Las Vegasban bejelentették, hogy új országokban jelenik meg a Netflix szolgáltatása, és ahogy sejteni lehetett, a CES színpadán az is kiderült, hogy 130 ország között végre Magyarországra is megérkezik az on-demand szolgáltató. A bejelentés ideje alatt kelt életre a netflix.hu illetve netflix.com/hu címeken elérhető weboldal, amely ugyan még angolul kommunikál, de máris megkezdhetjük az első ingyenes hónapot, mely után akár 7,99 eurós, tehát nagyjából 2500 forintos havidíjért folytathatjuk az előfizetést. Az alap csomag azt jelenti, hogy a filmeket kis felbontásban nézhetjük, egyszerre egy eszközön használva a Netflixet. 9,99 euróért (körülbelül 3140 forintért) HD adásokat nézhetünk, akár két külön készüléken, a prémium csomag 11,99 eurós (nagyjából 3780 forintos) díja Ultra HD felbontású adásokat és 4 eszköz használatát teszi lehetővé. A terjeszkedésben az LG-vel között partnerség segít, a koreai vállalat készíti az okostévés alkalmazásokat a “virtuális csatorna” számára, és olyan technológiákban segít, mint a 4K adások közvetlen streamingje, vagy a filmek nagy dinamikatartományú átalakítása. De ne ugorjunk ennyire előre, először tegyük fel a kérdést, amivel a hazai tévénézők jó része talán nincs is teljesen tisztában. Mi is az a Netflix? Ugyanaz a videóknak, mint ami a zenében a Spotify, a Deezer, a Google Play Music, vagy az Apple Music. Tehát gyakorlatilag egy olyan szolgáltatás, amellyel az internetről válogathatunk filmek, tévésorozatok és egyéb videós tartalmak között teljesen legálisan, egy fix havidíj fejében. Az előfizetők úgy válogathatnak az anyagok között, mintha egy speciális, internetes videotékában járkálnának, és ahogy ráböknek egy sorozatepizódra, az már el is indul. A filmeket nem vásároljuk meg, nem is kerülnek a gépünkre vagy lejátszónkra, ezek a YouTube-hoz hasonló módszerrel, közvetlenül az internetről “játszódnak le”. Ez egyrészt előnyös, mert egy hosszabb sorozat megnézéséhez nem kell az összes epizódot letölteni és a meghajtónkon tárolni, viszont figyelni kell arra, hogy viszonylag jó internet-elérés, nagy sávszélesség kell a HD tartalmak lejátszásához, mobilnet és egyéb adatkorlátos internet-csomagok használata esetén pedig gyorsan kifutunk az adatkeretből. Miért is jó ez nekünk? Egyrészt azért, mert mostantól nem kötődünk a tévék előre megszabott műsorstruktúrájához. A Netflixre általában “egyben” kerül fel egy sorozat teljes évada, így a türelmetlenek akár egy nap alatt lepörgethetnek egy egész szezont. Ezen felül nem szakítják meg az adást tíz percenként babapopsitörlő-reklámok és egyéb bosszantó közjátékok. Egy csomó film ráadásul csak így jut el Magyarországra, hiszen ha egy külföldi sorozatot nem rendelt be valamelyik magyar csatorna, akkor azt eddig csak valamilyen kalóz-módszerrel lehetett megnézni, leggyakrabban úgy, hogy leszedtük torrentről. Az is fontos, hogy a Netflix egyre inkább kezd hagyományos tévéadóként viselkedni azon a téren, hogy a mindenhonnan összegyűjtött tartalmakon kívül sajátokat is készít, nem is épp rosszakat. Az elmúlt években ilyen volt a House of Cards, az Orange Is the New Black, vagy a Marvellel közösen készített Daredevil, de a hagyományos sorozatok mellett sitcomokat, dokumentum-műsorokat is elindítottak. Még jellemzőbb a szolgáltató térnyerésére, hogy több olyan sorozatot is felkaroltak, amelyeket az eredeti tévéadójuk már “kidobott”, de a közönség folytatást követelt, így újra elindult náluk a Star Wars: the Clone Wars, a The Killing, vagy az Arrested Development is. Hasznos az is, hogy a Netflixnél nem vagyunk tévéhez kötve. Gyakorlatilag bármin, aminek van internet-elérése, nézhetjük az adást egy okostelefontól a PC-ken át az okostévékig. Épp azok a televíziók kerülnek így hátrányba, amelyeknek nincs semmilyen vezeték nélküli csatlakozási lehetőségük, bár ha csak egy USB csatlakozó is van rajtuk, egy kis céleszközzel ezen a problémán is segíthetünk. Mit szól majd a piac? Na, ez már egy érdekesebb kérdés lesz. A Netflixhez hasonló zenei megoldások, a már említett Deezer vagy a Spotify könnyebben elindulhattak itthon, ugyanis a hanglemezkiadók bevételei olyan szintre csökkentek, hogy igazából ezek a szolgáltatók nem harapnak a piacukból, hanem inkább az alternatív fogyasztási módszerrel visszatornázzák a zeneipart a szakadék széléről (legalábbis valamelyest, de ebbe most ne menjünk bele). A tévéknél viszont más a helyzet, a kereskedelmi csatornák még mindig élnek és virulnak, itthon is több milliós nézettségekkel pörögnek naponta. A műsoraikat természetesen hirdetésekből befolyt összegekből készítik és vásárolják, a hirdetők pedig a nézettség függvényében fizetnek. Ha viszont a Netflix jön és “ellopja a nézőket”, valószínűleg lassú, de biztos visszaesés következik a “hagyományos” tévéadók számára – a lassúság is csak amiatt várható, hogy a magyar lakosság viszonylag lassan adaptálódik az új technológiákhoz, főleg vidéken. Szintén felemás lesz a mobilszolgáltatók mosolya, hiszen ők már megpróbálták a Netflix hiányát saját fejlesztésű online videótékákkal és tévé-szerű szolgáltatásokkal feltölteni, ezeket viszont a nemzetközi példák alapján villámgyorsan söpri el a jóval nagyobb kínálattal érkező nemzetközi szolgáltatás. Arra pedig talán a Netflix konkrét indulásáig várni kell, hogy megtudjuk, lesznek-e például eredeti nyelven, esetleg felirattal is elérhető sorozatok, vagy mindent lokalizálva kapunk. Az is jó kérdés, mennyire tud megállapodni az amerikai tulajdonos a sorozatok és egyéb tartalmak jogtulajdonosaival, ez ugyanis más régiókban is okozott már problémát. A német Netflix előfizetők például nem teljesen ugyanabból a kínálatból válogathatnak, mint egy amerikai, hiszen a régióra más és más szerzői és sugárzási jogok vonatkoznak egyes alkotásokra.
