X-Men: Az eljövendő múlt napjai kritika Vissza a jövőbe Szerző: Bányász Attila (Miner) Az X-Men sorozat legfontosabb filmje született meg Az eljövendő múlt napjaival, melyben nem kisebb feladatot valósítanak meg az alkotók, mint hogy egy produkció keretein belül generációkat hoznak össze. A nagysikerű Az elsők és a korábbi X-Men filmek világa eggyé válik, s ez az összeolvadás nem kevesebbet követel meg, mint egy apokalipszist. S természetesen újabb stílusos múltidézést! Bryan Singer bebizonyította a lehetetlent: a párhuzamosak idővel találkoznak! Nem igazán lep meg, hogy Bryan Singer pont ezt a filmet választotta arra, hogy visszaüljön az X-Men rendezői székbe. Az előzményeket taglaló Az elsőkelképesztő sikere bizony folytatásért kiáltott, s filmes szemmel igazán izgalmas és egyben grandiózus feladatnak tűnt A kívülállók és folytatása Singer által lefektetett X-Men alapokat összeházasítani az új megközelítéssel, ezáltal közös láncra fűzve a sorozat darabjait. Az unió remekül sikerült, ennek titka pedig abban rejlik, hogy a korábbi X-Men filmek kvintesszenciáit vegyítették egymással. Az elsők esetében a nosztalgikus érzéseket keltő múlt hiteles korrajza, a történet egy ismert történelmi eseménybe implementálása és a drámai vénájú színészek kiváló alakításai együtt adták a kulcsot a sikerhez, míg A kívülállók által indított trilógia magát az X-Men vizuális világát adta vissza a mutánsok sokszínűségével, valamint külső és belső vívódásaival (előbbit elképesztő látvánnyal) egyetemben. Minden X-Men filmben nagy hangsúlyt kap a történetvezetés – ami talán csak a két Farkas spin-off-ban bicsaklik meg -, s Az eljövendő múlt napjai esetében is fontos volt, hogy egy épkézláb történet kerüljön elmesélésre, ne pusztán akciójelenetekből, és az azokat összekapcsoló sablonmegoldásokból álljon össze a film szkriptje. Az ellenállás vége és Az elsők írói alkottak édeshármast, és fektették le a sztori alapjait. A valós történelmi esemény beemelése a történetbe már Az elsők kapcsán bizonyította, hogy egyrészt segíti a nézőt, hogy elhelyezze a cselekményt a múltban, másrészt sokat adott a sztori hitelességéhez: a korábbi filmben a kubai rakétaválságot vették alapul, most 10 évet ugrottak az időben, és a vietnami háborút lezáró béketárgyalásokat citálták elő. Emellett remekül keverik a szálakat, s kihasználják az időutazás adta lehetőségeket némi játékra. Visszatérnek Az elsők-ből megismert arcok, bár Michael Fassbender ezúttal visszafogottan alakítja Magnetót (azért neki is megvan a maga drámai jelenete a repülőgépen tartott védőbeszéde formájában), mégisJames McAvoy az, akinek ismét sikerül meglepnie bennünket, és újabb, korábban még nem látott oldalát megmutatnia Charles Xavier professzornak. Poénnak jó volt, mégis kihagyott ziccernek tűnt Az elsők-ben Farkas mellőzése a történetből, most azonban bőségesen kárpótolnak minket (Singer-nek amúgy is Farkas fétise lehet, hiszen filmjeinek mindig is ő állt a középpontjában). Jelentősebb szerepet játszik az új sztoriban az alakváltó Mystique Jennifer Lawrence megformálásában, aki ezúttal nem parancsokat teljesít, hanem a saját feje után megy. A Trónok harca sorozat közkedvelt “oroszlánja”, Tyrion (”leánykori” nevén: Peter Dinklage) egy erkölcsileg nehezen besorolható tudóst alakít a filmben, aki sok teret nem kap a filmben, de azt teljesen kitölti. Epizód jellegű, de fontos szerep jut a szupergyors Higanyszálnak is, akinek a film leglátványosabb és egyben legszórakoztatóbb jelenetét is köszönhetjük. S ha már szóba került, a legújabb etap még egy fronton jeleskedik, s ez a humor. Bizony jónéhány humorbonbon el van szórva a jelenetek közt, s ezek a poénok határozottan emelik a produkció fényét. Ne feledkezzünk meg a jövőről (vagy jelenről?!) sem, ahol szintén csatasorba állnak a korábbi X-Men filmekből megismert mutánsok (X professzor, Magneto, Ciklon, Jégember, Miss Pryde, Kolosszus), akik mellett feltűnnek újak, mint például Blink, akinek teleportáló képessége a Portal játékot idézi: dimenziókapukat tud nyitni, amelyek harc közben igen változatosan alkalmazhatók, ennek lehetünk szemtanúi rögtön a film elején. Régóta érett már, hogy valamelyik X-Men produkcióban feltűnjenek az Őrök vagy őr robotok, s most elérkezett a pillanat: tartottam tőle, hogyan fogják megvalósítani, de a film első 10 perce meggyőzött, s már nyugodtan dőltem hátra a székben, mert a látvány egyszerűen pazar. Nem lehet panasz a CGI-re, de ez tulajdonképpen valamennyi X-Men filmre jellemző, így ezen nem is időzök el, a film ráadásul 3D-s kamerákkal került rögzítésre, nem utólag konvertált, tehát a 3D-ben sem találni igazán kivetnivalót. Az eljövendő múlt napjai elsősorban Az elsők nyomdokaiban járó, s színvonalának megfelelő X-Men mozi lett, igazi multiplexes kasszasiker, ami nem okoz majd csalódást a kikapcsolódni vágyó, pattogatott kukoricával és kólával felszerelkezett nagyérdeműnek. Még arra is képes, hogy végkifejletével egészen új alapokra helyezze az X-Men filmes univerzumot (lehet, hogy ez néhány nézőnél kiveri a biztosítékot!), de igazából témáját tekintve – elvégre időutazásról van szó! – amondó vagyok, hogy még ez is belefér. A stáblistát pedig ezúttal is érdemes végigülni! Értékelés: 8,5/10 X-Men: Az eljövendő múlt napjai adatlap » X-Men: Az eljövendő múlt napjai kritika | Filmtrailer
