Elkapott a nosztalgiahullám és a múltba révedve felidéztem a számomra legmeghatározóbb játékokat, bizony mind egy év köré sűrűsödtek. Class of '97 Ó, azok a kilencvenes évek. Az évtizedből egy esztendő emelkedik ki, és most ezzel foglak traktálni titeket. Bizony. Kezdjük kicsit távolabbról, de azért a szórakozásnál maradva: Austin Powers, Az Ötödik Elem, Jurassic Park, Gattaca, Men In Black, Spawn, Halálhajó (Event Horizon), Mimic, Csillagközi Invázió, Feltámad a Halál, Összeesküvés-elmélet, és Az ember aki túl keveset tudott - ugyehogyugye. Ha valamelyiket kihagytad, már adtam egy kis programot egy unalmasnak ígérkező nyári estére, egyiket se fogod megbánni. És ezek még csak a filmek voltak, és még csak nem is az összeset húztam elő, volt itt még Con Air, Ál/Arc, Mr. Bean, Titanic, és a kötelező tinihorrorok. Most, hogy a mozidélutánt letudtuk, következzen egy másik történet. Tizenegy-két éves fejjel volt akkora szerencsém, hogy megkaptam azt a gépet amire már nagyon vágytam, és többé-kevésbé alkalmas is volt a legújabb játékok futtatására. A '96-os Pentium MMX processzor brutális 166 MHz órajellel igencsak izmosnak számított, igaz, egyelőre gyorsítókártya nélkül - a hiányosságot csak '99-ben pótoltuk egy 3Dfx Banshee-val, de mielőtt elkalandoznék, maradjunk a legendás '97-es évnél. Pokoljárás és golyózápor A technikai akadályok tehát elhárultak és '97 nyarán, majd az azt követő hétvégéken - már amikor nem akadt értelmesebb dolgom - bizony keményen elindult a kockulás, és az addig elmaradt játékok pótlása. Már jó előre ellőtem a zsebpénzem egy részét CD-k írására, hogy felkészülten fogadhassam a vasat: az első hullámban a már tavalyi, de folyó év elején két kiegészítővel bővült Quake (amit azóta is rendszeresen előhalászok, most már Steamen is bezsákoltam, örök szerelem), valamint a technikailag '96-os (december 31), de még friss Diablo landolt a merevlemezen. Alig másztam ki a pokol bugyraiból, máris újra alámerültem, amint a polcon álló lemezekre vetült a szemem és (immáron sokadjára) megragadta a tekintetemet a Dungeon Keeper első ránézésre is bizalomgerjesztő, hívogató tokja. Szerelmünk azóta is tart, évente előkerül egy végigjátszás erejéig - persze már nem az írott lemez, hanem a digitális példány. Ezt követően újra akcióhősnek csaptam fel és a fantáziámat szintén igencsak mozgató, serdülőfélben levő személyiségemre abszolút pozitív hatást kifejtő Shadow Warrior majd Blood, végül az MDK került a lejátszóba - és ez még csak a májusig megjelent játékok halmaza volt. A nyár vége a sebesség bűvöletében telt: a Need for Speed 2 hajszája után kezdtek hiányozni a kiömlő belek és a cafatokra szakadó testek (én megmondtam), a közúti közlekedési kultúrámat megalapozó Carmageddon szintén mély nyomokat hagyott ártatlan gyermeki elmémben - utóbbival pedig addig még nulla zenei kíváncsiságom is a helyes irányba terelődött, az indusztriális metál azóta is relaxáló hatással van rám a volán mögött. Itt van az ősz, itt van újra A nyári öldöklés utózöngéjeként még egy Hexen 2 is előkerült, és bár a tanév jelentősen hátráltatta a szórakozást, a szeptember új szelekkel döntött le a lábamról. Az Oddworld: Abe's Oddyssee megmutatta, milyen is az igényes platformer, de nem sok időm maradt rá, végigjátszani csak évekkel később sikerült, és ennek oka egy újabb szerelem volt - egy év alatt bigámiáról háremre nyergeltem a Fallout megjelenésével. Számolatlanul sok időt töltöttem el fölötte a négykötetes Angol-Magyar nagyszótár társaságában, miután anyám megelégelte, hogy állandóan angol szavak jelentését kérdezgetem tőle (csak németül tanítottak egész életemben), és elémrakta a könyveket. Azóta bármikor csendüljön fel, az Ink Spots "Maybe" számát hallva mindig hideg borzongás fut végig a gerincem mentén. Később aztán fotelhadvezérnek csaptam föl és nagy nehezen győzelemre vezettem a harmadik birodalmat a Panzer General 2-ben, majd egy éles váltással gépek seregeiből csináltam roncsot a Total Annihilation harcmezein - de nem telt bele sok idő és újra átírtam a történelmet az Age of Empires kampánya során. A lendület kitartott, és a Myth taktikusabb összecsapásaiban egy fantasy világba is belekóstolhattam. Évzáró Rövid próbát tettem a kalandjátékokkal is, bár a műfajjal azóta sem sikerült megbarátkoznom igazán, a The Curse of Mokey Island és a Zork: Grand Inquisitorazonban sokak emlékében élénken él. A Tomb Raider 2 szintén nem taglózott le valamiért, helyette a Wing Commander: Prophecy tartott bűvöletében, majd az év végi nagy durranás, a Quake 2 biztosított szórakozást karácsonykor - még ha a szívem vissza-visszahúzott az első rész dark-fantasy világába. Bár az ezt követő '98-as év is igen ütős volt (Starcraft, Half-Life, Baldur's Gate) inkább jellemző volt a folytatások megjelenése. Azóta baromi sok víz lefolyt a Dunán, rengeteg igen kiváló játék jelent meg, de olyan kimagasló évet, mint a húsz évvel ezelőtti, nem tudok mondani. Ettől függetlenül a Ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk, Nektek melyik volt a legmeghatározóbb, legemlékezetesebb év a videojátékok terén? Let's block ads! (Why?) Forrás...
