Kétségbeesett AI-k, olajfoltig dózerolt civilizációk és kitekeredett, féltudatos robotroncsok találkoznak a MEG 9: Lost Echoes című játékban. A világ egyik legnagyobb sci-fi írója vesz részt a fejlesztésében. William Gibson amerikai sci-fi író 1984-ben publikálta Neuromancer c. regényét és ezzel egy örök életre beírta magát a sci-fi irodalom legnagyobbjai közé. Belebetonozta a popkultúrába a cyberpunkként elhíresülő noir-szőtte, savas eső szaggatta, cybertérrel és mátrixxal, világrendező mesterséges intelligenciákkal, ingertúltengéssel és túléléstechnikával teledobált science fictiont, olyannyira, hogy 31 évvel leghíresebb művének születése után rábólinthatunk: körülbelül az történik a világban, amit írt (leszámítva a mobilokat, amit azóta is mindenki felró neki), csak neki sokkal jobb távcsöve és mikroszkópja van a világhoz, mint bármelyikünknek. (Persze azt is mondhattuk volna, hogy pontosabban írta le és jósolta meg az internetet 1984-ben, mint azt gondoltuk volna: minden egyes eltelt nappal nagyobbat üt a kollektív megegyezésen alapuló hallucináció jelensége.) Ezért is jelent olyan sokat az, hogy a Skunkwerks Kinetic játékfejlesztő cég azt hirdeti MEG 9: Lost Echoes című új játékával kapcsolatban, hogy William Gibson nemcsak annak háttértörténetét írta, hanem folyamatosan konzultál is velük róla. Eddig azonban nem tudunk túl sokat: az biztos, hogy egy katonát alakítunk, aki távolról irányít egy Rig típusú, igen jól páncélozott és felfegyverzett járművet, amellyel a Horizon nevű titkos kutatóbázisra kell eljutni. Ebben a bázisban “él” ugyanis egy MEG 9 nevű mesterséges intelligencia, aki vészjelzést küldött nekünk. De hogy ez ne legyen ennyire egyszerű: a bázishoz vezető utat egy igen furcsa idegen világban kell megtennünk, amelyben a létező gépek furcsa, önjáró, pusztításra kihegyezett monstrumokká alakulnak. A játék trailerjéből is látható, hogy egy erősen taktikai jellegű tankos-lövöldözős játékról beszélünk, amelyben “tower defense” elemek is megtalálhatóak. MEG 9: Lost Echoes.Mindezt azonban Gibson munkája fogja igazán izgalmassá tenni: a szerző ugyanis eddigi könyveiben számos szögből rávilágított már a városi terek és struktúrák fejlődésére, az ember és a technológia egymásrautaltságára, a technológia és az azáltal teremtett lehetőségek földrajzailag és társadalmilag is egyenlőtlen elosztására. Kérdés, hogy hogyan tér vissza kezdeti témájához, a helyzetéből kitörni akaró mesterséges intelligenciához több mint harminc év után – az mindenesetre spoilermentesen is biztos, hogy a távolról irányított helyzetmegoldó avatar legújabb könyvében, a már magyarul is megjelent The Peripheral-ben is visszaköszön. (Korábban csak egy játék készült Gibson regényeiből: az Interplay 1988-as Neuromancere, amely a cyberpunkoknak kifejezetten nagy örömet fog okozni, a mai világ mai játékaihoz szokott mai gamerei viszont garantáltan el fognak rajta csorbulni.)
