Tudomány Washington zárt ajtók mögött: hajszálnyira a nukleáris kataklizmától

Talán egyszer sem állt még olyan közel az emberiség a nukleáris kataklizma fenyegető rémképéhez, mint az 1960-as évek végén, a vietnami háború eszkalálódásának idején. A vietnami hadviseléssel kapcsolatos szupertitkos úgynevezett Pentagon-ügyiratok 1971-ben történt kiszivárogtatása, illetve nyilvánosságra kerülése súlyos politikai válsághoz vezetett az Egyesült Államokban. A világhírűvé lett kiszivárogtató, Daniel Ellsberg, a Pentagon egykori katonai tanácsadója nemrég megjelent könyvében a hidegháború korának még súlyosabb történelmi titkairól rántja le a leplet.

A végítélet gépezetének titkai


A közelmúlt nagy port felvert kiszivárogtatási botránya, amely Edward Snowden, volt CIA-alkalmazott nevéhez fűződik, korántsem példátlan eset az Amerikai Egyesült Államok történetében.


Daniel Ellsberg, a Pentagon-ügyiratok kiszivárogtatójaForrás: Bob Daugherty

Daniel Ellsberg egykori tengerészgyalogos és későbbi katonai elemző, a Pentagon tanácsadója, aki többek között az amerikai diplomáciatörténet egyik legbefolyásosabb politikusának, Henry Kissingernek is konzulense volt, azzal írta be a nevét az Egyesült Államok legújabb-kori történelmébe, hogy

1971 márciusában átadta a sajtónak azt a 7000 oldalra rúgó titkos dossziét, az úgynevezett Pentagon-ügyiratokat,

amely a vietnami háborúval kapcsolatos államtitokká minősített katonai és külpolitikai elemzéseket tartalmazott.


A Pentagon-ügyiratok Robert McNamara védelmi miniszter megrendelésére készült, a vietnami háború hiábavalóságát bemutató titkos tanulmányokból álltForrás: PBS

Ellsberg tavaly év végén kiadott The Domsday Machine (A végítélet gépezete) című könyvében közel ötvenévi hallgatás után az 1971-ben nyilvánosságra hozott Pentagon-ügyiratokban foglaltaknál jóval súlyosabb titkokkal ismertette meg a közvéleményt.

Baljós ágyúlövések a Tonkini-öbölben


1964. augusztus 2-án az Egyesült Államok haditengerészetének a Tonkini-öbölben felderítést végző USS Maddox rombolóját máig tisztázatlan körülmények között három észak-vietnami naszád támadta meg.


Az USS Maddox rombolóForrás: U.S. Navy Archive Photo

Lyndon B. Johnson elnök, aki az 1963. november 22-én Dallasban meggyilkolt John F. Kennedyt váltotta a Fehér Ház élén, ezt a „provokáció nélküli" támadást ürügyként használta fel ahhoz, hogy megszerezze a Kongresszus jóváhagyását amerikai harcoló csapatok Vietnamba küldéséhez.


Johnson a Kennedy-adminisztráció alelnöke leteszi az elnöki esküt a dallasi merénylet napján, 1963. november 22-én az Air Force One fedélzeténForrás: AFP/Cecil Stoughton-Wh Photographs

A Kongresszus 1964. augusztus 7-én jelentős többséggel meghozott úgynevezett Tonkini-öböl határozata megnyitotta az utat az Egyesült Államok nyílt katonai beavatkozásához a kommunista Észak-, illetve az Amerika-barát Dél-Vietnam közt dúló háborúban.


A Tonkini-öbölbeli incidens teremtett meg az ürügyet jelentős létszámú amerikai alakulatok Vietnamba vezényléséhezForrás: PBS

A vietnami konfliktusban való katonai részvételt a Kennedy-, illetve az ezt váltó Johnson-adminisztráció hadügyminisztere, Robert McNamara szorgalmazta a legerőteljesebben, a hidegháborús korszak 1950-es 60-as évekbeli amerikai külpolitikáját meghatározó Truman-doktrína szellemében.


Harry S. Truman elnök 1947-ben hirdette meg a feltartóztatás doktrínájátForrás: Library of Congress

Harry Truman elnök még 1947-ben a görög polgárháború idején hirdette meg a feltartóztatás doktrínáját,

azt a külpolitikai elvet, hogy az Egyesült Államok a jövőben akár katonai erővel is megakadályoz minden olyan kísérletet, ami a Jaltában illetve Potsdamban szentesített status quo erőszakos megváltoztatására irányul.

Így lett héjából galamb a hadügyminiszter


1968-ban a republikánus Richard Nixon elnökké választása idején már közel 600 ezres amerikai csapatkontingens harcolt Indokínában. A vietnami beavatkozást kezdetben lelkesen szorgalmazó hadügyminiszterben azonban 1967-re súlyos kétségek fogalmazódtak meg az Egyesült Államok vietnami politikájának sikerességét illetően.


Robert McNamara védelmi miniszter kezdetben a vietnami katonai beavatkozás leghangosabb szószólója voltForrás: The Nation

1967 júliusában a szkeptikussá lett Robert McNamara felállított egy titkos bizottságot,

amelynek az volt a feladat, hogy készítsen katonai-külpolitikai elemzést az Egyesült Államok vietnami szerepvállalásáról. A korábbi héjából galambbá lett McNamara védelmi miniszter ezzel az 1969 januárjára elkészült 7000 oldalas jelentéssel akarta meggyőzni a döntéshozókat arról, hogy a vietnami kalandot minél előbb be kell fejezni.


McNamara John F. Kennedy elnök társaságábanForrás: Portside

A jelentésből mindössze tizenöt példány készült, amelyeket kivétel nélkül „top secret", azaz szigorún titkos minősítéssel láttak el. Daniel Ellsberg egyike volt annak a tucatnyi szakértőknek, akik a jelentést elkészítették.

A Kongresszus nem hozhat törvényt a sajtószabadság korlátozására


A korábban tengerészgyalogosként szolgált stratégiai szakértő főnökéhez, McNamarához hasonlóan eleinte szintén lelkesen helyeselte Amerika vietnami beavatkozását,

ám gyorsan rájött, hogy a vietnami kaland végzetesen meggyengítheti az Egyesült Államokat.

Ezért 1969-től több kísérletet tett arra, hogy rávegye a hivatalba lépett új Nixon-adminisztrációt, illetve a Kongresszust, a háború sürgős befejezésére.


Amerika egyre mélyebbre süllyedt a vietnami háború mocsarábaForrás: Avax News

Mivel az összes ezzel kapcsolatos próbálkozása kudarcot vallott, az egyik kicsempészett dossziét 1971 márciusában átadta a The New York Times napilap szerkesztőségének. A szerkesztőségben három hónapig tartó parázs vita kezdődött arról, hogy leközölhetik-e a szigorúan titkos dokumentumokat.


A Capitolium épülete WashingtonbanForrás: Dreamstime

A The New York Times jogi ügyeit intéző ügyvédi iroda jogászai törvénysértőnek tartották a szerkesztőség szándékát, és ezért határozottan ellenezték az államtitkok nyilvánosságra hozatalát.


Ellsberg a The New York Times szerkesztőségéhez juttatta el a titkos dokumentumokatForrás: NewseumED

A szerkesztőség azonban másként döntött, az amerikai alkotmány második kiegészítésének híres passzusa hivatkozva, amely kimondja: „ A Kongresszus nem hozhat törvényt... a sajtószabadság korlátozására." Ezzel a kérdés el is dőlt, az újság 1971 kora nyarán megkezdte a Pentagon-ügyiratok leközlését, hatalmas politikai vihart kavarva a dokumentumok nyilvánosság elé tárásával.

Szólásszabadság vagy nemzetbiztonsági érdek?


Az elnök is csak a The New York Times-ból szerzett tudomást arról, hogy egyáltalán léteznek ilyen titkos iratok. Richard Nixon eleinte még örült is a leleplezésnek, mivel ez igencsak kellemetlen helyzetbe hozta demokratapárti elődeit.


Az 1969 januárjában hivatalba lépett Richard Nixon amerikai elnök eleinte még örült elődjei lelepleződésénekForrás: Wikimedia Commons

A mindenható szürke eminenciás, Henry Kissinger azonban rövid úton meggyőzte az elnököt arról, amennyiben politikai haszonelvűségből hagyni fogja, hogy sérüljenek a nemzetbiztonsági érdekek, ez végül rá vet majd rossz fényt, mivel „gyenge elnöknek" fogják tartani. Nixon Kissinger tanácsára hallgatva és megváltoztatva korábbi álláspontját

ezért büntetőfeljelentést tett a The New York Times ellen,

államtitkok és a nemzetbiztonság megsértése miatt.


A nagy hatalmú és befolyásos tanácsadó majd külügyminiszter, Henry Kissinger Nixon elnök társaságában az Ovális irodában 1973Forrás: 1973 AP/Jim Palmer

A helyettes államügyész indítványára a bíróság ideiglenesen meg is tiltotta, hogy a The New York Times folytassa a Pentagon-ügyiratok nyilvánosságra hozatalát.

Természetesen a kiszivárogtató, Daniel Ellsberg a haza első számú közellenségévé lépett elő a Nixon-adminisztráció szemében,

ám a szövetségi Legfelsőbb Bíróság végül úgy döntött a második alkotmány-kiegészítés szólásszabadságra vonatkozó cikkelye alapján, hogy a The New York Times nem követett el jogsértést, és engedélyezte a titkos dokumentumok közlésének folytatását .


Nixon és Kissinger nem tudták megakadályozni a dokumentumok nyilvánosságra hozatalátForrás: The Atlantic

A Pentagon-ügyiratok nyilvánosságra kerülése magasra korbácsolta a háborúellenes indulatokat, és ezzel fontos szerepet játszott Amerika vietnami kalandjának lezárásában.

Ócska sparhelt alatt rejtőztek Amerika féltett nukleáris titkai


Az csak Ellsberg tavaly decemberben megjelent könyvéből derül ki, hogy 1971-ben az egykori biztonságpolitikai szakértő a Pentagon-ügyiratoknál sokkal fontosabb dokumentumok nyilvánosságra hozatalára is készült.


1968 végére mát több mint félmillió amerikai katona harcolt az indokínai háborúbanForrás: ThoughtCo

Mivel ekkor még javában zajlott az indokínai háború, és naponta tucatjával estek el a vietnami dzsungel poklában az amerikai katonák, Ellsberg úgy döntött, hogy a háborút biztos kudarcnak minősítő titkos elemzések azonnali nyilvánosságra hozatala a legfontosabb.


NixonForrás: Lens

Daniel Ellsberg azonban nem csak a vietnami háború hiábavalóságát bizonyító katonai ügyiratokat másolta le,

hanem megszerzett a nukleáris fegyverek bevetésével kapcsolatos kulcsfontosságú titkos iratokat is.


Háborúellenes tüntetés Washingtonban, 1971-benForrás: The Boston Globe

„Miután lemásoltam a Pentagon-ügyiratokat és más, Vietnammal kapcsolatos dokumentumokat azt gondoltam, hogy még fontosabb publikussá tenni a páncélszekrényemben lévő, a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos aktákat. Fel akartam fedni a Kongresszus, polgártársaim és a világ előtt azt a veszélyt, amelyet a nukleáris politikák idéztek el az elmúlt több mint negyedszázadban" – írja könyvében a nyolcvanhetedik életévét idén április 7-én betöltő egykori stratégiai elemző.


Az idén tölti be 87. életévét Daniel Ellsberg, a The Domsday Machine szerzője, és a Pentagon-ügyiratok egykori kiszivárogtatójaForrás: Wikimedia Commons

Ellsberg a nukleáris hadviseléssel kapcsolatos dokumentumok másolatait ideiglenesen a testvérére, Harryra bízta, aki először a háza pincéjében rejtette el az iratokat. Miután a The New York Times megkezdte a Pentagon-ügyiratok leközlését, és az FBI ügynökei halálra keresték a bátyját,

Harry Ellsberg a dokumentumokkal megtöltött zsákot a közeli kommunális hulladéklerakóban rejtette el.


Nukleáris bombát hordozó F-100-as vadászbombázó a vietnami háború idejébőlForrás: U.S. Air Force Photo

Az értékes dokumentumokkal teli zsákot egy kidobott ócska sparhelt alá dugta, mivel úgy gondolta, hogy a kiszolgált tűzhely jó viszonyítási pont lesz a zsák feltalálására, ha a Pentagon-ügyiratok miatti botrány lecsendesedett.

Washington zárt ajtók mögött


Természetesen önként adódó kérdés, amennyiben a Pentagon-ügyiratok már mind ott voltak a The New York Times birtokában, miért szimatolt ügynökök egész hada továbbra is dokumentumok után? Az egykori katonai szakértő több mint negyvenhét év távlatából a könyvében ad erre választ.


Nixon vietnami veteránokkalForrás: CSM

Richard Nixont ugyanis bizalmasan értesítették, hogy Ellsberg a Nemzetbiztonsági Tanács Pentagon-ügyiratoknál sokkal kényesebb szupertitkos nukleáris dokumentumaihoz is hozzájutott Az egyik Henry Kissinger akkori nemzetbiztonsági főtanácsadó által rendelt titkos tanulmány például azt részletezte, hogy nukleáris háború esetén reálisan mennyi áldozattal kell számolni.


Kissinger (középen) Johnson elnök társaságában 1968-ban. A nemzetbiztonsági főtanácsadó többek között arra volt kíváncsi, hogy mennyi áldozata lehet egy nukleáris csapásnakForrás: Academy of Achievement

A nagyhatalmú nemzetbiztonsági főtanácsadót és az elnököt azonban nem is ez a dokumentum, hanem azok a titkos feljegyzések izgatták, amelyek azt bizonyíthatták,

hogy Richard Nixon 1969-ben a legkomolyabban fontolóra vette a nukleáris fegyver bevetését Észak-Vietnam ellen.

Nem tudhatták, hogy ez a roppant kínos feljegyzés nem jutott Ellsberg birtokába.


Nixon kész volt nukleáris fegyver bevetésére is Észak-Vietnam ellenForrás: Pinterest

Azt, hogy Nixon véresen komolyan gondolta a vietnami kommunista rezsim ellen az atomfegyver bevetését, egy jóval később - egyébként nem Daniel Ellsberg jóvoltából - kiszivárgott hangfelvétel támasztja alá.


Ellsberg kiszabadította a szellemet a palackbólForrás: Past Daily

A Nixon és Kissinger között lezajlott párbeszéd azt bizonyítja, hogy az elnököt még 1972-ben, a hangfelvétel készítésének idején is erősen foglalkoztatta a Vietnam elleni, és végzetes következményekkel járható atomcsapás, amelynek súlyát szemmel láthatóan fel sem fogta.


Nixon Henry Kissinger társaságában, az Ovális irodábanForrás: Public Domain/Oliver Atkins

Az atomfegyver Vietnam elleni bevetése ugyanis bizonyos, hogy nukleáris kataklizmához vezetett volna. A híresen hírhedt párbeszéd ekként zajlott le az akkori amerikai elnök, és nemzetbiztonsági főtanácsadója között:
„Nixon: Szeretném bevetni a bombát!
Kissinger: Ezzel, azt hiszem, túl messzire mennének.
Nixon: Az atombomba magának problémát okoz? Az ég szerelmére Henry, csupán azt akarom, hogy ne legyen szűklátókörű. Az egyetlen dolog, amiben nem értünk egyet, az a bombázás. Maga annyira aggályoskodik a civilek miatt, én szarok rájuk.
Kissinger: Azért aggályoskodom a civilek miatt, mert nem akarom, hogy a világ összefogjon ön ellen, és azzal vádolja, hogy ön egy hentes."
Az amerikai nukleáris hadviseléssel kapcsolatos elképzeléseket tartalmazó titkos iratok végül azért nem jutottak el a sajtóhoz, mivel az 1971 augusztusában számos állam területén végigsöprő Doria-hurrikán megsemmisítette azt a szeméttárolót, ahová Harry Ellsberg elrejtette a dokumentumokat.


Nixon piszkos ügyeit elfújta a szélForrás: History

Richard Nixon piszkos ügyeit szó szerint elfújta a szél.

Daniel Ellsberg könyvében arra figyelmezteti a világot, hogy továbbra is súlyos veszélyt jelent, amennyiben a nukleáris háború kérdése továbbra is politikusok és katonák szűk csoportjának szigorúan zárt ajtók mögötti magánügye marad.

Let's block ads! (Why?)

Forrás...