Release Date: 2014. december 11. Genre: dráma, vígjáték Director: Phil Alden Robinson Screenwriter: Daniel Taplitz Studio: MTVA Starring: Hamish Linklater, Melissa Leo, Mila Kunis, Peter Dinklage, Robin Williams 2014.12.11. (The Angriest Man in Brooklyn) Henry Altmann, egy, az életében bekövetkezett tragédia folytán a világ leggorombább férfijává vált. Személyiségének gyökeres megváltozására akkor döbben rá, amikor a Brooklyni Kórház fiatal orvosa egy vizsgálaton tévesen diagnosztizálva azt mondja neki, hogy agyi aneurizmája miatt életének további kilátásai nem túl jók. Henry követeli orvosától, hogy mondja meg, mennyi ideje van hátra, aki jobb híján mindössze 90 percet saccol páciensének. A rossz hírt és fennmaradó idejét a férfi arra használja fel, hogy újra jobb emberré váljon és megpróbálja kapcsolatait rendbe hozni – másfél óra alatt próbál meg kibékülni feleségével, fiával, testvérével és barátaival. KRITIKA Szomorú, hogy ez a nagyszerű Robin Williams egyik utolsó filmje. Arányi Zsuzsanna Pedig ha önzőn fogjuk fel nézői szempontból, hatalmas katarzis lehetett volna, hogy a színész egyik utolsó szerepében egy a halál közelében lévő figurát alakít. Nem rajta múlt, hogy még csak meghatottságot sem tudunk kicsikarni magunkból a film végén. A készítők semmit nem tudtak eldönteni: keserédes vagy abszurd, irreális vagy életszagú legyen a sztori, amelyben a sarokba szorított orvos (Mila Kunis) azt hazudja mizantróp betegének (Robin Williams), hogy 90 perc múlva meghal – a férfi pedig komolyan veszi a diagnózist és nekiáll a maga felpaprikázott módján másfél órában összekanalazni széthullott életét. Alapvetően a történetvezetés borzasztóan elhibázott, a Baseball álmokat jegyző Phil Alden Robinson képtelen összesimítani az egymást kioltó jeleneteket. Az egész mozi olyan valahol, mint egy szkeccsfilm – a dühkitöréseket a következők szakítják meg időnként: vicces(nek szánt) epizódok, amelyekből minden tizedik tartalmaz nyomokban poént, csúcsra járatott drámai, mégis súlytalan könnyáztatta jelenetek, időnként indokolatlanul felbukkanó és semmitmondó narráció és irreálisan idilli, szegényes vizualitással bíró flashbackek. Borzasztóan idegesítő, ha egy film háromnegyedét végigordítják, ez a családi drámák olyan eleme, amit finoman kell adagolni, még egy Adam Sandler vígjátékot se finganak végig. És még a faék egyszerűségű mondanivalót sem sikerül hihetően reprezentálni: főhősünk hiába eszmél rá, hogy mennyire elrontotta az életét, ez nem az a film, ahol ebből ki is sül valami. Nem tudunk neki igazán drukkolni, mert a sokktól, hogy bármelyik pillanatban meghalhat, fikarcnyival sem lesz jobb ember, vagy valaki olyan, aki emlékeztet minket a giccses visszaemlékezésekre, egyszerűen megbocsátanak neki és szeretik, mert napjai vannak csak hátra. De legalább Louis C.K. és James Earl Jones cameóznak egy jót. 83 perc, amerikai Brooklyn legdühösebb embere « VOX.hu
