Nem sok kickstarteres játék vesz le engem azonnal a lábamról, de a Wartile-ról már akkor tudtam, hogy nekem való, mikor megláttam róla az első videót. Gyönyörű, hexagonálisan felosztott csatatereket, könnyen tanulható harcrendszert mutattak a készítők, amit egy viszonylag mély szerepjátékos rendszerrel támogattak meg. Első prezentációjuk láttán már éreztem, hogy ebből siker lesz, és hamar összejön a fejlesztésre szükséges keret a Kickstarteren, de sajnos nem így lett. A Wartile kickstarteres szereplése megbukott, ami miatt a program hamar a feledés homályában merült. Most viszont, szinte a semmiből, főnixmadárként újraéledve bukkant föl a játék a Steam korai hozzáférésű listáján, és persze azonnal lecsaptam rá. Nem szeretnék túl lelkesnek hangzani már a cikk elején, de kimondom: ez végre egy olyan cím, aminél úgy érzem, hogy minden elköltött fillér jó helyre került. Szórakoztató, szép, és tökéletesen ülteti át az eredeti terepasztalos stratégiai játékok hangulatát számítógépes formába. Gyorsan, fel a hegyre! De közhelyek puffogtatása helyett inkább nézzük meg, mitől olyan érdekes a Wartile! A legtöbb körökre osztott játékkal az a gond, hogy rettentő lassúak, emiatt pedig szépen lassan kimennek a divatból. Hiába imádom én is a műfajt, érzem, hogy nekem sincs már türelmem azokkal játszani, mert egyszerűen túl nehézkesek. Egy körökre osztott játékban ugyanis a következőképpen zajlik egy küldetés: először elhelyezzük az egységeinket a térkép egyik sarkában, elkezdjük mozgatni őket, esetleg támadunk velük, végül nyomunk egyet a „kör befejezése” gombra. Ezután pedig várjuk, hogy a számítógép is lépjen, ami a játék későbbi szakaszaiban idegőrlően hosszadalmas lehet. A Wartile viszont nagyon ügyesen leváltotta ezt a rendszert egy félig-meddig valós idejűre, amelyben szinte úgy és akkor tudjuk mozgatni figuráinkat, ahogy és amikor csak szeretnénk. Minden figura talpán található ugyanis egy időmérő, amely jelzi számunkra, hogy mikor nyúlhatunk hozzá legközelebb ahhoz az egységhez, ezzel jelentősen felgyorsítva a hagyományos hexagonális stratégiákban megszokott tempót. Figuráinkat tehát bármikor mozgathatjuk, ha az időzítő lejár (kb. 1-2 másodpercről van szó), aminek köszönhetően majdhogynem folyamatosan mozgásban tarthatjuk embereinket. Ezalatt természetesen az ellenfél is lépked saját figuráival, és ha harcra kerül a sor, akkor azt a résztvevők szépen lerendezik egymást közt. Ha pedig túl gyorsnak találnánk a tempót (nem fogjuk), akkor a szóköz lenyomásával megduplázhatjuk a gondolkodásra szánt időt, így tehát azok is megnyugodhatnak, akik szeretnek kicsit jobban elszöszölni a lépések megtervezésével. De miért is fontos az, hogy megtervezzük lépéseinket? A Wartile-ban gyakorlatilag folyamatos túlerő ellen kell harcolnunk, hasonlóan az XCOM-szériához, ahol 2-3 embert irányítva kell akár négyszeres túlerővel felvennünk a harcot. Ezért tehát úgy kell megtervezni a mozdulatainkat, hogy mindig előnyös pozícióból (lehetőleg magaslatról) támadjuk ellenfeleinket. Ezenkívül a csapatkompozíció is fontos, ami a Wartile-ban kasztok formájában ölt képet, de sajnos a korai hozzáférésű változatban ez még nincs túlbonyolítva. Egyelőre három harcossal rendelkezhetünk, melyek közt talán a legfontosabb a Warrior, aki pajzsával képes sebzésfelfogóként harcolni. Ezután ott a Spearman (lándzsás), akinek nagy előnye, hogy akár két mezőről is támadhat, viszont az ő esetében arra figyelni kell, hogy közvetlen a társa mögül nem szúrhat az ellenség felé. Végezetül pedig ott a Berserker, aki egy hatalmas kétkezes baltával gyakorlatilag sebzésosztóként funkciónál. Neki nagyon kevés az életereje, de hatalmas pusztítást képes okozni, ha jókor mozgatjuk jó helyre. Szóval egyelőre belőlük állhat kicsiny seregünk, viszont ezek a karaktereink nem csupán üres vázak. RPG körítés Ahogyan a legtöbb stratégia esetében megszokhattuk, a harcrendszer nem csupán a színfalak mögött futó számításokból és véletlennek tűnő elemekből áll össze. Bár a harcokat többnyire az dönti el, milyen gyorsan és ügyesen tudjuk embereinket mozgatni, a játékban található egy kártyákra épülő képességrendszer is, ami további mélységet ad a Wartile-nak. Ez úgy működik, hogy minden küldetéshez kapunk öt kártyát, amiket mi válogathatunk össze a főmenüben a Deck Manager felületre kattintva. A kártyák közt akad olyan, amelyikkel gyógyíthatunk, vagy olyan, amivel további védelmet adhatunk egy karakternek, és olyan is, amivel csapdát helyezhetünk valahova a pályára. A kártyákat játék közben kell ráhúznunk a játéktér kívánt részére, hogy aktiválódjanak, avagy tényleg nagyon egyszerűen működik a dolog. A paklinkat érdemes úgy összeállítani, hogy minden kaszt, azaz minden karakterünk számára legyen valami hasznos kártya a tarsolyunkban, de mivel még elég korai változatról van szó, nem igazán dúskálhatunk a változatos, érdekes lapok közt. A távlati célok közt természetesen ott van, hogy további kártyákat is nyerhetünk a küldetések folyamán, amelyekkel erősíthetjük csapatunkat, de mi még azzal is beérnénk, ha kicsit hosszabb lenne a kampány, vagy több karakter közül lehetne választani. Egy íjászt, vagy valamilyen mágiahasználót simán el tudnék képzelni a játékban (Idővel lesz is mindkettő, de még csak tervek formájában léteznek. – A szerk.), ugyanis a Wartile nem próbál megmaradni a valóság talaján, és mitológiai lényekkel is összecsaphatunk benne. A kártyák mellett külön érdekesség, hogy egy lootrendszerrel is megtoldották a fejlesztők a programot, aminek hála tovább csinosíthatjuk és erősíthetjük vikingjeinket. Tárgyakat a küldetések során ládákból szerezhetünk (elég csak a ládák mellé állni a karaktereinkkel, és már pottyan is az ölünkbe a loot), a kiegészítőket pedig a főmenü erre kialakított részében aggathatjuk rá katonáinkra. Jobb minőségű pajzsot, sisakokat, esetleg fegyvert találhatunk a ládikák mélyén, ami kapcsán érdemes megjegyezni, hogyha többször nekifutunk ugyanannak a küldetésnek, újabb lootot szedhetünk össze a már kinyitott ládákból, s ezáltal újabb darabokkal bővíthetjük ki arzenálunkat. Ezzel együtt tehát a Wartile már jóval több egyszerű stratégiánál, ezek a szerepjátékos elemek tökéletesen bővítik ki ezt az amúgy is remek stílust. Kell ez neked! A fentieken kívül technikai téren a Wartile majdhogynem tökéletesre sikeredett. A játék közbeni kezelőfelület átlátható, letisztult, még a stílustól idegenkedők is pillanatok alatt otthon érezhetik magukat. A főmenü esetében ráadásul nem egyszerű menüsor, hanem egy virtuális asztal fogad minket, ahol úgy nyúlkálhatunk a különböző komponensek, azaz menüpontok felé, mintha saját asztalunkon tennénk azt. Ezen a felületen vásárolhatunk új figurákat (igen, a küldetések során szerzett pénzből vehetünk majd új cuccokat és figurákat), szabhatjuk egyedire a paklinkat, vagy ruházhatjuk fel katonáinkat. A játék alatt egyébként az Unreal motor mozog, amit nagyon ügyesen használnak a készítők, aminek hála a látvány egészen pazar. Bár eleinte kicsit furcsállottam, hogy a vízfelületek statikusak, de ez valószínűleg szándékos volt a készítők részéről, hogy ezzel is igyekezzenek visszaadni a terepasztalok hangulatát. Persze bőven akad még csiszolnivaló a játékon ahhoz, hogy teljes értékű programmá váljon a 20 eurós (kábé 6300 forintos) Wartile, de úgy vélem, hogy ez a játék már ebben a készültségi állapotában is elég szórakoztató ahhoz, hogy beruházzatok rá. Ha pedig kedvelitek a táblás stratégiai játékokat, az északi mitológiát, akkor már rég a forint-euró árfolyamot kéne számolgatnotok a Steam vásárlást tervezgetve. Let's block ads! (Why?) Forrás...
