[TD="width: 50%, align: center"]WILLIAM SHAKESPEARE(1564 - 1616) [/TD] [TD="width: 50%, align: center"][/TD] Shakespeare életútja csupa rejtelem. Az életművére vonatkozó adatok jórészt bizonytalanok, leghíresebb verssorainak hitelessége is kétséges. Már azt is kétségbe vonták, hogy ő írta-e mindazt, amit írt. E sok bizonytalanság ellenére William Shakespeare a leghíresebb és bizonnyal a legnagyobb drámaíró, az egész világirodalomnak legalábbis az egyik legnagyobb alakja, úgy mellékesen szonettjeivel a szerelmi líra egyik kétségtelen klasszikusa. És még mellékesebben két olyan elbeszélő költeményt is írt, amely az angol reneszánsz legszínvonalasabb epikai értékrendjét jelenti. De minél több vele és körülötte a rejtelem, annál jobban izgatta és izgatja a történészeket, esztétákat, pszichológusokat. Bőséges könyvtárat töltenek meg a róla szóló tanulmányok, vastag könyvek és röpke elmefuttatások, olykor regények és novellák. Felettébb kockázatos tehát röviden jellemezni, ki volt, milyen volt, hogyan élt és tulajdonképpen mit is írt mindabból, amit az ő nevéhez kapcsol az emlékezés és a kialakult köztudat. De mindig meg kell kísérelni a rövid jellemzést is, hiszen az évezredek egyik legesleghíresebb alakja, az emberi szellem egyik főszereplője. Bizonyosan azt tudhatjuk, amit anyakönyvi bejegyzések örökítettek meg. S minthogy Anglia földjére ellenség alig-alig tehette be a lábát, az okiratok, oklevelek, hivatalos nyilvántartások évszázadokon át megmaradtak. Aki bizonyosságot kíván Shakespeare-ről és családjáról, az lapozza fel Stratford on Avonban az akkori anyakönyveket; több mint négy évszázad után is megvan valamennyi, üveges tárlók alatt őrzik, hogy minden érdeklődő megkereshesse a megtalálható adatokat. Tehát tudjuk, melyik napon született, és melyik napon — pontosan 52. születésnapján — halt meg. Tudjuk, mikor nősült, mikor született három gyermeke (két lány és egy fiú), a fia gyermekkorban halt meg, a leányok idővel férjhez mentek, olvashatjuk, melyik napokon voltak az esküvők, felesége halálát is megörökíti a bejegyzés. — De minthogy a hivatalos iratok java része is túlélte az évszázadokat, az is hiteles adat, hogy 22 éves korában vadorzásért (a földesúr erdejében lelőtt egy vadat) elítélik, és a büntetés elől elhagyta szülőhelyét, ahová csak közel harminc évvel később tért haza, hogy megvásárolja a szülői házat. Akkor már szülei, felesége, fiúgyermeke rég meghaltak, két leánya már férjnél volt, gyermekeik születtek. Otthon, a szülői házban élt ezután mindvégig. Ennyi a hiteles életmozzanat. Ami ezek közt telt-múlt, az a tulajdonképpeni életrajz, amelyet valójában nem ismerünk, amit csak találgatni lehet, de kell is találgatni, mivel az irodalom- és színháztörténetnek talán a legfontosabb fejezete. Halálakor Ben Jonson, aki színésztársa, költőtársa, drámaírótársa volt, egy nagyon szép költeményben búcsúztatta. Jonson rendezte sajtó alá a Shakespeare-művek első gyűjteményes (és elég hiányos) kiadását, ennek a kötetnek a bevezetése ez az emlékidéző költemény. Ebben található a legbőségesebb jellemzés a kortársaktól. Az is benne van, hogy a nagy barát nem is volt eléggé művelt, annál csodálatosabb, hogy olyan sokat tudott a világról, a múltról és főleg az emberekről. Ez az emlékezés megerősít a hagyományos gyanúban, hogy gyermekkorban igen kevés iskolát járt. Latinul valamelyest okvetlenül megtanult, mert a középkorban és a reneszánsz emberöltőiben nem volt iskola „deák nyelv", vagyis latin nélkül. De az az elragadtatott hang, amellyel a régi barát búcsúztatja a mindenkinél nagyobb kor- és pályatársat, nem magányos jelenség. Egész sora maradt fenn az akkori angol költeményeknek, amelyek Shakespeare nagyságát dicsőítik. Már életében nemcsak sikeres színpadi szerző, hanem elismert nagy költő volt a költőtársak szemében is. De hogyan vezetett az út ehhez a dicsőséghez? [TD="width: 50%, align: center"][/TD] [TD="width: 50%, align: center"][/TD] Középmódú vidéki polgári családból származott. Apja váltogatta mesterségét, egy időben például kesztyűkészítő volt, máskor azonban kereskedelmi tevékenységet folytatott, és eléggé tekintélyes férfiú lehetett, mivel néhány évig kisvárosuk polgármestere is volt. De hogy Shakespeare a kisiskolás kor után 18 éves koráig hogyan élt, s ha tanult, mit tanulhatott, ezt nem tudhatjuk. De az bizonyos, mert anyakönyv bizonyítja, hogy 18 éves fővel megnősült. Felesége 8 évvel volt idősebb nála. Rövid heteken belül gyermekük is született (egy leány), ez talán indokolta a nyilván sürgetett házasságot a túl ifjú férj és a hozzá képest már idős feleség között. A következő három évben még két gyermekük (egy fiú és egy leány) is született. De hogy házasemberként miből és hogyan élt, ezt megint nem tudjuk. A következő adat már a vadorzás vádja és a menekülés a szülővárosból. Ez 1586-ban lehetett. Legközelebb csak 1589-ban találkozunk vele Londonban. Hogy a közbeeső esztendők hogyan teltek el, erről évszázadok óta találgat a tudomány és a képzelet. Mint oly sok angol fiatalember, ő is hajózással próbálkozhatott. Matróz is lehetett, kereskedő is, egyesek kalóznak is képzelték. Annyi csaknem bizonyos, hogy járt Itáliában. Velencében játszódó színjátékaiban (Othello, Velencei kalmár) ottani helyismeretet gyaníthatunk. És valamelyest tudott olaszul, olasz novellákat eredetiben is olvasott. (Gyakran félre is értett.) Annyi bizonyos, hogy az olasz világ mindig is érdekelte, vígjátékainak többsége itáliai városokban játszódik. — De azután már londoni hírünk van róla. Közeledett a színházakhoz. Kezdetben színház melletti ló-őrző volt. Minthogy akkortájt a hölgyek hintóban, az urak lóháton jártak színházba, az előadás alatt őrizni kellett a kocsikat és főleg a lovakat. (Mint mostanság az autókat. ) Ezek a ló-őrzők ugyanúgy a színház alkalmazottai voltak, mint a színészek. A legkorábbi színházi adatunk Shakespeare-ről a lóőrzésért kapott díjazás. De a következő színházi díjazás már „contaminator" minőségben illette. A contaminator, vagyis „összerakó" az a szakértő volt, aki a benyújtott drámák megfelelő részleteiből összeállított egy előadható színjátékot. Manapság az ilyesféle tevékenységet dramaturgi munkának mondanók. Tehát ez időben már értett a drámákhoz, s innét már kevés lépés kellett ahhoz, hogy előbb statisztáljon, azután szerepeket is játsszék, és szükség esetén szerepeket is írjon. A kilencvenes évektől az ezerhatszáztízes évek elejéig Shakespeare ugyan színész is, rendező is, később színigazgató is, de mindenekelőtt drámaíró. Ez időre már kézről kézre járó kéziratos szonettjei a színészvilágban és a nézők közül az ifjak körében ismertek, szerelmi vallomásait az ifjak szívesen olvasták fel hölgyeiknek. Nyomtatásban ugyan csak a következő század első tizedében jelentek meg a hamar népszerű szonetteskönyv-ben (akkor egy művészetpártoló úr fizette a kiadás költségeit, az ajánlásból tudjuk, hogy a nagylelkű mecénásnak W H. volt a monogramja). Négyszáz éve találgatják, melyik lord vagy egyéb nagyúr lehetett ez a W. H. — De a bravúrosan verselő drámaszakértő már első vígjátékával — a „Tévedések vígjátéká"-val — bizonyította, hogy milyen költői szövegeket tud adni a szereplők dialógusaihoz. Shakespeare a kezdetet jelentő „Tévedések"-től két évtized múltán az életművet befejező költői játékig, a „Vihar"-ig mint drámaíró s egyben az egész évszázad legnagyobb angol költője jutott el.
[TD="class: place"][/TD] [TD="class: place"][/TD] [TD="class: place"][/TD] [TD="class: place"][/TD] [TD="class: place"][/TD] [h=2]Katolikus, meleg és tehetséges volt Shakespeare?[/h] [h=3]450 éve született az angol bárd[/h] [h=3][/h] 450 éve született William Shakespeare, akinek élete és művei még legalább ugyanennyi időre adnak találgatnivalót a kutatóknak és a rajongóknak. De ki volt valójában Shakespeare? Tényleg ő írta az utókor által neki tulajdonított drámaműveket? Egy âmegátalkodott katolikusâ fiaként milyen lehetőségei voltak az anglikán társadalomban? És tényleg elképzelhető, hogy a nős drámaíró egy fiúhoz írta szerelmes szonettjeit? Az öt legérdekesebb Shakespeare-talányt mutatjuk meg. Április 23. vagy április 26.? Shakespeare esetében már a legalapvetőbb életrajzi adatban sem lehetünk biztosak. Most akkor április 23-án vagy 26-án született? (Az év, ami biztos: 1564-ben látta meg a napvilágot.) A korabeli dokumentumok szerint április 26-án keresztelték meg szülővárosában, Stratford-upon-Avonban. Az akkori egyházi előírások szerint az újszülött keresztelőjét a születést követő első vasárnapig bezárólag meg kellett ejteni, így a hagyomány április 23-ra, Szent György napjára teszi a drámaíró születésének az idejét. De ez eléggé önkényes választás, Shakespeare életrajzírója, Peter Ackroyd a Tetszés volt célom című kötetében például úgy vélekedik, hogy ezzel az erővel április 21-re vagy 22-re is tehetnék a jeles dátumot, de hogy ez mégsem így lett, annak viszonylag egyszerű a magyarázata â Ackroyd szerint ugyanis âaz angolok védőszentjének ünnepe 23-át avatta Shakespeare születésének napjáváâ. Ezt a dátumot már csak azért is könnyű megjegyezni, mert Shakespeare 1616-ban ugyanezen a napon, azaz április 23-án hunyt el. Shakespeare szülőháza (kép forrása) Ki áll az életmű mögött? Shakespeare születésének pontos ideje legfeljebb az életrajzírókat izgatja, az irodalomtörténészeket azonban ennél sokkal inkább foglalkoztatja, hogy tulajdonképpen ki áll a roppant életmű mögött. Igazából azt se tudjuk pontosan, Shakespeare hány művet írt. Abban nagyjából konszenzus van, hogy 37 színdarab, 154 szonett, és két elbeszélő költemény tulajdonítható neki, tudni kell azonban, hogy a 16-17. században a szerzői jogokat meglehetősen rugalmasan értelmezték (volt, hogy többen írtak egyetlen művet, volt, hogy karaktereket, sorokat, szófordulatokat emeltek el és át egymástól). Már a 19. században kezdetét vette az a vita, amelynek során sokan megkérdőjelezték, hogy William Shakespeare írta az utókor által neki tulajdonított műveket, és az évek során Francis Bacontől kezdve Edward de Vere-en át Christopher Marlowe-ig közel nyolcvan olyan név merült fel, akikben az egyes spekulátorok a valódi szerzőt látták. A vita a mai napig nem csillapult, hiszen éppen egy éve jelent meg az a kötet, amelynek szerzői szentül meg vannak győződve arról, hogy az utókor által jól ismert verseket és drámákat csak és kizárólag William Shakespeare írhatta. Vicces adalék, hogy Jim Jarmusch új filmjében, a Halhatatlan szeretőkben is azzal viccelődnek, hogy Marlowe írta Shakespeare műveit. Mondjuk ebben a filmben Marlowe egy vámpír. by KaeLani. Hogyan nézett ki Shakespeare? Látszólag jelentéktelen kérdés, az utókort mégis nagyon érdekli, hogyan nézhetett ki a világhíres drámaíró. Fizikai megjelenéséről nem született korabeli leírás, és nincs adat arról sem, hogy valaha képmást rendelt volna magáról, a róla készült portrék mind posztumusz készültek (köztük a két legismertebb, a stratfordi Szentháromság-templomban, a drámaíró síremlékén található mellszobra, illetve a Droeshout-rézkarc, amely Shakespeare műveinek 1623-as első kiadásán szerepelt a fedőlapon). A 18. századtól azonban egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy megörökítsék a költő-drámaírót, minek eredményeként rosszabbnál rosszabb portrék születtek. Az utókor még mindig kíváncsi Shakespeare arcvonásaira, és legutóbb egy német professzor állította, hogy két olyan portrét talált, amelyek szerinte élethű ábrázolásai az angol drámaírónak. William Shakespeare négyszázötven éve, 1564. április 23-án született Stratford-upon-Avonban. Apja kereskedő, a városka tekintélyes polgára volt, anyja nemesi családból származott. Tizennyolc évesen megnősült, házasságából három gyermeke született. 1586-ban vadorzásért elítélték, a büntetés elől elmenekült és 1589-ben Londonban bukkant fel, a színielőadások alatt a nézők hintóit és lovait őrizte. Később lett belőle statiszta, majd az 1590-es évektől színész, rendező, de elsősorban drámaíró. Drámáinak sorrendjét, keletkezésük időpontját csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni, mivel azok kéziratban nem maradtak fenn. Shakespeare előbb olaszos komédiákat (Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, A lóvá tett lovagok, A két veronai nemes) és történelmi darabokat (VI. Henrik, III. Richárd) írt. Következő írói korszaka a Rómeó és Júliával kezdődött, ide tartozik a Sok hűhó semmiért, a Szentivánéji álom, A windsori víg nők, az Ahogy tetszik, a Minden jó, ha a vége jó, A velencei kalmár; a királydrámák közül a II. Richárd, a János király, a IV. Henrik I-II. része és az V. Henrik. 1601-ben már a Globe színház igazgatója és résztulajdonosa volt, ez idő tájt, alkotói csúcspontján született az Antonius és Cleopatra, a Julius Caesar, a Coriolanus, ekkor vetette papírra nagy tragédiáit: a Hamletet, a Lear királyt, az Othellót és a Macbethet, de ekkor írta a fanyar humorú Vízkeresztet is. I. Erzsébet 1603-ban bekövetkezett halála után a Tudorok polgárbarát korát a Stuart-feudalizmus követte, s Shakespeare darabjai is komorabbak lettek. Ekkor született a végletesen keserű Athéni Timon, a Szeget szeggel története korrupcióról és hatalomról, a Troilus és Cressida a homéroszi kor elzüllött hőseiről. Utolsó művei a Téli rege, a Cymbeline és az életművet lezáró A vihar. Árnyalt jellemábrázolást tükröző, filozofikus mélységű gondolatokat megfogalmazó drámáinak témáit nem ő találta ki, viszont színházi tapasztalatainak, a színpadi játék ismeretének és költői tehetségének köszönhetően az összegyűjtött figurák és történetek a tolla alatt páratlan stílusú, egységes és eredeti művekké álltak össze. Darabjait nem ő rendezte sajtó alá, azok súgópéldányok és lejegyzett előadások alapján jelentek meg 1594-től az olcsó "quarto" kiadásokban (a könyvlapokat kétszeresen meghajtották, hogy egy oldalból négyet kapjanak), de ezek sok szöveghibát tartalmaztak a színészek gyakori változtatásai és a másolások miatt. Barátai csak halála után, 1623-ban adták ki rendes nyomtatásban drámáit, az úgynevezett Első fóliót. Shakespeare 1611-1613 körül tért vissza Stratfordba, ahol végleg letelepedett, ott hunyt el 1616. április 23-án. Végső nyughelye a városban található a Szentháromság templomban, sírkövén az állítólag általa fogalmazott felirat megátkozza mindazokat, akik megpróbálják elmozdítani onnan hamvait. (MTI) Katolikus volt Shakespeare? Ma már talán keveseket érdekel, de annak idején ez élet-halál kérdése is lehetett. William Shakespeare-t szülei anglikán rítus szerint keresztelték meg, noha apja, John Shakespeare végrendelete, amelyet házuk tetőgerendái között találtak meg, arról tanúskodott, hogy az apa szívében mindig katolikus maradt. Ráadásul utóbbi neve â derül ki Peter Ackroyd életrajzából â többször szerepelt a âmegátalkodott katolikusokâ listáin, viszont az is igaz, hogy a nagy nyilvánosság előtt elfogadta az uralkodó egyházfőségét rögzítő törvényt, máskülönben nem viselhetett volna semmilyen hivatalt. (John Shakespeare felügyelete alatt meszelték le a templomokban a âsértő pápistaâ freskókat, igaz, idősebb Shakespeare, amíg tudta, halasztotta a dolgot.) Fia, William otthonosan mozgott katolikus körökben, de nincs bizonyíték arra, hogy ő maga katolikus lett volna. Mindenesetre az anglikán reformáció nagy hatással volt a korabeli színházak működésére is, melyek sok esetben a vallási tisztogatások során száműzött liturgikus rítusokat helyettesítették, egyúttal pedig az emberek közösségi rítusok iránti igényét elégítették ki. A képre kattintva a teljes megnyílik Meleg volt Shakespeare? Shakespeare nős volt, Anne Hathaway-jel közösen három gyerekük született, és a korabeli anekdoták szerint a drámaírónak számos nővel volt viszonya. A szonettjei miatt azonban időről időre felmerül a kérdés, hogy vajon vonzódott-e a férfiakhoz. Akik így gondolják, azok rendszerint két szonettre hivatkoznak: XIII. szonett: âÓ! csak a pazar. Drágám, volt apád;/Hadd mondja ezt a fiad tereád!â XX. szonett: âLánynak festette maga a Teremtés/Arcodat, vágyam úr-úrnője! (...) De ha már nők gyönyörére teremtett,/Használják ők, s legyen enyém szerelmed.â (Szabó Lőrinc fordítása). Peter Ackroyd szerint Shakespeare első szonettjei egy házasság előtt álló fiatalembernek adnak szerelmi tanácsokat (egyes kutatók szerint ő William Herbert, Pembroke jövendő grófja volt, innen a âMr. H.W.â ajánlás a kötet elején). A szonetteket azonban nehéz egyetlen konkrét személyhez kötni, bár erre újra és újra akadnak kísérletek. Ackroyd szerint a pletykaéhes Shakespeare-kutatók szeretnek megfeledkezni arról, hogy âa szonettek egyik konvencionális eleme volt, hogy a költő nagyvonalúan legjobb barátjának ajánlotta szerelmét. Shakespeare a maga módján nagyítja fel e toposztâ. A versek végül 1609-ben jelentek meg nyomtatásban, botrány azonban nem kísérte a publikációt, így nem valószínű, hogy azok bármiféle takargatnivalóról lebbentették volna fel a fátylat. Sőt, túl nagy visszhangot sem váltottak ki, így lehet, hogy â miként Ackroyd rámutat â ebben az időben tulajdonképpen már divatjamúltnak számított egy szerelmi szonettsorozat. http://konyves.blog.hu/2014/04/23/t...ink&utm_content=2014_04_23&utm_campaign=index
[TD="class: place"][/TD] [TD="class: place"][/TD] [TD="class: place"][/TD] [TD="class: place"][/TD] [TD="class: place"][/TD] [h=2]Katolikus, meleg és tehetséges volt Shakespeare?[/h] [h=3]450 éve született az angol bárd[/h] [h=3][/h] 450 éve született William Shakespeare, akinek élete és művei még legalább ugyanennyi időre adnak találgatnivalót a kutatóknak és a rajongóknak. De ki volt valójában Shakespeare? Tényleg ő írta az utókor által neki tulajdonított drámaműveket? Egy „megátalkodott katolikus” fiaként milyen lehetőségei voltak az anglikán társadalomban? És tényleg elképzelhető, hogy a nős drámaíró egy fiúhoz írta szerelmes szonettjeit? Az öt legérdekesebb Shakespeare-talányt mutatjuk meg. Április 23. vagy április 26.? Shakespeare esetében már a legalapvetőbb életrajzi adatban sem lehetünk biztosak. Most akkor április 23-án vagy 26-án született? (Az év, ami biztos: 1564-ben látta meg a napvilágot.) A korabeli dokumentumok szerint április 26-án keresztelték meg szülővárosában, Stratford-upon-Avonban. Az akkori egyházi előírások szerint az újszülött keresztelőjét a születést követő első vasárnapig bezárólag meg kellett ejteni, így a hagyomány április 23-ra, Szent György napjára teszi a drámaíró születésének az idejét. De ez eléggé önkényes választás, Shakespeare életrajzírója, Peter Ackroyd a Tetszés volt célom című kötetében például úgy vélekedik, hogy ezzel az erővel április 21-re vagy 22-re is tehetnék a jeles dátumot, de hogy ez mégsem így lett, annak viszonylag egyszerű a magyarázata – Ackroyd szerint ugyanis „az angolok védőszentjének ünnepe 23-át avatta Shakespeare születésének napjává”. Ezt a dátumot már csak azért is könnyű megjegyezni, mert Shakespeare 1616-ban ugyanezen a napon, azaz április 23-án hunyt el. Shakespeare szülőháza (kép forrása) Ki áll az életmű mögött? Shakespeare születésének pontos ideje legfeljebb az életrajzírókat izgatja, az irodalomtörténészeket azonban ennél sokkal inkább foglalkoztatja, hogy tulajdonképpen ki áll a roppant életmű mögött. Igazából azt se tudjuk pontosan, Shakespeare hány művet írt. Abban nagyjából konszenzus van, hogy 37 színdarab, 154 szonett, és két elbeszélő költemény tulajdonítható neki, tudni kell azonban, hogy a 16-17. században a szerzői jogokat meglehetősen rugalmasan értelmezték (volt, hogy többen írtak egyetlen művet, volt, hogy karaktereket, sorokat, szófordulatokat emeltek el és át egymástól). Már a 19. században kezdetét vette az a vita, amelynek során sokan megkérdőjelezték, hogy William Shakespeare írta az utókor által neki tulajdonított műveket, és az évek során Francis Bacontől kezdve Edward de Vere-en át Christopher Marlowe-ig közel nyolcvan olyan név merült fel, akikben az egyes spekulátorok a valódi szerzőt látták. A vita a mai napig nem csillapult, hiszen éppen egy éve jelent meg az a kötet, amelynek szerzői szentül meg vannak győződve arról, hogy az utókor által jól ismert verseket és drámákat csak és kizárólag William Shakespeare írhatta. Vicces adalék, hogy Jim Jarmusch új filmjében, a Halhatatlan szeretőkben is azzal viccelődnek, hogy Marlowe írta Shakespeare műveit. Mondjuk ebben a filmben Marlowe egy vámpír. by KaeLani. Hogyan nézett ki Shakespeare? Látszólag jelentéktelen kérdés, az utókort mégis nagyon érdekli, hogyan nézhetett ki a világhíres drámaíró. Fizikai megjelenéséről nem született korabeli leírás, és nincs adat arról sem, hogy valaha képmást rendelt volna magáról, a róla készült portrék mind posztumusz készültek (köztük a két legismertebb, a stratfordi Szentháromság-templomban, a drámaíró síremlékén található mellszobra, illetve a Droeshout-rézkarc, amely Shakespeare műveinek 1623-as első kiadásán szerepelt a fedőlapon). A 18. századtól azonban egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy megörökítsék a költő-drámaírót, minek eredményeként rosszabbnál rosszabb portrék születtek. Az utókor még mindig kíváncsi Shakespeare arcvonásaira, és legutóbb egy német professzor állította, hogy két olyan portrét talált, amelyek szerinte élethű ábrázolásai az angol drámaírónak. William Shakespeare négyszázötven éve, 1564. április 23-án született Stratford-upon-Avonban. Apja kereskedő, a városka tekintélyes polgára volt, anyja nemesi családból származott. Tizennyolc évesen megnősült, házasságából három gyermeke született. 1586-ban vadorzásért elítélték, a büntetés elől elmenekült és 1589-ben Londonban bukkant fel, a színielőadások alatt a nézők hintóit és lovait őrizte. Később lett belőle statiszta, majd az 1590-es évektől színész, rendező, de elsősorban drámaíró. Drámáinak sorrendjét, keletkezésük időpontját csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni, mivel azok kéziratban nem maradtak fenn. Shakespeare előbb olaszos komédiákat (Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, A lóvá tett lovagok, A két veronai nemes) és történelmi darabokat (VI. Henrik, III. Richárd) írt. Következő írói korszaka a Rómeó és Júliával kezdődött, ide tartozik a Sok hűhó semmiért, a Szentivánéji álom, A windsori víg nők, az Ahogy tetszik, a Minden jó, ha a vége jó, A velencei kalmár; a királydrámák közül a II. Richárd, a János király, a IV. Henrik I-II. része és az V. Henrik. 1601-ben már a Globe színház igazgatója és résztulajdonosa volt, ez idő tájt, alkotói csúcspontján született az Antonius és Cleopatra, a Julius Caesar, a Coriolanus, ekkor vetette papírra nagy tragédiáit: a Hamletet, a Lear királyt, az Othellót és a Macbethet, de ekkor írta a fanyar humorú Vízkeresztet is. I. Erzsébet 1603-ban bekövetkezett halála után a Tudorok polgárbarát korát a Stuart-feudalizmus követte, s Shakespeare darabjai is komorabbak lettek. Ekkor született a végletesen keserű Athéni Timon, a Szeget szeggel története korrupcióról és hatalomról, a Troilus és Cressida a homéroszi kor elzüllött hőseiről. Utolsó művei a Téli rege, a Cymbeline és az életművet lezáró A vihar. Árnyalt jellemábrázolást tükröző, filozofikus mélységű gondolatokat megfogalmazó drámáinak témáit nem ő találta ki, viszont színházi tapasztalatainak, a színpadi játék ismeretének és költői tehetségének köszönhetően az összegyűjtött figurák és történetek a tolla alatt páratlan stílusú, egységes és eredeti művekké álltak össze. Darabjait nem ő rendezte sajtó alá, azok súgópéldányok és lejegyzett előadások alapján jelentek meg 1594-től az olcsó "quarto" kiadásokban (a könyvlapokat kétszeresen meghajtották, hogy egy oldalból négyet kapjanak), de ezek sok szöveghibát tartalmaztak a színészek gyakori változtatásai és a másolások miatt. Barátai csak halála után, 1623-ban adták ki rendes nyomtatásban drámáit, az úgynevezett Első fóliót. Shakespeare 1611-1613 körül tért vissza Stratfordba, ahol végleg letelepedett, ott hunyt el 1616. április 23-án. Végső nyughelye a városban található a Szentháromság templomban, sírkövén az állítólag általa fogalmazott felirat megátkozza mindazokat, akik megpróbálják elmozdítani onnan hamvait. (MTI) Katolikus volt Shakespeare? Ma már talán keveseket érdekel, de annak idején ez élet-halál kérdése is lehetett. William Shakespeare-t szülei anglikán rítus szerint keresztelték meg, noha apja, John Shakespeare végrendelete, amelyet házuk tetőgerendái között találtak meg, arról tanúskodott, hogy az apa szívében mindig katolikus maradt. Ráadásul utóbbi neve – derül ki Peter Ackroyd életrajzából – többször szerepelt a „megátalkodott katolikusok” listáin, viszont az is igaz, hogy a nagy nyilvánosság előtt elfogadta az uralkodó egyházfőségét rögzítő törvényt, máskülönben nem viselhetett volna semmilyen hivatalt. (John Shakespeare felügyelete alatt meszelték le a templomokban a „sértő pápista” freskókat, igaz, idősebb Shakespeare, amíg tudta, halasztotta a dolgot.) Fia, William otthonosan mozgott katolikus körökben, de nincs bizonyíték arra, hogy ő maga katolikus lett volna. Mindenesetre az anglikán reformáció nagy hatással volt a korabeli színházak működésére is, melyek sok esetben a vallási tisztogatások során száműzött liturgikus rítusokat helyettesítették, egyúttal pedig az emberek közösségi rítusok iránti igényét elégítették ki. A képre kattintva a teljes megnyílik Meleg volt Shakespeare? Shakespeare nős volt, Anne Hathaway-jel közösen három gyerekük született, és a korabeli anekdoták szerint a drámaírónak számos nővel volt viszonya. A szonettjei miatt azonban időről időre felmerül a kérdés, hogy vajon vonzódott-e a férfiakhoz. Akik így gondolják, azok rendszerint két szonettre hivatkoznak: XIII. szonett: „Ó! csak a pazar. Drágám, volt apád;/Hadd mondja ezt a fiad tereád!” XX. szonett: „Lánynak festette maga a Teremtés/Arcodat, vágyam úr-úrnője! (...) De ha már nők gyönyörére teremtett,/Használják ők, s legyen enyém szerelmed.” (Szabó Lőrinc fordítása). Peter Ackroyd szerint Shakespeare első szonettjei egy házasság előtt álló fiatalembernek adnak szerelmi tanácsokat (egyes kutatók szerint ő William Herbert, Pembroke jövendő grófja volt, innen a „Mr. H.W.” ajánlás a kötet elején). A szonetteket azonban nehéz egyetlen konkrét személyhez kötni, bár erre újra és újra akadnak kísérletek. Ackroyd szerint a pletykaéhes Shakespeare-kutatók szeretnek megfeledkezni arról, hogy „a szonettek egyik konvencionális eleme volt, hogy a költő nagyvonalúan legjobb barátjának ajánlotta szerelmét. Shakespeare a maga módján nagyítja fel e toposzt”. A versek végül 1609-ben jelentek meg nyomtatásban, botrány azonban nem kísérte a publikációt, így nem valószínű, hogy azok bármiféle takargatnivalóról lebbentették volna fel a fátylat. Sőt, túl nagy visszhangot sem váltottak ki, így lehet, hogy – miként Ackroyd rámutat – ebben az időben tulajdonképpen már divatjamúltnak számított egy szerelmi szonettsorozat. http://konyves.blog.hu/2014/04/23/t...ink&utm_content=2014_04_23&utm_campaign=index
