Mi Keltett Benned Félelmet Gyerekkorodban?

Volt egy kis időszak, amikor a halál foglalkoztatott, sokszor aludtam el sírva, mert nem akartam elfogadni, hogy meg fogunk halni.

 

Soha életemben nem féltem semmitől, csak is a sötéttől. Mára a legjobb barátok vagyunk.

 

Boni
másra gondolj például milyen jó hogy vannak barátaid vagy hogy akik szeretnek minél több időt tölts el velük
ha a környezetedben normális emberek vesznek körül megvédenek mindentől
ráadásul a nők átlagéletkora hosszabb a férfiakénál

 

Te nagyon kedves vagy zonee, köszönöm.

 

Én a világostól még mindig félek, mert mikor kezd világosodni hétvégén tudom h hamarosan vége a bulinak.
Kiskoromba a függöny árnyéka emberalakot vetett és én attól mindig paráztam.

 

Gyerekkoromban nem tudtam úgy elaludni hogy az iródaszék háttal volt hozzám

 

Én este a takaró alól nem mertem kidugni a lábam, mert féltem, hogy valaki elkapja.

 

Ne is mond, de szentem azt senki se merte megtenni

 

Mindig féltem attól, hogy leszidnak- vagy kinevetnek azért, amit mondok. Talán ennél is jobban attól: bántanak. Legjobban attól féltem: amit úgy nevezünk / semmi. Neverending Story: A SEMMI mindent felfal és mindent elpusztít. Féltem a csendtől- és némaságtól, az ürességtől. Legjobban ez utóbbitól: az óta is tériszonyom van. Gyűlölöm a mélységet!

 

inkább az ismeretlentől félnek szerintem az emberek
aztán ki mire fogja pl. a legtöbben sötétségre

 

Én nagyon jó és nyugodt légkörű családban nevelkedtem, így ha bármi különös dolog történt, pl. dörgött az ég és villámlott ezeket a dolgokat a szüleim mindig megmagyarázták számomra és ezek nem keltettek bennem féllmet.
Természetesen sok ilyen és ehez hasonló dolog van, de egyik sem okozott féllmet bennem. Meg talán az a tudat, hogy a szülők azt mondták, hogy .... ez valamiféle megnyugvást adott mindig. Talán ez is előny mikor az ember még gyerek és mindent elhisz a szüleinek amit mondanak, hisz ők biztos nem akarnak neki rosszat.

De viszont amiért bemásoltam ide zonee hozzászólását, azt azért tettem, mert ő itt kifejtett egy lényeges dolgot, hogy az emberek általában az új és számukra ismeretlen dolgoktól félnek a legjobban.
Ezt én is tudom igazolni a munkám kapcsán (ezt most nem akarom részletezni). Az ember felnőtt korában már tudatában van a minek a miértjével és képes felfogni a valós veszélyes helyzeteket, amitől természetes módod valamilyen szinten fél. Itt a kérdés csak az, hogy ki hogyan tudja ezeket a félelmeket leküzdeni és feldolgozni.

 

Az injekciótól. Két orvos, három ápoló kellet egy vérvételhez. De ma sem engedem mindenkinek, pedig már lassan nagypapa leszek.
De tanúlván szüleim hibájából, a lányomat másképpen neveltem. Soha nem ijesztegettem, nem keltettem benne félelmet hogy jön a mumus, ha rossz leszel szurit kapsz és hasonló gonoszságokkal. Mindig el mondtam hogy ha valami fájni fog, hozzá téve hogy azért ki lehet bírni. 100%-ig meg is bízik bennem a mai napig. Ha azt mondom hogy ugorj, elkaplak, akkor a 10.-ről is kiugrana, kis túlzással.

 

Én az előző sulimban a matektanártól féltem xD Mindig mikor felkeltem szorongtam, hogy megint miért fog lecseszni, suli után meg olyan megkönnyebbült voltam, hogy végre vége. Emlékszem 2013 decemberében váltottam iskolát, azóta jó fej a matektanárom, nem is tanulok azóta matekot xD
[DOUBLEPOST=1428871684,1428871586][/DOUBLEPOST]Ja meg a tűktől félek már kicsike korom óta xD

 

Nem tudom, hát leginkámb az UFO-s témák, vicc az egészben, hogy nem tudom miért... Mert tökre elfogadom, hogy nem vagyunk egyedül, mégis ha nézek róla egy műsort, vagy valamit akkor baszott paranoiás vagyok, és csöndben egyedül, főleg sötétben nem szívesen vagyok... Ezzel próbálok mit kezdeni, elég sokszor kízom magam, és csak azért is UFOs dokumentumfilmeket nézek Eggyenlőre sikertelen, mert, hogy ezt a szöveget leírtam már előjött az érzés...

 

Gyermekkoromban attól rettegtem a kis barátaimmal együtt,hogy a szüleink észre veszik a cigaretta füstöt amit eregettünk nem messze a házaktól a téglarakatok között.Elloptuk tőlük aztán suttyomban szívtuk,de persze lebuktunk és jól elkalapáltak bennünket

 

Nem kkarok nagyon bemutatkozni lehet ,hogy meg ijednétek tőlem.-é
a rendőrség,mindig mondták elvisz a rendőr.
Mai napokban nem érdekelnek.
Hiábba fenyegetnek vele,nem vesszem fel.,ű-

 

a nagyon apró dolgoktól féltem, de csak álmomban

 

Sziasztok!
Még gyerekkoromban a szüleim valami fura filmet néztek. Ebben, egy férfi aludt egy ágyban és közben valaki belopódzott a szobába. Valami fehér maszkot ragasztott az arcára. Miután felébredt, tükörbe nézett borzasztóan megijedt. Persze én is rögtön… Ettől sokáig rémálmaim voltak…,é-.