Egy kis romantika

Vágyom egy csókodra,
Csak egy kis puszira
Méz édes ajkaidról,
Mik lázba hozzák testem
És vele együtt szívem is.
Ajkaid perzsel? csókja ég

Földre zúg egy égi jel
s te nem tör?dve rajta
csak általlépsz felette
hangját meg se hallva

s elt?n?dni rajta

 

Visszatér? álom

- Hunyd le a szemed! Ne less! Egy perc, és jövök. – a férfi hátrad?lt a mögötte felhalmozott párnákon. Egy pillanatra átvillant az agyán, ki kéne nyitnia legalább a fél szemét. Nem, most nem. Elmosolyodott. Nem rontja el a játékot. Meghallotta a lány surrogó lépteit, ahogy közeledett az ágyhoz. Érezte, kissé megsüllyed a matrac, amint a lány meztelen talpaival rálép, majd letérdel mellé. A combjaik épp összeértek.

- Mire készülsz? – kíváncsiskodott végül.

- Cssss! – a lány lepisszegte. – Ki ne nyisd a szemed! – már a hangja is simogató volt.

- Eszemben sincs.

Egy árnyék suhant át fölötte, majd érezte, a lány közelebb, sokkal közelebb hajolt. Valami hideg ért az ajkaihoz, egy másodperccel kés?bb viszont már sehol sem volt.

- Mi ez? – kérdezte.

- Találd ki! – újra a szájához ért. Óvatosan beleharapott. Fagyos, édes, érzéki. – Málna. – jelentette ki teljes bizonyossággal.

- Pontosan. – mosolygott. – És ez? – ajkait finoman a férfi ajkához illesztette, egy apró csókot lehelt rá, de miel?tt észbe kaphatott volna, már vissza is vonult.

A férfi érezte, ahogy az ereiben megindul a vér, kezét tapogatózón arra nyújtotta, amerre a lányt sejtette. Még mindig csukott szemmel simította végig a lány lábait, majd megállapodott a tenyere.

Csupasz fels?testét csiklandozta a lány ráboruló haja, egy szempillantás múlva pedig csókokkal borította el a nyakát.

- Most már nézhetek? – csak suttogni mert.

- Még nem. – a puhán cseng? válasz egészen a füle mell?l jött. A lány óvatosan ránehezedett, meztelen mellei a mellkasának nyomódtak. Nem viselt semmit. A férfi keze végigcsúszott a hátán, aztán vissza. Az egész testét forróság öntötte el, szorosabbra fonta a karjait körülötte. Ajkai a száját keresték, és mohón estek neki, amikor végre megtalálták.

Ebben a pillanatban nyitotta ki a szemét. Keze a leveg?t markolta. Kétségbeesetten pislogott, de az álom nem tért vissza. Egyedül feküdt a sötétben. Tehetetlenül ütött bele a párnájába. Megint.

Minden éjjel ezt álmodta, és már csak azt kívánta, bár csak egyetlen egyszer, csak egy percre láthatná a lányt!

 

Hiába Várt Szerelem....

Fájó szívem csak rád várt,
De Te nem jöttél hiába sírtam már......
Száz dolog van amit elmondhatnék pont Neked,
De a Szerelmem már csak örök téveszme....

Sajgó szívemet nem gyógyíthatja be más,
Csak a Te igaz Szerelmi gyógyszered ám.........
A szerelmi gyógyszered nem más mint a szíved,
Amit csak én szeretnék t?led megkapni örökre.....

Hiába várt Szerelem,soha nem múlik el,
A lángod bennem él amíg csak létezem...
Várva vártam Rád hogy Rám találj,
Kértem hogy gyere Értem, de te nem jöttél vége.....

Siess gyorsan siess,mert nem várok tovább ám,
Tudom hogy a szíved másé lett, miatta elhagytál......
Talpra álltam, de nem bírtam tovább,
Versbe öntöttem az érzéseimet csak így sírtam most már.......

Hiába várt Szerelmem nem tudtad hogy mit érzek,
Ez a vers csak Neked szó,l hogy megértsd az érzelmeimet......
Rólad és Rólam szól, mert már várom hogy Rám találj,
A szívem nem szeret mást csak Téged örökkön-örökké most már.........! <3



Szeretném …

Szeretnék fényt vinni az életedbe.
Azt szeretném, ha én lehetnék a hajnali els? napsugár mit meglátsz.
Szeretném, ha engem látnál minden ártatlanul mosolygó gyermeki tekintetben.
Szeretném, ha este, mikor fáradtan lepihensz, én lehetnék a lenyugvó nap utolsó sugara, ami beragyogja arcodat.
Szeretném el?zni a szomorúságot a szemedb?l.
Szeretném, ha mindig vidám és gondtalan lennél.

Szeretném, ha szerethetnélek.
Szeretném neked egyszer elmondani mit is érzek valójában.

Szeretném, ha egyszer …Nem is egyszer, örökké!
Szeretném, ha álmaid valóra válnának.
Szeretném, ha álmom valóra válna.
Szeretném, ha e két álom találkozna és együtt tartana az id?k végezetéig.
Szeretném veled átélni mindazt, ami még a miénk lehet(ne) az életben.
Szeretném, ha neked adhatnám mindazt, ami még bennem maradt.
Szeretném megkapni mind azt a jót, amit látok benned.

Szeretném fejemet öledbe hajtani, és csak nézni téged.
Szeretném látni az arcodat reggel, amikor felébredsz.
Szeretném ?rizni az álmodat.

Szeretném ha nem ébrednék rá a valóságra …

Szeretném …
Szeretnélek …
Belesuttognám a nevedet az éjszakába, hogy az éjszaka démonai meneküljenek a boldogság el?l …
Szeretném …

Reszkettem amikor el?ször hozzám értél,
de hirtelen elmúlt mert átöleltél,
mikor puszit kaptam t?led,
a világ megállt körülöttem.

majd mikor el?ször megcsókoltál,
a szívem majd kiugrott ám,
éreztem hogy boldog vagyok veled.
mikor kettesben ültünk egymás mellet én már akkor tudtam, hogy csak az enyém leszel.


Álmaim szerelme
Úgy szeretlek téged mint a csillagos eget!
Úgy megölelnélek csak nem lehet!
Úgy csókolnálak mint senki más!
Úgy hívják hogy:.......






Szeretni úgy is lehet, hogy nem mutatod meg,
Szeretni úgy is lehet, hogy lábad megremeg.
Szeretni úgy is lehet, hogy csókolni nem mered,
Szeretni úgy is lehet, hogy könnyed megered!
Szeretni úgy is lehet, hogy mindened neked,
Szeretni úgy is lehet, hogy nincsen ott veled!
Szeretni úgy is lehet, hogy viszont szeretnek,
Szeretni úgy is lehet, ahogyan én Szeretlek!



Elmúlt az álom, korán ébredtem fel,
Meghalt az érzés, de még nem engedtem el...
Olykor el?tör a múlt és fáj a hiánya,
De már nem várhatok rá, már hiába...
Elmúlt a csók és elmúlik minden,
Szívem lassan rájön, hazugságnak hittem...
Mert egyszer minden elmúlik, az élet is,
Csalódni és hinni kell, ezerszer is....
Rájönni arra, hogy tévedés a múlt,
Újra kell kezdeni, mindig van másik út...
S ha egyszer azt hiszed mindennek vége,
Állj fel büszkén és nézz fel az égre!
Gondolj arra, hogy szép volt a múlt és szép lesz a jöv?, Akkor is, ha már többé nincs melletted ?.

 

Nem rólad hanem,
veled akarok álmodni.
A kezedet fogni,
és szorosan ölelni.
Egy tisztáson hanyatt feküdni,
és a csendet hallgatni.
A csillagokat számolni,
és az arcodat bámulni.
És az álomból, végre veled ébredni![/center:29gyla08]


[center:29gyla08]Mi vagy nekem?
Elmondom.
Nap, mely melegít.
T?z, mely felhevít.
Éjszaka, melyt?l félek.
De belevágok érted.
Hideg, melyt?l remegek.
Egy sötét út, melyben elveszek.
Egy dal, melyt?l könnyezem.
Egy szó, melyt?l annyit szenvedek.
Egy vers, melyt?l nincs szebb.
Egy élet, melyben most élek.
Egy álom, mely soha nem ér véget

 

Csókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase szerettem.

Ha esküdtem s majd meghaltam:
Legjobb asszonyom megcsaltam.

Ha akartam, ha igértem,
Gonosz voltam tervben, vérben.

Ha öleltem, ha csókoltam,
Borús komédiás voltam.

Ha gondoltam a halálra,
Csalfán tettem, állva, várva.

Ha valakinek esküdtem,
Esküszóból mit se hittem.

Ha tébolyban elájultam,
Új n?ben ébredtem, újban.

Ha od'adtam testem, lelkem,
Kerestem és mit se leltem.

Csókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase szerettem.



Mi kell az örök csodákból

kékre festett verses égb?l

aranyló meleg nyári fényb?l

adni csak részt adhatok



hamar, hamar sietni kell

nyomni a gázt, tekerni iziben

fogj közben, combod meleg

pedig a nap már nem süt be



mindent akarni oly balgaság

nem lesz más bel?le, rabszolgaság

nézz pillanatra csak fel az égre

hogy változnak a felh?k, szépek



jöjj közelebb, add kezed

homlokod, szemed tükre

Donna, igen ez a neved

hívjanak bárhogy, szeretlek..


Le kell térdelnem, felnéznem

szakadj rám mindenestül

letépem ingem, ó én esküm!

de kellesz száraz b?römnek

szomjas, kitátott számnak

vércsefióka fészkében visít

évek, hónapok, esnek össze

így egy szerelmes pillanattá

villámlik. dörög, zuhog, sírok..

Csodás ez az élet

kiszaladtunk a térre

nagy fák, szök?kút

ott kanyargott az út



Csodás ez az élet

szaltót vetettem

a kék ég alattam

a föld meg felettem



Csodás ez az élet

Te nem úgy érzed?

Hisz fogom a kezed

az út meg el?ttem



Csodás ez az élet

lezárt ajtók

szobák nincsenek

ablakot ne keress



Csodás ez az élet

Ugye tartasz velem

nincs semmim, igéret

az utat meg ne keresd...

Olyan vagy nekem

mint tigrisnek egy puma

az vagy nekem

mint bimbónak a tavasz

az vagy nekem

mint kulcsnak a zár

az vagy nekem,

mint csóknak a szád


mint testnek a vágy

úgy vagy nekem

t?znek a hasáb

úgy vagy nekem

mint földnek az ég

az is vagy még

s csókomban- csókod

gyönyör?ség.


Kinyújtom kezem

megfogom újjad

végíghúzom mutatóm

szép síma, ívelt köröm

gy?r?s ugyanez és mind

te is megteszed

tenyerünk olvad

több mint pontok

érzem vonalaid

godolatunk rezgéseit

csuklód felé csúszok

ereid ütnek, er?sebben

újbegyembe lüktetnek

ne ne szólj, csak mozogj

karodon semmi, betölti

markom, ahogy könyököd

átbukkan, és vállad felé

félt?n, remegve vonat

meg?rjít vállmedred,

fogj meg kérlek, ülj ide

bennem vakcsend üzen.



II.

Ülünk és nézel el?re

mintha nap látna

pedíg minden kép

kezünk játéka

tudnod kell zeném

t?led , lényedb?l ered

ringok el?re-hátra

ütemed átveszem

meg?rjít vállmedred

hangok tobzódnak

kórus énekük ugyanaz

nyakad bájos gida

barlangban szökdel

fényt hiába keres

állad, ajkad felszinez

álmaim egykori képe

anyám homályos sóhaja

apám borostás arca

csodás érzés, láthatom

imádlak tudom csak álom.



III.

Egészen ki vagyok

arcomon könny, sós

ujjammal homlokodik

lassan lépkedek

két botlás után felérek

hajad mint selyemfonat

hullámzó vad folyó

belemerülök, engedj

megfürödnöm habján

siklok, egészen vissza

meg?rjít vállmedred

ringunk el?re hátra

szerelmünk ilyen

kapkodom a leveg?t

s adok bel?le eleget

bár fényt is adhatnék

és t?led meg kaphatnék

hangunk csillog helyette

lássátok Ti többiek.


Szép dolog a szerelem, mondják sokan,

De az enyémb?l nem lesz semmi, soha!

Vagy mégis? Érdemes várni?

Hisz imádom ?t, megmondja bárki.

Alig ismerem, mégis szeretem,

Lesz e vajon még egyszer ? a kedvesem?

Magamhoz szorítanám, soha el nem engedném,

Egy lány iránt ilyet nem éreztem még.

Örökkön örökké vele együtt lenni,

Ez kellene nekem, ennyit kérek én.

Imádom, mikor mosolyog,

Azt is, amikor nem.

Imádom ?t látni,

És sírok, mikor nem.

Mit érnek ezen érzések kérdezem én?

Hisz ? alig ismer, nem is szeret még.

Ha tudná, hogy ezt neki írom, vajon mit tenne?

Kinevetne vagy szerelmesen megölelne?

Szép dolog a szerelem, mondják sokan,

Remélem, nekem se kell várni már rá oly sokat.

 

Hogy mit kívánok neked a lét minden napjára?

Azt, hogy lássál,

Hogy a sötétben is lásd a fényt,

Hogy a háborgó világ ellenére is

béke lakjon a szívedben.

Hogy egyedül se legyél magányos,

Hogy tudjál örülni a vannak,

Hogy ne hazudj magadnak hamis örömöket,

Hogy megtaláld a kezdet tisztaságát,

Hogy ne sirasd az id?t,

Hogy meglásd benne a végtelen lehet?ségét,

Hogy a csendben,

a benned lev? csendben

meghalljad a lelked szavát.

Bölcsességet kívánok,

sok-sok bölcsességet,

Hogy felismerd,

Hogyan helyes lépned,

Mit érdemes meglátnod,

Mit kell megtenned,

Mit kell szólnod,

Hova kell eljutnod.

Hogy soha semmit ne kelljen
megbánnod.

 

Millió csillag ragyogott az éjben,

Kiszúrtam egyet,láttalak fényében

Rád gondoltam,szívem remegett,

Tudtam,t?led jött a szerelmes üzenet.


Visszaküldtem szívem dobbanását,

Ezernyi érzés hatotta át

Édes csókod ize ajkamon harmatozott

Tudtam te is ezt akarod.


Szemeim csillogása holdfényben táncolt,

Lépteid susogása adta a dallamot

Átöleltél megcsókoltál

S fülembe súgtad, szeretlek egy életen át...

Szép álmokat jó éjszakát...



Valaki titokban rólad álmodik,

Valaki rólad szövi legszebb álmait.

Valaki téged nagyon-nagyon szeret,

Valaki követne bárhová téged.

Valaki szemében miattad könny ragyog,

És ez a valaki hidd el, Én vagyok. : )


Kezemb?l vissza nem veszed,
S hogy szeretni fogsz akkor is,
Mikor már én is vén leszek.


nem is akarok más gyönyört,

Csak amit t?led kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom


hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ


Telin, forrón, hirtelen
Rád gondoltam s arra, hogy
Messze vagy, és jaj nekem.


És megriadt szemeim
Felpattantak: a hegyek
Csúcsain már pirosan
Búsultak a fellegek.


És egy furcsa vízió
Vad er?vel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid
Tartották ma a napot.


Azért volt oly különös,
Minden fénynél édesebb,
És én ezt csak most tudom,
Amikor már este lett.


Úgy érzem, szüntelen kísér,
s a hangod szól, ha zsong a szél
s te vagy a szél sodorta illat -
Rád gondolok

mintegy pecsétet a te karodra; mert er?s a szeretet,
mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai t?znek lángjai, az Úrnak lángjai.
Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
a folyóvizek sem boríthatnák azt el

Bátran kell szeretni.
Úgy kell szeretni, hogy tolvaj szándék, vagy törvény, isteni, világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit.
Nem szerettük egymást bátran... ez volt a baj.

ölelni árnyat, széllel víni harcot,
mély tengeren úszom, nem érve partot,
homokra építek s irok szelekbe.

mily végtelen:
szivedbe raktam el egészen
az életem.

 

Szeress!
Szeretnék megpihenni Nálad:
szeretve, s elfogadva lenni.
Felejts el mindent, mi fájhat!
Ne álljon kett?nk közé semmi!

Tudod, a múltad nem számít nekem.
Engem csak a most érdekel.
Ölelj, csókolj, szeress!
S ha szívb?l viszonzom - meg ne vess!

Félsz t?lem? Félsz a szerelemt?l?
Ne félj, én az leszek, akinek akarsz.
Nem tapadok Rád puszta szeretetb?l,
hisz én is azt akarom: önmagad maradj.



Légy velem
Félt?n óvlak és átölellek, ígérem soha sem hagylak el,
Melletted többé nem könnyezek; Veled lelkem boldogságra lelt...

Ha a napok gyorsan telnek, s szerelmünk tüze kihunyni látszik,
Biztosan maradok neked, mert tudom, hogy e szív nem csak játszik...

Légy velem, erre kérlek téged; Nem érdekel ha túl nagy az ár,
Akármit megtennék érted, hiszen szerelmünknek nincsen határ...

Ha bánat ér és könnyed hull, letörlöm arcodról; Kezed fogom,
S meddig a fájdalom el nem múlt, Szeretlek Kincsem! Csak ezt mondom...

Az élet üres lenne nélküled, de vagy nekem, így szárnyalok,
Kérlek ne oltsd el mi ég, legyünk most égben járó angyalok...

Légy velem, erre kérlek téged, nem érdekel ha túl nagy az ár,
Akármit megtennék érted, hiszen szerelmünknek nincsen határ...





TRISTAN

Platen

Ki a szépet szemt?l-szembe látta,
életét már halálba vetette,
nem való a föld szolgálatára,
mégis reszket, ha közel a veszte,
ki a szépet szemt?l szembe látta.

Néki örök a szerelem kínja,
mert a földön csak bolond reméli,
hogy ily er?t elviselni bírna;
ha egyszer a szépség nyila éri,
néki örök a szerelem kínja.

Ó, akár a forrás, elapadna,
leveg?b?l mérget iddogálna,
virágokból halált szivogatna,
ki a szépet szemt?l szembe látta,
ó, akár a forrás, elapadna!


Kérdezem a csodás napsugártól,
Érdemlem én, e nyíló virágot?
Szebb e virág, mint a nyíló kikelet,
Élni csak is, ? érte érdemes!

A Nap, ha nincs vele, becsukódik csendben,
Mintha nem is e világon lenne!
Ám ha hajnalodik, a napsugár eléri!
Kinyílik ö rendre, s visszanyeri fényit!

Szeretem a lelkét ennek a virágnak,
Boldogságot hozott, nekem e világban!
Vigyázok is reá, becézgetem halkan,
Mézédes szavaim reá mélyen hatnak!

Mosolyog rám szépen, piroslik a szirma,
Szeret tehát ? is, ahogy az égben vagyon írva!
Ezer csillag ragyog fent az esti égen,
Fényükkel azt írják, hogy szeretlek téged!




Kié a szíved, mondd enyém,
Áruld el, van-e remény?

Ha van, perzseljen meg szíved lobogó lángja,
Szerelmem irántad szüntelen, mindenem kívánja.
Ha nincs, érted dobogó szívem emészti a b?ntudat,
Amiért eddig, nem nyújtottam oly sokat.
Plátói szerelmet már nem kérek T?led,
Igazit, mely irántam árad, bel?led.
Viszonzásul megkapsz mindent:
Száz szerelmes szép szót, illatos rózsát,
Csókot, gyengédséget, sok-sok boldog órát.

Kié a szíved, mondd enyém?
Már tudom, maradj, velem legyél.
Legyél tiszta leveg?, napsugár az égb?l,
Só a kenyérben, csillag az égr?l.
Mint a jó s a rossz, tél s a nyár,
Egyik a másikra j?, testem se vár.
Remegsz, pirulsz, tested forró,
Ó mondd, hogy Tiéd a szívem, veled oly jó!




Egy angyal szállt a földre,
Mikor fényt loptál az égre.
Beragyogod magányos életem,
Szemed fényét soha nem feledem.

Arcod csábos mosolya,
Szívem teljesen elvarázsolta.
Ajkad érzéki léte,
Lelkem rabul ejtette.

E rabságot könnyen viselem,
Mert Érted kell szenvednem.
Szívem már megbilincselted,
S a kulcsot jól elrejtetted.

Én h?en várlak,
s ha jössz,karomba zárlak.
Ha feloldod rabságom zárát,
Kitárom lelkem kapuját.

Lényed csodás alakja,
Hadd zárjalak végre karjaimba.
Hadd érintsem hajad,
Hadd csókoljam izzó ajkad.

Lényeddel mélyen elvarázsoltál,
S végleg Magadba bolondítottál.
Megmérgezted árva lelkem,
Hogy irántad szerelemben éljen.

Csak azt az egyet kérem,
Add meg égi reményem,
Szállj le ide Mellém,
Álmaim egyetlen lénye.



Ha az éjszaka véget ér,
de még napkelte el?tt,
Ölelj át,
vigyázz rám,
mint soha azel?tt
Ha hallgatsz,
én is hallgatok,
nézlek,
s beszívom illatod
Ha beszélsz,
iszom szavaid,
figyelem ajkad
és kezed mozdulatait.
Ha hozzádbújok,
veled biztonságban vagyok
Ha szeretsz,
nem kell úgy tennem,
mint a nagyok;
lehetek az,
aki vagyok.

 

" Ó Mary, tárd ki ablakod,
eljött a perc, a várva-várt!
Ki téged egyszer láthatott,
fösvény aranyra mit sem ád.
Vihar szelét, dühét, fagyát
kiállom én, akármi zord,
csak elnyerhetném ?t magát,
a drága Mary Morrisont."

 

--"A kisherceg elment , hogy újra megnézze a rózsákat .
-Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi . Nem szelídített meg benneteket senki , és ti sem szelídítettetek meg senkit . Olyanok vagytok , mint a rókám volt . Ugyanolyan közönséges róka volt , mint a többi száz - meg százezer . De én a barátommá tettem , és most már egyetlen az egész világon .
A rózsák csak feszengtek , ő pedig folytatta .
- Szépek vagytok , de üresek . Nem lehet meghalni értetek . Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná , hogy ugyanolyan , mint ti . Holott az az igazság , hogy ő egymaga többet ér , mint ti valamennyien , mert ő az , akit öntözgettem . Mert ő az , akire búrát tettem . Mert ő az , akit szélfogó mögött óvtam .
Mert róla öldöstem le a hernyókat /kivéve azt a kettőt - hármat, a lepkék miatt /.Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni , sőt néha hallgatni is . Mert ő az én rózsám .
- Azzal visszament a rókához .
- Isten veled - mondta .
- Isten veled - mondta a róka. Tessék , itt a titkom .Nagyon egyszerű .
Jól csak a szívével lát az ember . Ami igazán lényeges , az a szemnek láthatatlan ."

[center:2ltw97ib][/center:2ltw97ib]

 

1. Legboldogabb perce lesz életünknek, mikor csendben összeér a szánk. Ég? tüzét nézném én szemednek és a magány csendje, vigyázna ránk!

2. Látom felcsillanni a szemed, mikor ezt az üzenetet megkapod. Azt hiszed új hódolód üzenete érkezett. Pedig ez csak a régi üzenet: nagyon szeretIek téged.

3. Lassan már kívülr?l tudom az összes csillagképet, mert mikor velem vagy, nappal is a csillagok közt érzem magam.

4. Kicsi maci alszik a barlangjában, egyedül fekszik fáradt magányában. Jön a maci lány és puszit ad neki, a maci magányát egyb?l elkergeti!

5. Ki többet ér minden múló gyönyörnél, a végzetem légy, érezd a lelkem T?led csodát vár, tedd, amit kell, én itt leszek és várok Rád!

6. Ki azt mondja imád, sose hidd el szavát, ki azt mondja szeret, talán igaz lehet, de az ki rád néz s, hallgat, nem beszél és nem szavalgat, annak add az üzeneted, mert az forrón és h?n szeret!

7. Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.

8. Két csillag ragyog az égen, egyek ok már nagyon régen. SzeretIek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.

9. Keresd az életben mindig a szépet, ragadd meg azt, amit más nem vesz észre, s hidd el, ha sivár is sokszor az élet mindig találni benne kedveset és szépet!

10. Képzeld, könyvet írok szerelmünk történetér?l! Már megvettem egy csodaszép füzetet és beszámoztam az oldalait. Remélem együtt írom majd Veled!

11. Írok, írok, kombinálok. Három tollat összerágok. Mégse tudok egyebet, csak annyit, hogy szeretIek.

12. Igazán szeretIek, láthatod szememben. Igazán szeretIek, mindent feledve... Szeretem a szemed, mert láttam magam benne, s láttam, hogy én vagyok igazán szeretve!

13. Ha vörös rózsa lennék, soha nem szúrnék. Virágommal elkápráztatnálak, illatommal elszédítenélek, hogy mindig szeress!

14. Ha volna még ezer csillag, mely fényét rám ontja, még ezer es?csepp, mely szomjamat oltja, akkor is csak Te viselnéd szerelmem ég kínját!

15. Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd ?t mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e id?, mikor fáj a szíved érte, de már kés?.

16. Ha majd érzed a május illatát, ha meghallod a kismadár dalát, ha lázba ejt egy szép tavaszi est, ha a szíved félve remegni kezd, ha egy kis levelet csókolsz lázasan, ha éjjeleket töltesz álmatlan, ha sírva fakadsz majd egy bús éneken, akkor tudni fogod, mi is a Szerelem!

17. Virágot adhatnék száz szálat vagy ezret, de szeret? szívet csak egyetlen egyet!

18. Van egy szerelmem nincs neki neve. Titok marad örökre, szívembe temetve. Nem tudhatja senki, még ? sem, majd, ha rájön az lesz számomra a legnagyobb öröm!

19. Van egy lány akit szeretek, most itt ül mellettem és hozzám se szól, ez nekem nagyon fáj, mert ? benne látom életem. SzeretIek!

20. Van egy álmom, amelyben a legfontosabb szerepet neked szánom, ha egyszer valóra váltom, én leszek a legboldogabb a világon.

21. Úgy szeretném elmondani, hogy szeretIek téged, mindig eszemben vagy, bárhová nézek. Úgy szeretnék két szemedbe mélyen belenézni, s elmondani, nélküled nem érdemes élni.

22. Testünk egybe olvad a gyönyör csúcsán, vágyakozva várom, hogy ? e állom valóra váljon. Hisz Te vagy minden álmom. Nem érzi senki csak én, de neked átadnám, ha tehetném. E szerelmet s vágyakozást, mit iránta érzek Én!

23. Te légy a t?z, te légy a kárhozat, te légy a szerelem egymagad. Te légy a boldogság, te légy a végzetem, te légy az álmom, te légy az életem!

24. Szükségem van a napra, a csillagokra, a Holdra és rád. A Napra nappal, a Holdra és a csillagokra éjszaka, Rád pedig örökké!

25. Szoktál-e felnézni az égre, megszámolni néhány csillagot? Szoktál-e akkor rám gondolni, vajon most hol vagyok? Én szeretnék ott lenni veled, s füledbe súgni: SzeretIek TÉGED!

 

Szívverés

Égszínkék szemeid színét,
mint szép emlék, úgy ?rzöm még.
Egy lány így él, ugyanúgy, mint én,
csak vár, csak hív, és bármit kibír.
Gyere lépj el? a semmib?l,
úgysem érhet baj,
mert a tiszta érzést védi majd egy láthatatlan pajzs.

Hosszú éjszakán, lépteidre várok még,
halvány gyertyaláng, forró könnyét szórja.
Szívverés ébreszti a csendet fel,
cinkos fénysugár iderajzol mellém már.

?rangyal idelép halkan,
és súg egy szót, egy vigasztalót.
Az élet néha elszakít,
de túl er?s a vágy,
édes gondolattal játszom el, mintha mindig itt volnál.

Hosszú éjszakán, lépteidre várok még,
halvány gyertyaláng, forró könnyét szórja.
Szívverés ébreszti a csendet fel,
cinkos fénysugár iderajzol mellém már.

Mond miért van így?
Nézd mit m?vel a vágy!
Az életem Vele úgy megosztanám!

Hát Istenem, most légy velem!
Küld el hozzám ?t!
Nem számít mennyi még, olyan jó Rá várni!

Hosszú éjszakán, lépteidre várok még,
halvány gyertyaláng, forró könnyét szórja.
Szívverés ébreszti a csendet fel,
cinkos fénysugár iderajzol mellém már.

 

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dat...

De egy este... messze észak fel?l
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...

Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dat.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...

S a mélybe hallott tündér könnyekb?l
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három jó barát. Romantika, Tisztaság, és Szeretet. Ereikben hamisítatlan királyi vér csörgedezett. Soha, senkihez nem volt egyetlen rossz szavuk, soha nem volt egyetlen rossz gondolatuk. Mindenkihez egyformán kedvesen szóltak, mindenkire mosolyogtak, s amiben csak tudtak, segítettek, bárkinek, bármikor. Szemükben minden ember egyforma volt, bár akkoriban még nemigen léteztek gazdagok és szegények, jók és rosszak.
Az id?k hajnalán, amikor Romantika, Tisztaság és Szeretet uralkodtak az egész világ felett.
Akkoriban persze teljesen más volt az élet, mint mostanság.
Kristálytiszta víz zubogott a folyókban, patakokban, vadak hemzsegtek az erd?kben, de ami talán még ennél is fontosabb, az emberek lelke is tiszta volt, akár a frissen esett hó. A feln?ttek is, életük végéig gyermekek maradtak, csak hát kicsit megn?ttek, megokosodtak, s lelohadt bennük az ifjonti hév, mi olykor-olykor heves szócsatákra, duzzogásra készteti az embergyerekeket, akik olykor még egymás haját is meg-megcibálták, de aztán, kisvártatva szent volt a béke.
A feln?ttek csak mosolyogtak ezen. ?k már sosem kaptak hajba, rengeteg türelemmel, megértéssel, arcukon szeretetteljes mosollyal fordultak egymás felé. Soha, senki, egyetlen hangos szóval nem bántotta meg a másikat, az meg, hogy kezet emeljen másokra, senkinek meg sem fordult a fejében. Valahányszor egymáshoz szóltak, mindig mosolyogva egymás szemébe néztek, s másként el nem képzelhették a beszélgetést, csakis így, nyíltan, ?szintén, becsületesen.
Kedves Olvasóm most azt kérdi, mi a titok, de nincs itt semmiféle titok. Ha az ember megmarad gyermeknek, élete végéig, épp oly ártatlan, épp oly hiszékeny, egyenes és ?szinte marad, amilyen volt pár évvel születése után. S ha körülötte mindenki ilyen, nincs miért megváltoznia feln?tt korára sem.
A baj akkor kezd?dött, amikor egyszerre, váratlanul, másféle emberek bukkantak el? valahonnét a semmib?l. Honnan jöttek, senki sem értette. Ezek az emberek gonoszak voltak, örömüket lelték abban, ha kigúnyolhatták, megalázhatták, meggyötörhették amazokat, és ez rendre sikerült is nekik, hisz a gyermeki tisztaságú lélek nem gondol rosszra, mivel ? maga nem rossz, nincsen benne szemernyi rosszindulat, s úgy hiszi az istenadta, hogy mindenki olyan, mint ?. Újra és újra belesétál a neki állított kelepcébe, s amikor erre ráébred, sehogyan sem érti, ki és miért akart ?neki rosszat, hisz ? soha, senkit, egy szóval meg nem bántott, s gondolkodás nélkül odaadta volna mindenét, tán még az életét is, ha valakinek épp arra van szüksége.
A gyermeki tisztaságú lélek, ha akar, sem tud mást mondani, mint amit gondol. Ha piros virágot lát, a világ összes kincséért ki nem ejtené a száján, hogy az a virág fekete. De vajon miért is tenné, amikor látja, tudván-tudja, hogy az bizony piros. A gyermeki tisztaságú lélek sosem tenne mást, mint amit a szíve, a lelke diktál. Nem azért, mert buta lenne a szerencsétlen, ó nem. Egyszer?en csak arról van szó, hogy tetteit soha nem a gondolatok, a megfontolás vezérli, hanem mindig, kivétel nélkül minden esetben az érzelmek. Legtöbbször a szeretet, de persze el?fordul, hogy a sértettség, hisz a gyermeki lélek az ugyebár gyermeki lélek.
A gyermeki lélek élete nyitott könyv. Nincsenek titkai, mert nincs mit szégyellnie. Sosem hazudott, sosem akart rosszat senkinek, sosem lépett le a tisztaság ösvényér?l. Bárki el?tt, bármikor, szívesen kitárja szívét-lelkét, mert biztosan tudja, hogy ott senki sem lelhet gonoszságot, ármányt, sötét gondolatokat. Mostanság már meggondolja szegény, mert ráébredt, hogy a védtelen lelket ha megsebzik, az nagyon, de nagyon tud fájni. Védeni kell, vagy belepusztul a gyötrelembe.
A gyermeki lélek épp úgy, mint a gyerekek, érzi, ha szeretik, de érzi azt is, ha nem. Többnyire megérzi, kiben bízhat, kihez fordulhat ártatlan lényének összes jóságával, és ki az, akit?l okosabb távol tartania magát. Mostanra megtanulta, bár nagy árat fizetett érte. Sokat sírt, sokat szenvedett, mire megértette, hogy vannak emberek, akik örömüket lelik a gonoszkodásban, vannak emberek, akik el?tt semmi sem szent, és egyedül a saját érdekeik, saját céljaik vezérlik ?ket, de azokért bármire hajlandók.
Mostanra nagyon megváltozott a világ.
A gyermeki lelkek vesztésre állnak, a gonosz lelkek meg egyre szaporodnak, csak szaporodnak, és maguknak követelnek mindent. A világon már réges-rég ?k uralkodnak.
Romantika, Tisztaság és Szeretet egy távoli szigetre menekültek. Ott élnek hármasban, néhány igaz hívük rajongásától körbevéve, és csak hull, csak hull a könnyük. Híveik száma egyre fogy, napról-napra, rohamosan fogyatkozik, mert a gonosszá lett világban, bár az emberek ártatlannak születnek, hamar meg tanulnak hazudni, képmutatónak, köpönyegforgatónak lenni, máskülönben végük. A gyermeki lelkek sorra elpusztulnak, vagy átállnak a másik oldalra. Romantika, Tisztaság és Szeretet nem ígérhet nekik pénzt, hatalmat, csillogást, javakat, nem ígérhet nekik semmit, csak romantikát, tisztaságot, és szeretetet. Ám aki ezekkel él, az ma is szenvedni kénytelen. H vállalja a szenvedést, ha beletör?dik sorsába, s az ?sök útját járja, élete utolsó órájában ugyanolyan fehér a lelke, mint születésekor, ám nagy árat fizetett érte. Lelke tisztaságát könnyek egész áradata kíséri, mert a gyermeki léleknek csak a szenvedés jut a gonoszak világában. Mégis van, akinek megéri. Van, aki nem hajlandó sötét falak mögé bújtatni a lelkét, a gondolatait, az érzéseit. Van, aki sosem tud meg tanulni hazudni, ármánykodni, a görbe utakon járni, mert a legrövidebb út az, amin járnia kell. Az egyenes. Egyenes út, amikor semmit nem tesz, nem gondol, nem tervez titokban az ember, amikor gondolkodás nélkül kiadja magát másoknak, és eszébe sem jut, hogy cserébe kinevetik, kigúnyolják, vagy ami még rosszabb, ellene tesznek. Könnyen tehetik, mivel a gyermeki lélek mindig nyílt lapokkal játszik.
Mások meg, sokan, nagyon sokan, letérnek az ösvényr?l, hasztalan sír-rí, rimánkodik hozzájuk Romantika, Tisztaság és Szeretet. A végére talán nem is marad más, csak ?k. A három jó barát, akik valaha uralták az egész világot, ám mostanra kevesek szeretik ?ket, és a kevesek is egyre fogynak. Mert Romantika, Tisztaság és Szeretet nem tudja megvédeni ?ket a mindennapos gyötrelmekt?l, megaláztatásoktól, kudarcoktól, fájdalmaktól, nélkülözést?l. A gonoszak maguknak akarnak mindent, s a gyermeki lelkeknek mostanra bizony a napi betev?t is nehéz el?teremteniük.
De azért ?k, a gyermeki lelkek szívük minden szeretetével imádják uraikat. Romantikát, Tisztaságot, és Szeretetet, s nem hagynák el ?ket a világ összes kincséért sem. Olykor sírnak, olykor bánatosak és csalódottak, olykor elszántan keresni kezdik az Igazságot, Szeretet kisöccsét, aki már a kezdet kezdetén elveszett, s azóta sem adott hírt magáról. Olykor még az is eszükbe jut, hogy talán át kéne állni a másik oldalra, hogy szempillantás múltán minden szép és jó lehessen, de végül gyermeki lelkük mégsem viszi rá ?ket. Szenvednek inkább mindhalálig. Nézzék bár ostobának, élhetetlennek, kétbalkezesnek ?ket, ?k nem bánják. Mert nekik nincs más kincsük ezen a gonosz világon, csak Romantika, Tisztaság és Szeretet.
Aster

 

“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban,
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.”

 

A zárlat csak akkor börtön, ha az, akit körülvesz, a büntet? karma üldözöttje. Ha valaki önként választja a klauzúrát szétöml? er?i akkumulálására, akkor zárlata boldog védettséggé változik. Bilincs, tébolydacella, kórterem, siralomház; az involúció gyógy-állomásai. Kolostorcella, kísérleti laboratórium, dolgozószoba, remete-barlang: az evolúció dimenzió-kiköt?i.
Amint a Hal-szülött saját életére alkalmazza a természet nagy analógiáit, elkövetkezik számára az Unió Misztika végs? fázisa. A Természet Könyve Hermész Analógia-ABC-jével azonos. Hieroglifái csodálatos folyamatok, amelyek az ember szeme el?tt játszódnak le anélkül, hogy értené ?ket. A saját gubóját szöv? hernyó és a bábbá változó rovarok, amelyeket a szárnyrakelés ösztöne klauzúrába zár: Isteni közlés. Az élet titkának kinyilatkoztatása. Éppúgy mint az ember anyaméh-gubóból való feltámadása.
„Koporsó és bölcs? az elváltozás helye” – utal a legnagyobb létmisztériumra az egyiptomi filozófia (Egyiptomi halottaskönyv).Ozirisz önkéntes áldozata, vagyis testkoporsóba fekvése nyomán Egyiptomban a születést „esésnek” – ptosisnak, a feltámadást „felkelésnek” – anastasisnak nevezik.
Mert „Ozirisz leesett, hogy felkeljen és az elesetteket felemelje; meghalt, hogy feltámadjon és a halottakat feltámassza”.

 

Mindörökké



Rómeo vérzik

De vérét nem láthatod

Ez mind csak érzés

Mintha egy öreg kutyát bántanának

Mióta elmentél, folyton esik

Belefulladok az árba

Tudhatod, mindig is harcoltam

De nélküled feladom

Már nem tudok szerelmes dalokat énekelni

Mint azel?tt tettem

Szerintem nem vagyok már többé elég jó

De drágám, én én vagyok

És minig szeretni foglak, Drágám- Mindörökké

És mindörökké veled leszek, s egy nappal tovább- Mindörökké

Ott leszek, míg a csillagok ki nem hunynak

Míg a mennyek darabokra nem esnek, és

A szavak nem rímelnek

És tudom, halálom percében rád fogok gondolni

Szeretlek- mindörökké



A fényképek, amiket hátrahagytál

Már csak egy másik élet emlékei

Valami, ami megnevettetett

Valami, ami miatt sírtunk

Valami, ami miatt elmentél

Amit feladék, csak hogy újra végigsimíthassak a hajadon

Hogy megérinthessem az ajkaid, átölelhesselek

Miközben imádkozol,éspróbálod megérteni

Hogy hibáztam-hisz csak egy ember vagyok



Mikor a másik van a közeledben,

Mikor a másik húz magához

Mikor a másik mondja ki azt,

Amit hallani akartál

Azt kívánom, bárcsak ? lennék, mert a szavakat én mondtam

És az id? végezetéig neked mondanám

Igen, szeretlek, Drágám- Mindörökké

És mindörökké veled leszek, s egy nappal tovább- Mindörökké



Ha azt mondod, sírjak érted- sírnék

Ha azt mondod, haljak meg érted- megtenném

Nézz a szemembe

Nincs semmi, amit meg nem tennék

Hogy újra elmondhassam ezeket a szavakat

Nincs semmi szerencse

A cinkelt kockákban

De Baby, ha csak egyetlen esélyt adnál

Elfelednénk a régi álmainkat

És a régi életünket

És találnánk egy helyet, ahol még mindig süt a nap



És minig szeretni foglak, Drágám- Mindörökké

És mindörökké veled leszek, s egy nappal tovább- Mindörökké

Ott leszek, míg a csillagok ki nem hunynak

Míg a mennyek darabokra nem esnek, és

A szavak nem rímelnek

És tudom, halálom percében rád fogok gondolni

Szeretlek- mindörökké

 

Ha este úgy fekszel le, hogy egyedül ér vágyad
ha reggel úgy ébredsz, hogy hideg az ágyad
ha álmod nyugtalan, mert nem tudod mi van vele,
ha állandóan hiányzik érintése, két keze...

Ha csak utána epekedsz folyton folyvást,
ha csak vele lennél, nem is akarsz mást,
ha hiányzik sóhaja, lehelete ajkadról,
ha úgy érzed valamit ott hagytál magadból...

Ha minden percben fáj, hiányzik szava,
ha hiányzik lénye, mosolya, arca,
ha torkodban dobog szíved, ha felé tartasz
ha meghalsz kicsit, ha búcsút mondasz...

 

Vajon mit ér a virágnak, ha a nap hívogatja,
és mit ér a k?nek, hogy a víz simogatja?
Vajon mit ér a fának, ha a széllel táncolhat,
és mit ér a t?znek, hogy a hidegben lángolhat?
Vajon mit ér a zenének, ha a fül kívánja,
és mit ér a szívednek, hogy a szívem bezárja?

Vajon mit ér a sötétnek, hogy a fény csak vele élhet,
és mit ér a holdnak, hogy a földön körbe nézhet?
Vajon tudja-e a rózsa, hogy a legszebb minden szirma,
és tudja-e a halott, hogy van valahol egy sírja?
Vajon jó-e az útnak, hogy a láb minden nap próbálja,
és jó-e a lelkemnek, hogy a szerelmedet várja?