Hangos Versek

A témát ebben részben 'Kultúra' Dark Angel hozta létre. Ekkor: 2014. február 13..

  1. Dark Angel / Guest

    Tied a szó!
     
  2. Dark Angel / Guest

    Latinovits Zoltán - Ady Endre: Őrizem a szemed

    [video=youtube;wff8JUIJApI]
    ]View: https://www.youtube.com/watch?v=wff8JUIJApI[/video]



    [h=2]Őrizem a szemed[/h]Már vénülő kezemmel
    Fogom meg a kezedet,
    Már vénülő szememmel
    Őrizem a szemedet.Világok pusztulásán
    Ősi vad, kit rettenet
    Űz, érkeztem meg hozzád
    S várok riadtan veled.
    Már vénülő kezemmel
    Fogom meg a kezedet,
    Már vénülő szememmel
    Őrizem a szemedet.
    Nem tudom, miért, meddig
    Maradok meg még neked,
    De a kezedet fogom
    S őrizem a szemedet.
     
    Utoljára szerkesztve: 2015. május 23.
  3. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [h=1]Latinovits: Juhász Gy.:Milyen volt szőkesége[/h]
    [video=youtube;PWKHtTbcHHc]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=PWKHtTbcHHc[/video]


    Milyen volt... (1912)
    Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
    De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
    Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,
    S e szőkeségben újra érzem őt.

    Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
    De ha kinyílnak ősszel az egek,
    A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
    Szeme színére visszarévedek.

    Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
    De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
    Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
    Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.
     
    Utoljára szerkesztve moderátor által: 2015. május 23.
  4. rambo / Guest

    Gáti Oszkár - Rambo vers [video=youtube;U7sEnH6I9Gw]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=U7sEnH6I9Gw[/video]

    Ki viszi át a Szerelmet

    Létem ha végleg lemerült
    ki imád tücsök-hegedűt?
    Lángot ki lehel deres ágra?
    Ki feszül föl a szivárványra?
    Lágy hantú mezővé a szikla-
    csípőket ki öleli sírva?
    Ki becéz falban megeredt
    hajakat, verőereket?
    S dúlt hiteknek kicsoda állít
    káromkodásból katedrálist?
    Létem ha végleg lemerült,
    ki rettenti a keselyűt!
    S ki viszi át fogában tartva
    a Szerelmet a túlsó partra!"
     
    Utoljára szerkesztve: 2015. május 23.
  5. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [video=youtube;fCQVoKffJ9g]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=fCQVoKffJ9g[/video]


    [h=2]HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI...[/h]Ha férfi vagy, légy férfi,
    S ne hitvány gyönge báb,
    Mit kény és kedv szerint lök
    A sors idébb-odább.
    Félénk eb a sors, csak csahol;
    A bátraktól szalad,
    Kik szembeszállanak vele...
    Azért ne hagyd magad!
    Ha férfi vagy, légy férfi,
    S ne szád hirdesse ezt,
    Minden Demosthenesnél
    Szebben beszél a tett.
    Építs vagy ronts, mint a vihar,
    S hallgass, ha műved kész,
    Mint a vihar, ha megtevé
    Munkáját, elenyész.
    Ha férfi vagy, légy férfi,
    Legyen elved, hited,
    És ezt kimondd, ha mindjárt
    Véreddel fizeted.
    Százszorta inkább éltedet
    Tagadd meg, mint magad;
    Hadd vesszen el az élet, ha
    A becsület marad.
    Ha férfi vagy, légy férfi,
    Függetlenségedet
    A nagyvilág kincséért
    Árúba ne ereszd.
    Vesd meg, kik egy jobb falatért
    Eladják magokat.
    „Koldúsbot és függetlenség!”
    Ez légyen jelszavad.
    Ha férfi vagy, légy férfi,
    Erős, bátor, szilárd,
    Akkor, hidd, hogy sem ember
    Sem sors könnyen nem árt.
    Légy tölgyfa, mit a fergeteg
    Ki képes dönteni,
    De méltóságos derekát
    Meg nem görbítheti.
    (Pest, 1847. január.)
     
    Utoljára szerkesztve moderátor által: 2015. május 23.
  6. rambo / Guest

    [video=youtube;8kzxPrN5bag]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=8kzxPrN5bag[/video]

    Ady Endre: A perc-emberkék után

    Otthon bolondját járja a világ,
    Majmos, zavaros, perces, hittelen,
    Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
    Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

    Magyar Bábelnek ostoba kora,
    Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
    Engemet kötnek égbeli jegyek
    S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

    Most perc-emberkék dáridója tart,
    De építésre készen a kövünk,
    Nagyot végezni mégis mi jövünk.
    Nagyot és szépet, emberit s magyart.

    Robogok honról rejtett vonaton,
    Ebek hazája ma, nem az enyém -
    S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
    Még a holttestem is ellopatom.

    Ez a ricsaj majd dallá simul át,
    Addig halottan avagy éberen,
    Pihenjen a szent láz s az értelem,
    Míg eltünnek a mai figurák.

    Magyar leszek majd hogyha akarom,
    Ha nem sutáké lesz itt a világ,
    S fölcsap minden szent és igazi láng
    Rejtekből avagy ravatalon.
     
    Utoljára szerkesztve: 2015. május 23.
  7. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [video=youtube;yDu0GXxfH0A]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=yDu0GXxfH0A[/video]


    [TABLE]
    <tbody>
    [​IMG]

    Petőfi, Sándor

    </tbody>[/TABLE]

    <tbody>

    </tbody>
    [h=3]Minek nevezzelek? (Magyar)[/h]Minek nevezzelek,
    Ha a merengés alkonyában
    Szép szemeidnek esti-csillagát
    Bámulva nézik szemeim,
    Mikéntha most látnák először...
    E csillagot,
    Amelynek mindenik sugára
    A szerelemnek egy patakja,
    Mely lelkem tengerébe foly -
    Minek nevezzelek?
    Minek nevezzelek,
    Ha rám röpíted
    Tekinteted,
    Ezt a szelíd galambot,
    Amelynek minden tolla
    A békeség egy olajága,
    S amelynek érintése oly jó!
    Mert lágyabb a selyemnél
    S a bölcső vánkosánál -
    Minek nevezzelek?
    Minek nevezzelek,
    Ha megzendűlnek hagjaid,
    E hangok, melyeket ha hallanának,
    A száraz téli fák,
    Zöld lombokat bocsátanának
    Azt gondolván,
    Hogy itt már a tavasz,
    Az ő régen várt megváltójok,
    Mert énekel a csalogány -
    Minek nevezzelek?
    Minek nevezzelek,
    Ha ajkaimhoz ér
    Ajkadnak lángoló rubintköve,
    S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
    Mint hajnaltól a nappal és az éj,
    S eltűn előlem a világ,
    Eltűn előlem az idő,
    S minden rejtélyes üdvességeit
    Árasztja rám az örökkévalóság -
    Minek nevezzelek?
    Minek nevezzelek?

    Boldogságomnak édesanyja,
    Egy égberontott képzelet
    Tündérleánya,
    Legvakmerőbb reményimet
    Megszégyenítő ragyogó valóság,
    Lelkemnek egyedűli
    De egy világnál többet érő kincse,
    Édes szép ifju hitvesem,
    Minek nevezzelek?
    1848



     
    Utoljára szerkesztve moderátor által: 2015. május 23.
  8. rambo / Guest

    [video=youtube;WlTOGfs823s]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=WlTOGfs823s[/video]

    Őrizem a szemed (elmondja: Latinovits Zoltán)

    Már vénülő kezemmel
    Fogom meg a kezedet,
    Már vénülő szememmel
    Őrizem a szemedet.

    Világok pusztulásán
    Ősi vad, kit rettenet
    Űz, érkeztem meg hozzád
    S várok riadtan veled.

    Már vénülő kezemmel
    Fogom meg a kezedet,
    Már vénülő szememmel
    Őrizem a szemedet.

    Nem tudom, miért, meddig
    Maradok meg még neked,
    De a kezedet fogom
    S őrizem a szemedet.
     
    Utoljára szerkesztve: 2015. május 23.
  9. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Utoljára szerkesztve moderátor által: 2015. május 23.
  10. rambo / Guest

    Vajda János: Húsz év múlva
    [video=youtube;FS2c9K0gzok]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=FS2c9K0gzok[/video]

    Előadja: Huszti Péter. Vers Poem Húsz év múlva Mint a Montblanc csúcsán a jég,
    Minek nem árt se nap, se szél,
    Csöndes szívem, többé nem ég;
    Nem bántja újabb szenvedély.

    Körültem csillagmiriád
    Versenyt kacérkodik, ragyog,
    Fejemre szórja sugarát;
    Azért még föl nem olvadok.

    De néha csöndes éjszakán
    Elálmodozva, egyedül
    Múlt ifjúság tündér taván
    Hattyúi képed fölmerül.

    És ekkor még szívem kigyúl,
    Mint hosszú téli éjjelen
    Montblanc örök hava, ha túl
    A fölkelõ nap megjelen...
     
    Utoljára szerkesztve: 2015. május 23.
  11. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Utoljára szerkesztve moderátor által: 2015. május 23.
  12. rambo / Guest

    Dsida Jenő: Közöttük élek (Latinovits Zoltán)
    [video=youtube;j8qIjYkmcVQ]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=j8qIjYkmcVQ[/video]

    Dsida Jenő:
    Közöttük élek

    Emberek barátja vagyok.
    Közöttük élek és szívem kézről-kézre jár.

    Ismerek gyermekeket, akik bácsinak szólítanak,
    ismerek ifjakat, akikkel elborozgatok,
    világra szóló terveket szövögetvén.
    Ismerek leányokat, akik vidáman kacagnak tréfáimon
    és búcsúzáskor megszorítják kezemet.
    Ismerek kacér és komoly asszonyokat, akik ölelésem
    forróságára várnak, vagy elsírják nekem szomorúságukat.
    Ismerek kemény férfiakat, akiknek kérges a jobbtenyerük,
    ismerek bölcseket, akik tanácsokkal látnak el.
    Ismerek kötögető nagymamákat, akikhez kávézni járok
    s meghatódom szerelmi emlékeiktől,
    ismerek aggastyánokat, akik megsimogatnak
    s ifjúságukra gondolván, szeretnek engem.

    Ó, barátaim,
    milyen öröm az nekem, ha találkozom
    bármelyikükkel is a porzó napsütésben,
    kopogó esőben, vagy zúzmarás utcai fák alatt:
    szemükben látom az értelem fényét,
    a felismerés gyors villanását,
    örömük minden jelét!

    Közöttük élek
    s nevem együtt él fogalmaik közt
    a fákkal, madarakkal, ünnepekkel és csillagokkal!
     
    Utoljára szerkesztve: 2015. május 23.
  13. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [video=youtube;sxIOaKh_PNc]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=sxIOaKh_PNc[/video]


    [h=2]A TISZA[/h]Nyári napnak alkonyúlatánál
    Megállék a kanyargó Tiszánál
    Ott, hol a kis Túr siet beléje,
    Mint a gyermek anyja kebelére.
    A folyó oly símán, oly szelíden
    Ballagott le parttalan medrében,
    Nem akarta, hogy a nap sugára
    Megbotoljék habjai fodrába’.
    Síma tükrén a piros sugárok,
    (Mint megannyi tündér) táncot jártak,
    Szinte hallott lépteik csengése,
    Mint parányi sarkantyúk pengése.
    Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
    Volt terítve, s tartott a mezőnek,
    Melyen a levágott sarju-rendek,
    Mint a könyvben a sorok, hevertek.
    Túl a réten néma méltóságban
    Magas erdő; benne már homály van,
    De az alkony üszköt vet fejére,
    S olyan, mintha égne s folyna vére.
    Másfelől, a Tisza tulsó partján,
    Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
    Köztök egy csak a nyilás, azon át
    Látni távol kis falucska tornyát.
    Boldog órák szép emlékeképen
    Rózsafelhők usztak át az égen.
    Legmesszebbről rám merengve néztek
    Ködön át a mármarosi bércek.
    Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
    Egy madár csak néha füttyentett be.
    Nagy távolban a malom zugása
    Csak olyan volt, mint szunyog dongása.
    Túlnan, vélem átellenben épen,
    Pór menyecske jött. Korsó kezében.
    Korsaját mig telemerítette,
    Rám nézett át; aztán ment sietve.
    Ottan némán, mozdulatlan álltam,
    Mintha gyökeret vert volna lábam.
    Lelkem édes, mély mámorba szédült
    A természet örök szépségétül.
    Oh természet, oh dicső természet!
    Mely nyelv merne versenyezni véled?
    Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
    Annál többet, annál szebbet mondasz. –
    Késő éjjel értem a tanyára
    Fris gyümölcsből készült vacsorára.
    Társaimmal hosszan beszélgettünk.
    Lobogott a rőzseláng mellettünk.
    Többek között szóltam én hozzájok:
    „Szegény Tisza, miért is bántjátok?
    Annyi roszat kiabáltok róla,
    S ő a föld legjámborabb folyója.”
    Pár nap mulva fél szendergésemböl
    Félrevert harang zugása vert föl.
    Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,
    S tengert láttam, ahogy kitekinték.
    Mint az őrült, ki letépte láncát,
    Vágtatott a Tisza a rónán át,
    Zúgva, bőgve törte át a gátot,
    El akarta nyelni a világot!
    (Pest, 1847. február.)
     
    Utoljára szerkesztve moderátor által: 2015. május 23.
  14. rambo / Guest

    Kányádi Sándor: Két nyárfa
    [video=youtube;UVo0yvEER6s]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=UVo0yvEER6s[/video]

    Én sem volnék, ha nem volnál,
    ha te hozzám nem hajolnál,
    te sem volnál, ha nem volnék,
    ha én hozzád nem hajolnék.

    Osztódom én, osztódol te:
    só vagy az én kenyeremben,
    mosoly vagy a bajszomon,
    könny vagyok a két szemedben.

    Köt a vére, köt a vérem:
    szeretőm vagy és testvérem.
    köt a vérem, köt a véred:
    szeretőd vagyok s testvéred.

    Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
    viharom, ki szerteszaggatsz,
    szelőd vagyok, ki simogat,
    viharod, ki szétszaggatlak.

    Ha nem volnék, te sem volnál,
    én sem volnék, ha nem volnál.
    Vagyunk ketten két szép nyárfa,
    s búvunk egymás árnyékába.
     
    Utoljára szerkesztve: 2015. május 23.
  15. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Utoljára szerkesztve moderátor által: 2015. május 23.
  16. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Utoljára szerkesztve moderátor által: 2015. május 23.
  17. rambo / Guest

    Sorsunk - Ady Endre

    [video=youtube;lnHOQSUgOlM]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=lnHOQSUgOlM[/video]

    Van az életben egy-egy pillanat,
    Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
    Lelkünk repül, száll, magával ragad,
    Bús aggodalmak mindhiába húznak.
    Csalóka álmok léghajóján
    A vihar szépen fellegekbe tüntet,
    Míg lenn a földön kárörvendő,
    Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

    Van az életben egy-egy pillanat,
    Hogy nem várunk már semmit a világtól,
    Leroskadunk bánat terhe alatt,
    Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
    Míg porba hullva megsiratjuk,
    Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
    Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
    Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

    Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
    Szivünk a vágyak tengerén evez,
    Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
    De egy zord erő küzdelemre készti.
    Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
    Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
    Míg sírba visz az önvád néma átka.
     
    Utoljára szerkesztve: 2015. május 23.
  18. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [video=youtube;bqyX3SGLBOc]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=bqyX3SGLBOc[/video]


    [h=2]MAGYAR VAGYOK[/h]Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
    Az öt világrész nagy terűletén.
    Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
    Ahány a szépség gazdag kebelén.
    Van rajta bérc, amely tekintetet vét
    A Kaszpi-tenger habjain is túl,
    És rónasága, mintha a föld végét
    Keresné, olyan messze-messze nyúl.
    Magyar vagyok. Természetem komoly,
    Mint hegedűink első hangjai;
    Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
    De nevetésem ritkán hallani.
    Ha az öröm legjobban festi képem:
    Magas kedvemben sírva fakadok;
    De arcom víg a bánat idejében,
    Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
    Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
    A multnak tengerén, ahol szemem
    Egekbe nyúló kősziklákat lát,
    Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
    Európa színpadán mi is játszottunk,
    S mienk nem volt a legkisebb szerep;
    Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
    Mint a villámot éjjel a gyerek.
    Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
    Holt dicsőség halvány kisértete;
    Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
    – Ha vert az óra – odva mélyibe.
    Hogy hallgatunk! a második szomszédig
    Alig hogy küldjük életünk neszét.
    S saját testvérink, kik reánk készítik
    A gyász s gyalázat fekete mezét.
    Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
    Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
    Itt minálunk nem is hajnallik még,
    Holott máshol már a nap úgy ragyog.
    De semmi kincsért s hírért a világon
    El nem hagynám én szűlőföldemet,
    Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
    Gyalázatában is nemzetemet!
    (Pest, 1847. február.)
     
    Utoljára szerkesztve moderátor által: 2015. május 23.
  19. rambo / Guest

    Szabó Lőrinc: Az Egy álmai
    [video=youtube;UWd3J0v3pBE]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=UWd3J0v3pBE[/video]

    Szabó Lőrinc: Az Egy álmai

    Mert te ilyen vagy s ők olyanok
    és neki az érdeke más
    s az igazság idegállapot
    vagy megfogalmazás
    s mert kint nem tetszik semmi sem
    s mert győzni nem lehet a tömegen
    s ami szabály, mind nélkülem
    született:
    ideje volna végre már
    megszöknöm közületek.

    Mire várjak még tovább, a jövőt
    lesve alázatosan?
    Fut az idő, és ami él,
    annak mind igaza van.
    Én vagy ti, egyikünk beteg;
    és mégse nézzem a fegyvereket,
    hogy szeretet vagy gyűlölet
    közelít-e felém?
    Ha mindig csak megértek,
    hol maradok én?

    Nem! Nem! nem bírok már bolond
    szövevényben lenni szál;
    megérteni és tisztelni az őrt
    s vele fájni, ha fáj!
    Aki bírta, rég kibogozta magát
    s megy tőrök közt és tőrökön át.
    Ketten vagyunk, én és a világ,
    ketrecben a rab,
    mint neki ő, magamnak én
    vagyok a fontosabb.

    Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
    az értelem szökik,
    de magára festi gondosan
    a látszat rácsait.
    Bent egy, ami kint ezer darab!
    Hol járt, ki látta a halat,
    hogyha a háló megmaradt
    sértetlenűl?
    Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
    s ha kiderűl!

    Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
    nincs semmi tilos;
    mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
    se jó, se rossz.
    Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
    még rémlik valami elhagyott
    nagy és szabad álom, ahogy
    anyánk, a végtelen
    tenger, emlékként, könnyeink
    s vérünk savában megjelen.

    Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
    ott lehetünk szabadok!
    Nekünk többé semmit sem ad
    ami kint van, a Sok.
    A tömeggel alkudni ha kell,
    az igaz, mint hamu porlik el;
    a mi hazánk az Egy, amely
    nem osztozik:
    álmodjuk hát, ha még lehet,
    az Egynek álmait!
     
    Utoljára szerkesztve: 2015. május 23.
  20. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [video=youtube;XiRDyRJ96Eo]
    ]View: http://www.youtube.com/watch?v=XiRDyRJ96Eo[/video]


    [h=3]Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez[/h]
    Hírhedett zenésze a világnak,
    Bárhová juss, mindig hű rokon!
    Van-e hangod e beteg hazának
    A velőket rázó húrokon?
    Van-e hangod, szív háborgatója,
    Van-e hangod, bánat altatója?
    Sors és bűneink a százados baj,
    Melynek elzsibbasztó súlya nyom;
    Ennek láncain élt a csüggedett faj
    S üdve lőn a tettlen nyugalom.
    És ha néha felforrt vérapálya,
    Láz betegnek volt hiú csatája.
    Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak,
    Rég ohajtott hajnal keletén,
    Édes kínja közt a gyógyulásnak,
    A kihalt vágy s elpártolt remény:
    Újra égünk őseink honáért,
    Újra készek adni életet s vért.
    És érezzük minden érverését,
    Szent nevére feldobog szivünk;
    És szenvedjük minden szenvedését,
    Szégyenétől lángra gerjedünk;
    És ohajtjuk nagynak trónusában,
    Boldog - és erősnek kunyhájában.
    Nagy tanítvány a vészek honából,
    Melyben egy világnak szíve ver,
    Ahol rőten a vér bíborától
    Végre a nap földerűlni mer,
    Hol vad árján a nép tengerének
    A düh szörnyei gyorsan eltünének;
    S most helyettök hófehér burokban
    Jár a béke s tiszta szorgalom;
    S a müvészet fénylő csarnokokban
    Égi képet új korára nyom;
    S míg ezer fej gondol istenésszel;
    Fárad a nép óriás kezével:
    Zengj nekünk dalt; hangok nagy tanárja,
    És ha zengesz a múlt napiról,
    Légyen hangod a vész zongorája,
    Melyben a harc mennydörgése szól,
    S árja közben a szilaj zenének
    Riadozzon diadalmi ének.
    Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban
    Őseink is megmozdúljanak,
    És az unokákba a halhatatlan
    Lelkeikkel visszaszálljanak.
    Hozva áldást a magyar hazára,
    Szégyent, átkot áruló fiára.
    És ha meglep bús idők homálya,
    Lengjen fátyol a vont húrokon;
    Legyen hangod szellők fuvolája,
    Mely keserg az őszi lombokon,
    Melynek andalító zengzetére
    Fölmerűl a gyásznak régi tére;
    S férfi karján a meggondolásnak
    Kél a halvány hölgy, a méla bú,
    S újra látjuk vészeit Mohácsnak,
    Újra dúl a honfiháború,
    S míg könyekbe vész a szem sugára,
    Enyh jön a szív késő bánatára.
    És ha honszerelmet költenél fel,
    Mely ölelve tartja a jelent,
    Mely a hűség szép emlékzetével
    Csügg a múlton és jövőt teremt,
    Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal,
    Hogy szivekbe menjen által a dal;
    S a felébredt tiszta szenvedélyen
    Nagy fiakban tettek érjenek,
    És a gyenge és erős serényen
    Tenni tűrni egyesűljenek;
    És a nemzet, mint egy férfi, álljon
    Érc karokkal győzni a viszályon.
    S még a kő is, mintha csontunk volna,
    Szent örömtől rengedezzen át,
    És a hullám, mintha vérünk folyna,
    Áthevűlve járja a Dunát;
    S ahol annyi jó és rosz napunk tölt,
    Lelkesedve feldobogjon e föld.
    És ha hallod, zengő húrjaiddal
    Mint riad föl e hon a dalon,
    Melyet a nép millió ajakkal
    Zeng utánad bátor hangokon,
    Állj közénk és mondjuk: hála égnek!
    Még van lelke Árpád nemzetének.
     
    Utoljára szerkesztve moderátor által: 2015. május 23.

Ajánlj minket