2021 Előzetes Október Venom 2

Ripacsok – Venom 2. – Vérontó



A puszta látvány vajon elég ahhoz, hogy elszórakoztassa a képregényfilm-rajongókat? Hiába készültek az alkotók évekig Vérontó feltűnésére, a Venom 2. része csak vériszamós lett, az érdeklődésünket nem tudta felkelteni.

„Meglepődnék, ha megkapná a stáblista utáni jelenettel ígért folytatását” – írtam az igen vegyesre sikerült első rész kritikája végén. Úgy tűnik, a csillagok együttállása kedvezett a Venomnak, és bár nem tudom, minek, de elkészült a folytatás, a Venom 2. – Vérontó (Venom: Let There Be Carnage) – méghozzá a beígért Carnage-dzsal. Bizony, már az első rész stáblista végi jelenetében ott figyel a sorozatgyilkos Cletus Kasady, alias Vérontó (Woody Harrelson), hogy minden vérszomjával együtt törjön borsot Eddie Brock (Tom Hardy) és te(s)ttestársa, Venom orra alá. Na, és ezzel nagyjából össze is foglaltam a történetet. Oké, annyi még történik, hogy amikor Brock azon igyekszik, hogy újjáélessze a pályafutását azáltal, hogy interjút készít a kivégzése előtt álló Kasadyvel, az egy külön bejáratú szimbiótára tesz szert, aminek köszönhetően megszökik a börtönből. De ennél több tényleg nem történik. Jönnek-mennek még a csajok (Michelle Williams és Naomie Harris), de csak azért, hogy legyen kit megmenteni.

Ha kár volt az első filmért, még nagyobb kár a folytatásért.
Vérontó alakja ugyanis egy csöppet sem érdektelen (a film egy szinte ígéretesnek is nevezhető flashbackben próbálja is felvillantani a pszichopata személyisége mögött álló tragédiákat, amelyek árnyalhatnák a karakterét): David Michelinie és Erik Larsen szupergonosza 1991-ben bukkant fel a Marvel világában A csodálatos Pókember 344. számában, és az IGN nem véletlenül választotta 2009-ben minden idők 90. legkirályabb gonoszának.



Sajnos ezen nagyszerűségből nem sok maradt az élőszereplős adaptációra – az egyébként szinte mindig zseniális Harrelsont életemben nem láttam ennyire egysíkú és ripacskodó alakítást nyújtani. Persze nem lehet könnyű Oscar-díjas szinten eljátszani egy ennyire alulírt karaktert egy ilyen érdektelen történetben, ahol

a néző egyetlen másodpercig sem érzi igazán komolynak a fenyegetettséget.
A film több mint egy évig volt dobozban a koronavírus-járvány miatt, de szerintem teljesen mindegy lett volna, mikor mutatják be – régen láttam ugyanis ennyire unalmas képregényfilmet. A rendezői székben a legutóbb a Maugli: A dzsungel legendájával direktorként feltűnő Andy Serkis váltotta Ruben Fleischert, a sztorit pedig maga Tom Hardy követte el a The Bad Dog Theater Company-ban közös cégtársával, azzal a Kelly Marcel forgatókönyvíróval karöltve, akinek olyan borzalmakat köszönhetünk, mint A szürke ötven árnyalata, a Szörnyella vagy a Venom első része.



Ez utóbbi legnagyobb hiányosságának a finomkodását tartottam – tény, hogy már megvan a 18-as karika, és használják is a művért rendesen, egy igazán guilty plesure slashelésre azonban felesleges számítani, mert ez még mindig az a Sony, ami az előző részből 40 percet vágott ki, hogy szélesebb rétegekhez tudjon szólni. Ettől függetlenül a film egyértelműen legerősebb része a látványvilága – tisztességesen összerakott mozi e tekintetben. Kifejezetten érdekes képekkel operálnak az alkotók, és jó érzékkel választanak díszleteket is, amibe az egész jópofa kis összecsapásokat helyezik.

Akármilyen izgalmas is a vizualitás, már megszoktuk, hogy a képregényfilmek ezzel operálnak. Nehéz ezen a téren lenyűgözni a nézőt, amikor ilyen gyenge körülötte a cselekmény.

A történet tekintetében a Venom 2. alul tudta múlni az elődjét is – pedig már az sem volt éppen acélozott.
Felesleges újabb fordulatok kitalálásával fárasztanom magam: „faék egyszerűségű, nulla csavart hozó sztori” és „hullámzó alakítások”. Az egy kivételt megint Tom Hardy jelenti, aki üzembiztos színész, és valószínűleg képtelen hibázni, így Venommal is elég jól elboldogul – a film első harmadát kitölti a „kettejük” együttéléséből fakadó konfliktusok taglalása, ez azonban az erőltetett vicceknek köszönhetően csak egy közepes tévés sitcomra lenne elég.

Ha belegondolunk, itt van a kutya elásva: az utóbbi években a stúdiók szinte kötelezőnek veszik, hogy az emészthetőség kedvéért poénokkal tüzdeljék tele képregényfilmjeiket – ennek esett áldozatául a Thor-trilógia, amit egyenesen Taika Waititi változtatott királydrámából poénzsákká, de még az amúgy elég drámai Bosszúállók: Végjátékot is el kellett viccelni a pocakosodó Thorral. Bár tény, hogy a Marvel képregényei alapjáratban is sokkal viccesebbek, mint a DC történetei, a popcorn mellé járó szórakoztatás annyira követeli az állandó poénkodást, hogy még a denevéres istálló is előállt a maga viccgyűjteményével a megosztó Shazam! formájában. Ami azonban jól áll az olyan szinte minden korosztálynak ajánlható filmeknek, mint amilyen A galaxis őrzői is, a felnőtt célcsoportot megszólító Venomnak már nem működik. Persze a tizennyolckarikás ligában is akad jó példa: a Deadpool azzal tudott sikeressé válni, hogy egyetlen másodpercig sem veszi magát komolyan – talán itt kellett volna engednie a nem túl szerencsés szimbiótának.

Egy kis humor, egy kis vagdalkozás, egy nagynevű gonosz és sok-sok fejcsóválás. Kezdjük ott, hogy nem is kellett volna folytatni ezt a szériát, de ha már megtették, ennél méltatlanabbra nem is sikerülhetett volna. A legrosszabb azért az, hogy még közel sincs vége…

2021. október 14.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/venom-2-veronto-kritika

 

[Filmkritika] Venom 2. – Vérontó

Andy Serkis, Tom Hardy és Woody Harrelson igazán jó érzékkel nyúlt a képregényekhez és emelt egyet a téten az első részhez képest.

Amerikában nem győzik dicsérni, jövő héten pedig Magyarországra is megérkezik a Venom 2. – Vérontó. Andy Serkis rendezése valóban olyan szépen kivitelezett, emlékezetes akciójeleneteket tartalmazó és több pontján humoros alkotás, mint amilyennek az első nézők leírták. Aki nem szereti vagy sekélyesnek tartja a szuperhősfilmeket, nem ezen opusz láttán fogja megkedvelni a műfajt, ám elvitathatatlan, hogy van bája a műnek. Elsősorban a kiválóan megformált, szerethető karakterek és szópárbajaik miatt lesz érdemes beülni az új epizód vetítéseire. Woody Harrelson Cletus Kasady-je a képregényuniverzum magával ragadó alakja, de a csupa ellentmondásból felépülő Venom is vászonra kívánkozik. Elégedetten követhetjük az első részben megismert intelligens-furkó, ragadozó-igazságtevő Venom újabb kalandjait.

A rosszfiúk csatája
Miért szerethető a Venom? Mert a jó rosszfiúk vonzók. Ők azok, akik a szőke hercegek tisztaságán és a lovagi erényeken átgyalogolnak, a döntő pillanatban azonban helyén van a szívük és bátran szembeszállnak az ördögi figurákkal. És miért szeretjük az első résznél jobban a Venom 2-t? Mert két antagonista-jelölt csap össze benne. A címszereplőről már tudjuk, hogy van szíve. Ellenfelei pedig legyenek bármilyen elvetemültek, végül kiderül, hogy hasonló karakterek, mint a Venom-Eddie Brock páros. Woody Harrelson Cletus Kasady-jét és az éjkirálynő kinézetű Shrieket, akit egyébként Naomie Harris alakít, szerelmük, mostoha fiatalkoruk és pimasz viselkedésük teszi szerethetővé. Pontosan azért működik a Venom 2, amiért Lokiért odavannak a rajongók. Szerencsére Andy Serkis rendezése az akciószekvenciák mellett vastagon épít a karakterekre is, ezáltal jobban előtérbe kerülnek a film erényei.



Romkom
A direktor nagy megdöbbenést keltve jelezte a premier előtt, hogy a Venom 2 romantikus történet lesz. Valóban az, ráadásul egyszerre két kapcsolati konfliktust követhetünk. Amint Serkis is elmondta, az újságíró és a parazita kényszerű közös élete igazi házastársi civakodásokba torkollik. A filmnek ezen része kifejezetten szórakoztató, néhol talán még tanulságos is. Itt azonban nem szakad meg a szövevényes karakterháló: az első részből megörököljük az Anne köré épült szerelmi háromszöget, ami ezúttal egy Casablancát idéző hőstettre fut ki. Közvetlenül a cselekményt nem építi, viszont a karakterrajzokhoz és hőseink jellemfejlődéséhez sokat tesz hozzá ez a nehéz románc. Felüdülés ilyen drámai szálat követni az izgalmas akciósík mellett (nem beszélve Cletus és Shriek baljóslatú szerelméről).



Gótika
Egyszerűen szólva azt mondhatnánk, hogy így kell kinéznie egy szuperhősfilmnek. Ilyen legyen a CGI nagyvásznon, ha már használják. Az utóbbi években tele van a padlás a csak úgy koncepciótlanul nyakon öntött, gigantikus cukormázban tobzódó blockbusterekkel. Ezúttal szerencsére nem folyik ki a szemünk a technikai megoldások láttán. Stílusosan, érett esztétikai elgondolás mentén tömték túl effektekkel a filmet. Egész pontosan egy sötét, gótikus(-romantikus) sztorit látunk. Tükrözik ezt a cselekmény fő helyszínei, a javítóintézet, a börtön, a vérpad, az ódon katedrális és a harangtorony. Szép és indokolt a rózsaablakokra emlékeztető színhasználat. Minden egyes árnyalatnak jelentése van, általában ellenpontozásra használják, tulajdonságokat és identitásokat közvetítenek a színek által.



Saját árnyéka
A sok dicséret mellett azért ki kell mondani, hogy a film képtelen átlépni a saját árnyékát. Nem hemzseg állandóan poénokban a forgatókönyv, bár a fent vázolt civakodós részek kétség kívül szórakoztatók. Az igazán drámai jelenetek túl gyerekesek, a cselekmény is viszonylag egyszerű narratívát követ és a következő epizódra való készülés jegyében elhamarkodott lezárást kap a konfliktus. Azok a kritikák, amiket fel szoktunk hozni a Marvel művekkel kapcsolatban, sokkal kevésbé köszönnek vissza a Venom 2-ben. Ugyanakkor nem lehet különösebben intellektuálisnak vagy részegítően viccesnek sem nevezni Andy Serkis rendezését. A film hangvétele és nyelvezete sajnos elmarad egy nívós akciómozitól, túl egyszerű. Amivel kísérletezhetne a franchise, bár ez – új rajongók csatlakozása mellett – a közönség egy részének automatikus elvesztésével járna, egy Öngyilkos Osztag jellegű parodisztikus vérengzés volna. Nem áll távol az a stílus Venom karakterétől.

A Venom 2 egyáltalán nem lép ki a Marvel-filmek keretrendszeréből. Ugyanakkor felszínes látványorgia helyett humorral, élvezhető történettel, valódi személyiséggel bíró karakterekkel, sőt közismerten karakán színészekkel lep meg minket. A fontosabb pillanatok mind átgondolt, artisztikus vizuális megjelenést kapnak, nem pusztán a beleölt dollármilliókat tudjuk kiolvasni a nagyszabású képekből. Végül tartogat a mű néhány meglepetést is: a fináléban, majd a vége-főcím közben látunk egy-egy fontos jelenetet a folytatást illetően, amire garantáltan kíváncsi lesz, aki megnézi a Venom 2-t.

https://www.pcguru.hu/hirek/filmkritika-venom-2-veronto/66225