Filmklub Zsigmond Vilmos Fénnyel Jelzi, Ha Jönnek Az Ufók

2014. 09. 20. 21:10
Zsigmond Vilmos egy bevásárlószatyorba bújtatott kamerával rögzítette az '56-os forradalom budapesti eseményeit, Hollywoodban szemétszedéssel kezdte a karrierjét, 1978-ban viszont már Oscar-díjat kapott a Harmadik típusú találkozásokért. Fényképezte Jack Nicholsont, Mel Gibsont, Angelina Jolie-t, Scarlett Johanssont és Bruce Willist is, 2003-ban a filmtörténelem tíz legnagyobb hatású operatőre közé választották. Szombaton életműdíjjal tüntetik ki a miskolci CineFest filmfesztiválon, ezért kiválasztottuk az öt szerintünk legjobb munkáját káprázatos életművéből. Nem volt könnyű feladat.

Zsigmond Vilmos az eltiport '56-os forradalom után Kovács László operatőrtársával és barátjával Amerikába emigrált. Nyelvtudás és szakmai kapcsolat nélkül évekig nem került a kamera mögé Los Angelesben. Először alkalmi munkákból tartotta el magát, gyerekfotózásokat vállalt, később oktatófilmek elkészítésében segédkezett. Az első amerikai filmjei minimális költségvetésből készült, B-kategóriás horrorok és thrillerek voltak, amelyekben rendszeresen Kováccsal cserélgették az operatőri és a fővilágosítói posztot.
A hatvanas évek közepétől egyre divatosabbak lettek az európai filmek, például a francia új hullámos alkotások a fiatal amerikai rendező-generáció körében. Ők is ilyen stílusban akartak forgatni, így hirtelen megnövekedett Zsigmond és Kovács ázsiója, akik egy európai filmes iskolában tanulták ki a szakmát. A Kovács László által fényképezett Szelíd motorosok óriási siker lett, Peter Fonda a következő filmjéhez is a magyar operatőrt kérte fel. Ő azonban már elígérkezett egy másik produkcióhoz, és maga helyett Zsigmondot ajánlotta. Az 1971-es A bérmunkás című western volt az első igazi, komoly amerikai nagyjátékfilmje Zsigmondnak, és innentől kezdve már nem volt megállás.


Zsigmond Vilmos

Forrás: Majar Productions
Cikkünkben Zsigmond öt legjelentősebb filmjére koncentrálunk, de életművéből még kétszer ennyi alkotás simán kiemelhető lenne. Ő fényképezte Az eastwicki boszorkányok-at, a Madárijesztő-t, A fekete Dáliá-t, a Maverick-et, dolgozott Scorsesevel Az utolsó valcer-ben, és Woody Allennel is már három közös filmen van túl.

McCabe és Mrs. Miller (McCabe & Mrs. Miller, 1971)

Robert Altmannak a formabontás volt a célja a McCabe és Mrs. Miller című westernével, a mítosz mögötti szomorú valóságot akarta megmutatni, és hogy ez sikerült, és most a filmet a zsáner egyik klasszikusaként tartjuk számon, az nagyban köszönhető Zsigmond akkoriban forradalmian új fényképezésének. A film főszereplője (Warren Beatty) a lehető legtávolabb áll a tipikus westernhősöktől: egy pipogya alak, egy szájhős, aki szerelmes ugyan az üzlettársába (Julie Christie), de ezt képtelen a tudtára adni, és aki egy szó szerint sárban dagonyázó kisvárosban próbálja felvirágoztatni a vigalmi negyedet. Ellenségeket is szerez magának: ügyködését a helyi, nagy hatalmú üzletemberek nem nézik jó szemmel.
...
Gyilkos túra (Deliverance, 1972)
...
Harmadik típusú találkozások (Close Encounters of the Third Kind, 1977)

A korábbi munkáihoz képest teljesen új kihívások elé állította Zsigmondot Spielberg filmje. Ez már egy igazi hollywoodi szuperprodukció volt űrlényekkel és trükkfelvételekkel. A világítás szempontjából a mai napig ennek a sci-finek a fényképezését tartja élete legnehezebb feladatának. Sokáig ugyanis nem látjuk az ufókat, különböző színű, nagy erejű fényhatásokkal jelzi csak a jelenlétüket a film, és fokozza egyben az izgalmakat. Hatalmas fényárban kezd el úszni egy vasúti átkelőnél veszteglő kocsi, vagy az egyik leghíresebb, korai jelenetben, vakító piros fény fogadja az ajtót nyitó gyereket.


Harmadik típusú találkozások

Forrás: InterCom
Az idegenekkel való találkozást egy hatalmas hangárban megépített díszletben forgatták le, amelynek a bevilágítása sok bosszúságot okozott Zsigmondnak. Tudta, hogy alapvető fontosságú, hogy a fények a helyükön legyenek, és sok legyen belőle, hiszen a kor technikai színvonalán nagy részben azok teszik hihetővé és látványossá az idegen űrhajó érkezését, de amikor egy egész napot kért a díszlet bevilágítására, a feldühödött producer ki akarta rúgni. A problémákkal teli forgatáson ő lett a bűnbak, akit összesen ötször rúgtak ki, de mivel a helyette behívott operatőrök mind tisztelték Zsigmondot, egyikük sem akart a helyére állni. Végül Oscar-díjat nyert a Harmadik típusú találkozások fényképezéséért.
...
A szarvasvadász (The Deer Hunter, 1978)
...
Halál a hídon (Blow Out, 1981)
A Halál a hídon leglelkesebb rajongója kétségkívül Quentin Tarantino. Ezt a thrillert szokta a harmadikként kiemelni a kedvencei közül, Travoltát emiatt a film miatt kérte fel a Ponyvaregény-re, amelyben egyébként Zsigmond egyedi beállításai is visszaköszönnek. A Halál a hídon szerintünk is De Palma egyik mesterműve, a rendező és Zsigmond közös munkájának legbravúrosabb megnyilvánulását viszont a kilenc évvel későbbi Hiúságok máglyájá-ban lehet megtalálni: a film egy ötperces, vágás nélküli snittel kezdődik, amelyben Bruce Willis egy hotel forgatagában vonul végig:
Zsigmond Vilmos fénnyel jelzi, ha jönnek az ufók