angolok között.

A brit katonák körében akkora volt a német tábornok iránti respektus, hogy Auchinleck kénytelen volt kiadni egy napiparancsot, amelyben arra szólította fel a 8. hadsereg katonáit, hogy ne Rommel, hanem „az ellenség, a németek" ellen harcoljanak.

Megint az egyiptomi határig futottak az angolok


Rommel azonban nem tudta fenntartani az ostromgyűrűt és a britek nyomása alatt kénytelen volt egészen El-Agheiláig visszavonulni, ahol december 28-ra sikerült feltartóztatni a britek előretörését. A következő időszakban mindkét fél a következő év döntőnek szánt csatáira készült.



Brit lőállás valahol a sivatagban

Forrás: WW2

Az 1941-es hadműveletek szinte teljesen felemésztették az Afrika Korpsot, amelyet újabb páncélosalakulatokkal és az észak-afrikai olasz hadsereg egységeivel 1942 elejére páncéloshadsereggé, Panzerarmee-vé fejlesztettek fel.



A Pearl Harbor ellen intézett 1941 december 7-i japán támadás után az észak-afrikai frontról több brit alakulatot is elvezényeltek

Forrás: U.S. Navy Archive

Az 1941 december 7-i Pearl Harbor elleni japán támadás után Délkelet-Ázsiában kialakult fenyegető helyzet miatt az angolok kénytelenek voltak erőik egy részét kivonni az észak-afrikai hadszíntérről.



Az Afrika Korps egyik Panzer III típusú harckocsija

Forrás: Bundesarchiv/Valtingojer

Rommel saját alakulatainak megerősítését, illetve a brit sereg átszervezését kihasználva indította meg második nagy észak-afrikai offenzíváját.

Zseniális hadmozdulatokkal, bő két hét alatt Kirkeniától az egyiptomi Gazaláig űzte vissza az angolokat.

Riadóként hatott a hír, hogy a sivatagi róka ismét felbukkant Egyiptom határán.

Mosolygós Albert arcáról lefagy a mosoly


A gyors és sikeres előretörés után azonban hosszú időre elakadtak a harcok. Rommel páncéloshadseregének ismét megnyúltak az utánpótlási útvonalai, és az ellátmányt szállító német-olasz konvojok a britek légitámadásai miatt súlyos veszteségeket szenvedtek. A németek nem tudták, hogy a briteknek sikerült feltörni az Enigma kódját, így pontos információval rendelkeztek minden egyes konvoj indulásáról, és helyzetéről.



A sivatagi hadműveletek egyik legkényesebb pontja az utánpótlás volt

Forrás: Imperial War Museum

Még azt a luxust is megengedhették maguknak, hogy a hajszálpontos támadásokat az ellátás szempontjából legkritikusabbnak tekinthető üzemanyag szállító tankerek ellen koncentrálják. Az utánpótlás tengeri útvonalait ugyanis a brit kézen lévő Málta ellenőrizte. A szigeten – mint egyfajta elsüllyeszthetetlen anyahajón – állomásozó angol bombázók nap mint nap felszállva,

véres rendet vágtak a Földközi-tenger hullámain Afrika felé bukdácsoló német szállítóhajók soraiban.



Az Ark Royal brit hordotó a Földközi-tengeren. Málta stabilan az angolok kezén maradt

Forrás: Wikimedia Commons

Kesselring tábornagy, a „mosolygós Albert", aki ekkor már a déli német erők főparancsnoka volt, azt javasolta, hogy csak Málta elfoglalása után indítsák meg a döntőnek szánt rohamot Egyiptom elfoglalására.



Kesselring Málta elfoglalását az észak-afrikai győzelem kulcsfontosságú kérdésének tartotta

Forrás: Bundesarchiv

A tervvel elviekben Rommel is egyetértett, ám áprilistól egyre jobban nyugtalanította a 8. hadsereg szemmel látható, és napról napra történő megerősödése. Emiatt végül abban egyeztek meg, hogy Rommel megindítja a Tobruk elfoglalását célzó Thészeusz hadműveletet, és csak ezután fognak hozzá Málta elfoglalásához, a „ Fall Herkules" terv kivitelezéséhez.

Mussolini fehér lovon akart bevonulni Kairóba


Május 26-án Rommel serege Gazalától délre, a sivatagi homokdűnék közül kibontakoztatott offenzívával megtámadta a brit 8. hadsereg alakulatait. A sivatagi róka megint rendkívüli vakmerőséggel vette rá magát az angolokra, ám miközben az Afrika Korps élén a 8. hadsereg hárába akart kerülni, hadtestét bekerítették.



Ritchie tábornok (középen, pipával a szájában)

Forrás: Imperial War Museum

Ebben a kritikus helyzetben csak az ellenség, Ritchie tábornok habozó taktikájának és a sietve beérkező erősítésnek köszönhetően sikerült elkerülnie, hogy hadtestét felszámolják, ő maga pedig fogságba essen. Az ezt követő tíz napban azonban Rommel a szokásos gyorsan mozgó taktikájával felőrölte a rosszul, szétszórva elhelyezett angol harckocsizó alakulatokat, a 8. brit hadsereget pedigkiverte a gazalai védelmi vonalakból.



Gyilkos küzdelem zajlott az egyiptomi határ mentén a sivatagban

Forrás: WW2

Június 21-én elesett Tobruk, ezzel a sivatagi róka ismét fényes diadalt aratott.

A Thészeusz sikere után Máltát kellett volna megrohanni, azonban Tobruk eleste megnyitotta az utat Alexandria és Kairó, illetve a Szuezi-csatorna irányába. Ezen fellelkesülve Hitler és Mussolini is Egyiptom mielőbbi lerohanását szorgalmazta. A Duce lelki szemeivel már látta magát, amint egy fehér ló hátán bevonul Kairóba. Erre azonban sohasem került sor.

El-Alamein lett a sivatagi róka végzete


A nagy elánnal elindított egyiptomi offenzíva az ígéretes kezdet után azonban El-Alameinnél, alig ötven kilométerre Alexandriától véglegesen elakadt. Auchinleck tábornok nagy szakértelemmel irányította a védelmet, és jó irányzott ellentámadással megfutamította az olaszokat.



Erwin Rommel tábornok, a "sivatagi róka". Rommael végleg elakadt El-Alameinnél

Forrás: Bundesarchiv

Az olasz seregtestek csődje után az Afrika Korpsra maradt a brit ellentámadás felfogása,

ami ugyan sikerrel járt, ám Rommel hadtestének mindössze 25 páncélosa maradt, így szó sem lehetett az előrenyomulás további erőltetéséről.



Német páncélos legénysége megadja magát az angoloknak, El-Alameinnél

Forrás: Imperial War Museum

Ekkor bosszulta meg magát a Málta ellen elhalasztott támadás, hiszen Rommel csapatai rövid időn belül ismét kritikus helyzetbe kerültek a rohamosan csökkenő utánpótlás miatt. Rommel augusztus 31-én minden meglévő erejét összeszedve az Alam Halfa-gerincnél megkísérelte az áttörést El-Alameinnél.

Kopott bársonynadrágban, és jelvényes barettben lép színre Monty


Ekkor azonban már nem Auchinleck, hanem a helyére kinevezett Bernard Law Montgomery tábornok állt a 8. hadsereg élén. A feszes katonai regulával nem sokat törődő, kopott bő bársonynadrágot és a jelvényekkel teletűzdelt elmaradhatatlan fekete barettet viselő tábornok mindenben ellentettje volt elődeinek. Monty-ahogyan tiszttársai becézték – a részletek embere volt.



Montgomery tábornagy az elmaradhatatlan fekete barettjében

Forrás: Wikimedia Commons

Mindent pontosan előre megtervezett, és nem volt hajlandó semmiben sem hazardírozni.

Felismerte, hogy elődjei súlyos hibát vétettek azzal, hogy a páncélosokat szétforgácsolva vetették be Rommel ellen, elveszítve ezzel a britek oldalán mutatkozó számbeli technikai fölényt. Energikusan fogott hozzá a 8. hadsereg megerősítéshez is. Szuezből sorra futottak be a páncélosokkal, lőszerrel illetve más munícióval megrakott szerelvények, és Monty akkurátus precizitással kezdte megtervezni a sivatagi rókával való nagy leszámolást is.



Montgomery akkurátus aprólékossággal készült fel a döntő ütközetre

Forrás: Origo

Montgomery tábornok új vezetési stílusa már az Alam Halfa-hágónál megkísérelt német áttörés visszaverésében is megmutatta sikerességét. Alam Halfa után Rommel nem tehetett mást, mint hogy a meggyengült erőivel megpróbáljon felkészülni Montgomery elkerülhetetlen ellentámadására.



Monty a kutyáival, amelyek közül az egyik Hitler, a másik pedig Rommel névre hallgatott

Forrás: Imperial War Museum

Amíg Monty csapatteteihez özönlött az erősítés, Rommel a katasztrofálissá vált utánpótlási helyzet miatt mind üzemanyagban, mind pedig az egyéb szükséges munícióban nélkülözésre kényszerült. Monty 1942. október 23-ra érezte seregét elég erősnek ahhoz, hogy elsöpörjék a sivatagi rókát.



Kilőtt német 88-as Flak és tüzérségi vontató

Forrás: Imperial War Museum

A 8. hadsereg 150 ezer katonájával szemben Rommel német-olasz alakulatai 96 ezer főből álltak. Amíg Monty 1348 harckocsi felett rendelkezett a Panzerarmee állományába ekkorra már csak 756 tank tartozott. Még rosszabb volt a helyzet a csapattüzérség területén, ahol a britek háromszoros fölényben álltak Rommel hadseregével szemben.

Nagyobb kudarc lett, mint Sztálingrád


1942 október 23-ának estéje ragyogó teliholddal köszöntött a sivatagra.

Este fél tízkor a sejtelmes ezüst fényben úszó keleti látóhatár rőtszínűre változott

amint a 8. hadsereg több mint nyolcszáz lövege bömbölve életre kelt. Négy órás tüzérségi zárótűz után feldübörögtek a harckocsik motorjai, majd a holdfényben fürdő dűnék közül előtörve megrohamozták Rommel állásait.



Kilőtt német páncélos az el-alameini csatatéren

Forrás: Imperial War Museum

Monty az elkövetkező napok váltakozó intenzitással folyó harcaiban arra törekedett, hogy óvatos felőrlési taktikával gyengítse meg a szívósan védekező németeket. A kritikus üzemanyag és lőszerhiányban szenvedő német alakulatok nem is bírták a számukra esélytelen anyagcsatát, és november harmadikára Rommel készletei végzetesen megcsappantak.



Brit harckocsi bevetés előtt El Alameinnél

Forrás: Australian War Memorial

Az el-alameini csatában már szó sem lehetett a merész, az ellenség szárnyait megkerülő sikeres manőverekre

a rendkívül jól kiépített brit állások a Monty által alkalmazott új angol harckocsi taktika miatt. Hetvenöt éve, 1942. november negyedikén minden eldőlt, a sivatagi róka megkezdte hosszú menetelését visszafelé.



Montgomery parancsnoksága alatt a 8. brit hadsereg fényes győzelmet aratott El-Alameinnél

Forrás: WW2

Négy nappal később, november 8-án angol-amerikai inváziós sereg szállt partra Észak-Afrikában, ezzel pedig végleg megpecsételődött a később Tunéziába visszaszorult Afrika Hadseregcsoport sorsa.



Brit fogságba esett német katonák Észak-Afrikában

Forrás: Imperial War Museum

Rommelt, aki a német propaganda ikonjává, egyfajta celeb-tábornokává vált,

még azt megelőzően, 1943 márciusában visszarendelték Afrikából, hogy utódja, Hans-Jürgen von Arnim tábornok közel háromszázezer katonájával együtt letette volna a fegyvert a szövetségesek előtt.



Hans-Jürgen von Arnim vezérezredes, Rommel fogságba esett utóda

Forrás: Bundesarchiv/Hurtmanns

Afrika a nagy lehetőségből így lett Sztálingrádnál is nagyobb kudarc a harmadik Birodalom számára.

Let's block ads! (Why?)

Forrás...