A Krakatau 1883-as kitörése keltette az emberiség történetének legerősebb hanghullámát. A Krakatau egy vulkanikus sziget eredetileg három vulkáni kúppal az Indonézia és Szumátra közt húzódó Szundra-szorosban. Pontosabban volt, ugyanis az írott történelem egyik legpusztítóbb vulkánkitörése 1883 augusztusának végén csupán néhány "töredék" maradt a felszínen. Újkori története igen jól dokumentált, köszönhetően annak, hogy forgalmas tengeri út mentén található. Két XVII. századi kitörés után a tűzhányó sokáig nyugalomban volt, amikor 1883. májusában magas füstoszlop tört elő a Krakatauból. Ezután gyakori morajlások, földrengések, robbanások rázták meg a környéket, amiből sejteni lehetett, hogy a tűzhányó kétszáz évszunnyadás után ismét kitörni készül. Aztán augusztus 26-án elkezdődött: a szemtanúk 27 kilométeres magasságba törő hamuoszlopról számoltak be, folyamatos robbanások hallatszottak. Húsz kilométeres körzetben hamu borította be a környéket, 40 kilométerrel távolabb kisebb szökőár ostromolta Jáva és Szumátra partjait. Mindent letarolt Másnap reggel fél hat és délelőtt 11 óra között pedig elszabadult a pokol. Négy hatalmas robbanás rázta meg a vulkánt, amely a sziget kétharmadát megsemmisítette. Az utolsó robbanás volt a legnagyobb, ereje 200 megatonna TNT-vel ért fel. Négyszer pusztítóbb volt, mint az emberiség által eddig létrehozott legbrutálisabb fegyver, a Cár-bomba, és több ezerszeresen meghaladta a Hirosimára és Nagaszakira dobott atombombák erejét. A hangja is brutális volt, valószínűleg ez volt az emberiség történetének legerősebb hanghulláma: 180 decibel volt 160 kilométeres távolságból. Az összehasonlítás kedvéért: egy géppuska lövése egy méterről 168 dB, egy repülőgép sugárhajtóműve 30 méterről 150 dB, míg egy discóban 100 decibellel szól a zene. A lökéshullám hétszer megkerülte a bolygót, műszerekkel még öt nappal később is lehetett érzékelni. Óriási, harminc méteres szökőár csapódott a szárazföldnek, erejét még a La-Mance-on is érzékelték. Az egyes becslések szerint 45 köbkilométernyi gáz, hamu és törmelék egy része piroklaszt árként visszazúdulva több tíz kilométeres körzetben hamuvá égetett mindent. A hivatalos adatok szerint összességében 36 ezer ember vesztette életét, de egyes becslések 120 ezer áldozatról szólnak. Augusztus 28-án teljes csönd és nyugalom borult a tájra. Újra növekszik A légkörben szétterülő hamu azonban hosszú távú hatásokkal járt. A környéken három napig éjszakai sötétség uralkodott, a globális átlaghőmérséklet a következő évben 1,2 fokkal múlta alul az addigit, és csak öt év múlva tért vissza a megszokott szintre. Az ég világszerte sötétebb volt, és látványosabbá váltak a naplementék. Egyes kutatók szerint Edvard Munch híres Sikoly című képének háttere híven tükrözi a Krakatau kitörése utáni norvég égboltot. A Krakatau azóta nyugodt, de készülödik: 1927-ben az egykori vulkáni kúp helyén újabb csúcs bukkant ki a vízből. Ezt Krakatau fiának, Anak Krakataunak nevezték el, és azóta több mint 300 méter magasra nőtt.