Webkamerák által homályosan – Eltűnt Az internetkultúra az elmúlt évtizedekben meghatározója lett a médiafogyasztási szokásoknak, de ma már az élet minden területét is befolyásolja. Az önreflexív módon teljes egészében webkamera-szerű felvételekből álló Eltűnt nyomozásnarratívája ennek előnyeire és hátrányaira igyekszik rávilágítani. A 2018-as bemutatásakor jelentős kritikai és anyagi sikert elérő Keresés alkotói ezúttal is a korábbi filmjükhöz használt vizuális történetmesélési módszerekkel dolgoztak. Azonban míg előző munkájukban egy férfi kereste az internet segítségével elveszett lányát, addig az Eltűnt cselekménye a tizennyolc éves tinédzserlány, June (Storm Reid) nyomozása körül forog, aki – a címben ismét gondosan előrevetített módon – eltűnt anyja, Grace (Nia Long) után kutat. A kissé fantáziátlan történet azonban nem is a narratíva egyediségére épít: az Eltűnt témáját elsősorban maga a film különleges stílusa szolgáltatja. A produkció ugyanis az egyre divatosabb „screenlife” módszerrel valósult meg, melynek sajátossága, hogy az objektív filmkép végig a cselekményben diegetikusan megjelenő kamerák nézőpontjával azonosul. A készítők folyamatosan web- és telefonkamerákon, híradások felvételein vagy internetes videókon, esetleg chatszobák üzenetein keresztül láttatják az eseményeket. Ettől a közönségnek olyan érzése lesz, mintha a teljes játékidő alatt egy képernyőt nézne. Az online tartalomdömpingre és a virtuális élettér kiterjedésére adott reflexiók tehát mostanra önálló formajegyekkel rendelkező filmstílussá nőtték ki magukat. A „screenlife” produkciók egyre szaporodó száma elsősorban mégis annak köszönhető, hogy a hasonló technikával készülő alkotások gyártási költsége rendkívül alacsony. Így nemcsak aktualitásuk és egyediségük miatt válhattak népszerűvé, hanem könnyen megtérülő befektetésnek is számítanak. A pandémia alatti lezárások és a forgatásokat nagy mértékben érintő korlátozások során pedig különösen kedvező vállalkozásnak tűnhettek a kevés szereplőt mozgató, jobbára szobabelsőkben játszódó történetek. A Keresés kevesebb, mint egymillió dollárból készült, ennek ellenére olyan kasszasikerré vált, ami költségvetése több, mint nyolcvanszorosát volt képes megtermelni, ahogy a 2014-es Ismerős törlése, de még annak kevésbé sikerült folytatása, az Ismerős törölve: A web sötét oldala is hasonlóan magas profittal büszkélkedhetnek. A „screenlife” tematikából fakadó klausztrofóbia és tehetetlenség érzete mindazonáltal elsősorban a horror és a thriller zsánereiben képes kiválóan érvényesülni. Nem véletlen, hogy az ide sorolható alkotások zöme (Az utolsó rítus, Profil, Megan Is Missing, Ratter) ezekben a műfajokban készült – Noha elvétve találkozhatunk olyan vígjáték példákkal is, mint a 0s & 1s, vagy a Tengerparti elit. A felvételmód sajátosságából fakadóan a szereplők ténylegesen a képernyő elé szögeződnek a teljes cselekmény idejére. Így a fizikailag javarészt passzivizált karakterek kizárólag az online tér felé fordulhatnak segítségért, miközben kiszolgáltatottá válnak a körülöttük zajló, borzongató vagy éppen feszült eseményeknek. A stílus szintén sok hasonlóságot mutat a found footage horrorok formavilágával. A „talált felvételes” módszerrel megvalósított filmekhez (V/H/S, Parajelenségek, Ideglelés, Cloverfield) képest azonban a screenlife alkotások szinkronidőben mutatják az eseményeket. Ezáltal képesek hatásosan reflektálni a valós időben történő fordulatokra és a cselekmény aktív részévé tenni az elérhető, modern technikai eszközöket. Ehhez mérten az Eltűnt is akkor működik leginkább, amikor képes a műfaji konvenciók sablonjait meghaladva modellezni a kortárs internethasználati szokásokat. A filmbeli szereplők úgy válnak egyszerre nézőjévé és részvevőjévé a narratívának, ahogy a közösségi média alakítja tartalomgyártókká saját fogyasztóit. June különféle leleményes módszerek segítségével leplezi le az online térben tevékenykedők kiszolgáltatottságát. A jelszavak és az elhallgatott titkok kiderítése vagy éppen a személyes profilok feltárása szinte gyerekjátéknak bizonyulnak. A weben minden lépésünk pontosan dokumentálásra kerül, ami később egy-két gombnyomásra bárki számára elérhetővé válik. Adatainkat tehát könnyedén ellenünk fordíthatják. Az online világban tárolt beláthatatlan információmennyiség ugyanakkor a gondos nethasználat során meg is könnyítheti a helyzetünket és segítheti céljaink elérését. June esetében ráadásul szó szerint életet menthet az elérhető technika értő alkalmazása. A Keresés végig sikeresen fenntartott rejtélyével ellentétben azonban az Eltűnt utolsó harmada parodisztikusan sablonosnak érződik. A domestic thriller műfajjegyeit felvonultató klisétörténet sikertelenül próbálkozik a családban betöltött funkciók esetlen megkérdőjelezésével. A mindig aggódó anya és a felelőtlen tinédzser szerepköreinek kényszerű felcserélődése kezdetben izgalmasnak ígérkezik. June szinte azonnal végbemenő jellemfejlődése viszont egyik pillanatról a másikra történik. Az események tükrében érhető, hogy a rendszeres, engedélynélküli bulik ittas szervezőjéből kénytelen a nyomozást kezében tartó, elkötelezett „felnőtté” alakulni. Mindazonáltal nem a karaktere, hanem kizárólag annak szituációja válik azonosulhatóvá. June egyedi vonásokat nélkülöző jelleme mindössze a mai fiatalokat övező általánosításokat testesíti meg. Az egymással ellentétes végleteket képviselő apafigurák megjelenése pedig kizárólag a túlnyomórészt hozzájuk kötődő fizikai cselekedeteken keresztül határozza meg a történéseket az érzelmi hatásért felelős, passzív nőalakokkal szemben. Ezzel erősítve a film családcentrikus konzervatizmusát. Az Eltűnt elsőfilmes rendezői, Nicholas D. Johnson és Will Merrick egy-két ötletes vizuális megoldáson kívül nem tudnak érdemben újat mondani a cselekmény szerves részévé tett stílus alkalmazásával. A film érezhetően kifullad a folyamatos – meghökkentőnek szánt, idővel mégis kiszámíthatóvá váló – fordulatok fokozására tett kísérletek során. A Keresésen is dolgozó, korábban főleg vágóként tevékenykedő készítők professzionális, ugyanakkor javarészt víziótlan megvalósításában a screenlife formátum csupán figyelemfelkeltő, de erőltetett trükké degradálódik. Az Eltűnt február 23-tól látható a mozikban. 2023. február 23. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/eltunt-kritika
