Ki tudja, mire lehetett volna képes a magyar foci a hatvanas években, ha az 1956-os forradalom után nem veszíti el legnagyobb sztárjait – Puskás Ferencet, Czibor Zoltánt, Kocsis Sándort –, illetve a teljes közvetlen utánpótlást? Az akkori magyar futball elképesztő erejét jelzi, hogy a súlyos veszteség ellenére az ötvenes évek végén és a hatvanas években is meghatározó tényező maradt. Az 1956-os forradalom alapjaiban rengette meg az ország sportéletét. A futballválogatott az 1952-es helsinki olimpiai arany, illetve a két évvel későbbi világbajnoki ezüstérem birtokában a világ egyik legjobbjának számított, de a forradalmi helyzet miatt már az NB I-es szezon is félbemaradt. A bajnokság élén a Bp. Honvéd állt a Bp. Dózsa és a Bp. Vörös Lobogó (MTK) előtt, de utóbbi a vesztett pontok tekintetében jobb helyzetben volt. A szezon sohasem fejeződött be, érmeket sem osztottak, helyette a csapatok külföldi túrákat vállaltak. Négy hónap turné eltiltásokkal A Honvéd novemberben nyugat-európai túrára indult. Az utazás eredeti célja az volt, hogy a csapat a Bilbao ellen lejátssza a BEK-mérkőzését. Puskásék 3-2-re kikaptak Bilbaóban, és miután Budapesten nem lehetett, Brüsszelben játszották le a visszavágót. A végeredmény 3-3 lett, állítólag a Honvéd nem is nagyon törte magát a továbbjutásért, hiszen akkor kútba esett volna az 1957 elejére tervezett dél-amerikai túra. Kocsis, Puskás és Czibor nem tért haza 1957-ben Forrás: AFP Ehhez azonban az MLSZ hivatalosan nem járult hozzá, így amikor a csapat elutazott Brazíliába, a szövetség a FIFA-hoz fordult, a világszövetség pedig eltiltotta a játékosokat. Az Aranycsapat legnagyobb sztárjai nem is tértek haza, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és Grosics Gyula úgy döntött, kint kezd új életet. "Különböző vezetőket küldtek Budapestről Bécsbe, hogy beszéljenek velünk. Itt megkezdődtek a tárgyalások, azaz közölték, hogy azonnal haza kell térnünk, és hogy különböző büntetésekre számíthatunk a túrán való részvétel miatt. Világosan a kifejezésemre juttatták, hogy a legsúlyosabb szankciók rám, a csapatkapitányra várnak. Azt kérdeztem, miért? Heves vita után azt mondtam, tudják meg a szövetségtől, hogy pontosan milyen büntetést akarnak kiszabni, és hívjanak fel másnap. Aztán közölték velem, hogy másfél évre eltiltanak a játéktól” – idézte Puskást a Dénes, Peterdi, Rochy, Selmeci: Kalandozó magyar labdarúgók című könyv. Puskás a Realban, Kocsisék a Barcában Közel 30 évesen ez az eltiltás Puskás pályafutása végét is jelenthette volna. Félő volt, hogy ha kint marad, akkor a FIFA-szankció miatt nem játszhat többé komoly csapatban. Mégis így döntött, és végül egy sikertelen Inter-próbálkozás után 1958-ban írt alá a Real Madridhoz. Puskás a Realnál kapott lehetőséget Forrás: AFP Bár az ominózus nyugat-európai és dél-amerikai túrán Tichy a Barcelonától, Bozsik az Atléticótól, Lantos az Atléticótól és a Milantól is kapott ajánlatot, végül Kocsis, Czibor és Grosics maradt kint, és természetesen Puskás. Előbbi kettőt a Barcelona szerződtette, Grosics azonban – aki nem is volt honvédos, csak azért csatlakozott a dél-amerikai túrához, mert sérülések miatt meghívták a csapatba – 1957 júliusában hazatért Magyarországra. Puskás, Czibor és Kocsis utolsó előtti válogatott meccse (1956. 10. 07., Franciaország-Magyarország 1-2) Őt korábban már hazaárulás és kémkedés gyanújával megfigyelte és kihallgatta az ÁVH, 1957-es hazatérésekor pedig egy rabszállító várta a határon. Végül Győrben, egy ÁVH-laktanyában aláírta a nyomozati jegyzőkönyvet, féléves eltiltást kapott, de ősszel már ismét a válogatott kapusa lehetett. Volt egyszer egy csodautánpótlás Az Aranycsapat szétesése mellett a közvetlen utánpótlásra sem lehetett számítani, az ifjúsági válogatott ugyanis szintén elhagyta az országot. Pontosabban nem tért haza. 1956 nyarán az Európai Labdarúgó Szövetség egy U18-as tornát rendezett Magyarországon. A kiírás értelmében 16 válogatott négy négyes csoportban játszott három-három mérkőzést, és ezzel véget is ért a torna, az UEFA ugyanis úgy gondolta, a barátkozás a fő cél, az elődöntőkre és a döntőre már nincs szükség. Az angolokat is megverték Csehszlovákia, Olaszország és Románia mellett a magyar válogatott is csoportgyőztes lett: Budapesten 0-0-s döntetlent játszott az NSZK-val, Tatabányán 4-2-re legyőzte Angliát, majd Kecskeméten 2-1-re Bulgáriát. A magyar ifjúsági labdarúgó-válogatott 1956-os kerete Kapusok: Gelei József, Várhidi Mihály Védők: Kovács István, Lipták György, Nemes Gyula, Pázmándy Péter Fedezetek: Babos Sándor, Hanek János, Makay Dezső Csatárok: Kaszás László, Keresztes Gábor, Lőrincz Tibor, Mathesz Imre, Németh Valér, Povázsai László, Szalay Tibor, Sztáni István Szövetségi kapitány: Hoffer József A mutatott teljesítmény felkeltette az angolok érdeklődését, a válogatott meghívást kapott Londonba. A csapat októberben vonattal nekivágott az útnak, Bécsben 3-1-re legyőzte Ausztriát, Londonban pedig két 2-1-es vereség után értesült a budapesti forradalomról. Mi lett velük? A keretből csupán hárman tértek haza. Gelei József kapus később olimpiai bajnok lett, az ötszörös válogatott Povázsai László pedig a Csepellel és a Győrrel is bajnokságot nyert. Mathesz Imre rövid ideig az Austria Wien csapatában szerepelt, de 1957-ben hazajött. Ott volt az 1966-os vébén, a Vasassal négy bajnoki címet szerzett. A válogatott többsége nem kallódott el odakint. Pázmándy Péter a Servette csapatával svájci bajnok lett játékosként és edzőként is, Kaszás László a Real Madridban, Szalay Tibor a Barcelonában, Sztáni István a Frankfurtban futballozott. Pázmándy a Servette legendája lett Forrás: Super-servette.ch Nemes Gyula tíz csapatban – többek között az Anderlechtben – szerepelt, 1978-79-ben az izlandi Valurral nyert aranyérmet edzőként. Hanek János és Lipták György észak-amerikai csapatokban játszott. Mégis volt honnan meríteni Miután a játékosok zöme nem jött haza, szinte a teljes közvetlen utánpótlás elveszett, így a semmiből kellett újrakezdeni az építkezést. Hogy volt miből, arra a következő évek eredménysora a bizonyíték. A nagyválogatott 1958-ban a 10. lett a világbajnokságon, 1962-ben és 1966-ban a negyeddöntőig jutott. Az 1964-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, az olimpiákon pedig sorozatban négyszer is a dobogón zárt: 1964-ben és 1968-ban arany-, 1972-ben ezüst-, 1960-ban pedig bronzérmes lett. Mindezt úgy, hogy akik a hatvanas években vezéregyéniségek is lehettek volna, a forradalom bukása után külföldről figyelhették a honfitársak sikereit. http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20151022-1956-forradalom-magyar-labdarugas.html
