Jakab Juli forgatókönyvírónak tanult, írt vizsgafilmeket és Hacktion-epizódokat, de pár pici szerep után a Senki szigete főszerepében találta magát. Arról beszélgettünk, hogy miért nem lesz Magyarországon Breaking Bad és hogy miért nem zavarta, hogy az első nagyjátékfilmjében máris meztelenkednie kellett. h i r d e t é s Kezdjük az elején, hogy kezdtél forgatókönyvírást tanulni? Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba jártam, ami nekem nagyon jó hely volt, mert nagyon jó osztályfőnököm volt, aki segített találni olyan dolgokat, amiket szeretek csinálni. Én pedig szerettem filmeket nézni és szerettem filmkritikákat írni. Fogalmam nem volt az egész filmezésről, hogy micsoda. Aztán amikor érettségiztem, volt az a kék könyv és abban láttam, hogy indul filmírás szak. Mivel szerettem a filmeket, meg az írást, úgyhogy ésszerű volt oda jelentkezni az SZFE-re. Ami azért elég furcsa volt, volt olyan osztálytársam, aki tíz évvel volt idősebb nálam, akik tudták, hogy filmrendezők akarnak lenni, esetleg felvételiztek is már többször. Fotó: Papp Eszter Volt, hogy egy családi ebéden elsírtam magam a tanév előtt nyáron, mert azt sem tudtam, hogy mi lesz. Hogy nézett ki az írásoktatás az SZFE-n? Elméleti tárgyaink is voltak, irodalom, ilyesmi. Meg gyakorlati is, Török Ferencet például onnan ismerem, ő filmrendezést tanított. A fő tantárgyak, a dramaturgia és a forgatókönyvírás úgy működtek, hogy minden félévnek volt egy tematikája, a tanárok meghatározták, hogy milyen végterméket várnak, és akkor együtt fejlesztettük. Ez egy nagyon jó dolog volt, én még mindig abban érzem magam a legjobban, amikor többen dolgoznak egy ötleten. Ez ott folyamatosan megvalósult, körbejártunk és az összes osztálytársam ötletét átvettük hétről hétre. Optimális esetben ebből lett a félév végére egy forgatókönyv. Volt bármi átjárás a többi osztály között? Tudtatok együtt dolgozni? Sajnos én még az előző rendszerben felvételiztem, most már úgy működik, hogy stábonként vesznek fel embereket és minden szak egyszerre indul kétévente. Amikor én jártam oda, nekem voltak hangmérnök évfolyamtársaim is, meg eggyel fölöttem jártak a rendező-operatőrök, eggyel alattam meg a gyártásvezetők és a vágók. Szervezett, közös munka egyszer majdnem volt. Egyébként sajnos semmi, csak önszorgalomból a büfékultúrában. Mi volt az első forgatókönyved, ami megvalósult? Az első, amiben nem csak dramaturg voltam, az a Valakinek a valamije, Reisz Gábor rövidfilmje. Lehet, hogy volt előtte valami. Majd utánanézek. Hát, nekem kéne. Kis szösszeneteket csináltam. Most mesélte az öcsém, hogy valamikor rákényszerítettem arra, hogy aranyhalakkal fürödjön pucéron. Mondjuk azt nem is számítanám ide. Szerintem a Valakinek a valamije volt az első. Ha nem volt átjárás, akkor hogy találtatok akkor egymásra Reiszszel? Elképesztő szakmai módon: ő rájött, hogy szeretne forgatókönyvíróval dolgozni. Akkor Rév Marcellel jártam (a Viharsarok és a Fehér Isten operatőre – a szerk.) és Gábor arra gondolt, hogy ha már Marcinak a csaja vagyok, megkérdez engem. Forgatókönyvíróként meg lehet élni Magyarországon? Őszintén szólva egyáltalán nem tudom. A tévés írókat annyira nem ismerem, én sose voltam benne a kereskedelmi tévés vérkeringésben. Szabó Iván jut eszembe, ő játékfilmeket ír (Vespa, Viharsarok – a szerk.), tanít az egyetemen, egyszerre két forgatókönyvet fejleszt, közben sorozatot is ír. Így nagyon sok munkával megvalósítható, de én sosem éltem forgatókönyvírásból. A Hacktionben dolgoztam, pont Iván volt a vezetőíró és meghívott. Milyen érzés az egyetemről rögtön egy köztévés tévésorozat irásába csöppenni? Nagyon jó volt. Volt egy este, amikor talán pont az Ankerben beszélgettem egy forgatókönyvíróval, aki akkor a Jóban-rosszbannak írt, és akkor magyaráztam neki, hogy szeretnék valami ilyesmit csinálni én is, mert van ez a túlstresszelt, maximalista hozzáállás a saját műveimhez, amik pont emiatt soha nem készülnek el, és tök jó lenne egy olyan munka, aminek határideje van és nincsen idő pöcsölni meg várni a nagy ihletet, hanem nagyon szoros keretek közé vagyok szorítva. Másnap hívott Iván, hogy menjek dialógírónak a Hacktionbe. Nekem akkor nagyon jó kompromisszumnak tűnt, mert a kereskedelmi sorozatoktól nagyon ódzkodtam, de főleg magam miatt. Féltem, hogy nem bírnám csinálni. De ez így nagyon tanulságos volt. Fotó: Papp Eszter Hogy működött a Hacktion írása? Azért mondom, hogy tanulságos volt, mert tök jól megmutatta nekem, hogy itt nem azért nem készül egy Breaking Bad, mert nincs pénz vagy nincs kreativitás, hanem mert nincsen idő. Iván volt a vezetőíró, volt két storyliner, akik a történetet magát írták, és voltunk hárman dialógírók. Ivánnal két másik író kitalálta a történetszálakat, ketten megírták, mi pedig forgatókönyvet írtunk belőle. Egy idő után ezek a szerepek összekeveredtek és Ivánnak közösen írtuk a sztorikat is. De soha nem volt idő. És most nem magamról tolom el a felelősséget, mert én is tudok link lenni és biztos nem tettem magamat oda teljesen, de egy ilyen sorozatban, ahol kellenek átívelő szálak, ezeket a szálakat nem tudja egy ember megírni. Sok időt kellett volna arra szánni, hogy ülünk rajta és tervezzük. Reiszszel együtt dolgoztál több filmjében is, de már ezekben is feltűnsz szereplőként, az hogy jött? Két Reisz-filmben szerepelek teljesen véletlenül. Az egyik a Péter, a Nekem Budapest egyik epizódja, a másik pedig a Van. Az elsőben két szereplő van, egy kamaszfiú és egy nő. Elkezdtük keresni a kamaszt, mentem Gáborral, és amikor találkoztunk a srácokkal, akkor mindig én improvizáltam velük. Gábor tudta, hogy van bennem egy ilyen exhibicionizmus. Hajnali hatkor kezdődött a forgatás a Margitszigeten, és emlékszem, hogy álltam itt az Ankernél, megittam már két vagy három whiskey-Red Bullt, és hívott Gábor, hogy ő most nagyon kivan, de lemondta azt a másik lányt, akit a szerepre kiválasztott, és azt szeretné, hogy szerepeljek én. A Vannál szintén nem merült fel, hogy én játsszam a volt barátnőt. Ott is az előkészületeknél még nem volt meg a női szereplő, úgyhogy én improvizáltam Áronnal, és Gábor ott is a forgatás előtt lemondta azt színésznőt, akit kinézett magának, és mondta, hogy legyek én. A Van írásába besegítettél? Annál a filmnél nem volt forgatókönyv, de Gábornak vannak olyan barátai, akiknek bízik az ízlésében, az első ebben a producer Berkes Juli, de én is ott vagyok valahol a top tízben, úgyhogy volt, hogy beszéltünk róla. Hogy kerültél a Senki szigetébe? A forgatókönyvből egyértelmű volt, hogy egy szőkeszerű valaki kell. Mindenki, aki neked most eszedbe juthat, ott volt a castingon, aztán Török Ferenc engem válaszott, utána meg már mondta, hogy persze, látott már a Nekem Budapestben. Nekem ez csodaszerű volt, hogy bejött valami ilyen, amit mindig is szerettem volna, csak sosem tudtam semmit tenni érte. Szerettél volna szerepelni? Vannak ilyen emlékeim, hogy szerettem volna kipróbálni magam valami alternatív társulatnál, Láng Annamáriát kérdeztem, hogy kit keressek, aztán elkezdtem nagyon béna leveleket írni, de soha nem választoltak rá. Ezen kívül nulla proaktivitás volt bennem. A korábbi filmjeidben mindig részt vettél a kreatív folyamatban, milyen valamiben úgy szerepelni, hogy csak színészkednek kell? Ezt annyira nem éreztem a Senki szigeténél, mert egy olyan helyzetbe csöppenten bele ezzel a szereppel, aki Miából Juli is lett... Fotó: Papp Eszter Miattad lett Juli? Szerintem igen. Amikor eldőlt, hogy én leszek, akkor egy hétig Mia volt. Sokat beszéltük az én szerepemről, én írtam is két jelenetet, az egyik bele is került a filmbe. Ez az egész film nagyon érdekes tapasztalat volt. Forgatókönyvíróként is. Látni, hogy milyen az eredeti könyv, milyen a forgatás előtt, milyen a forgatás közben és látni azt is, hogy mi lesz belőle. A filmen is látszik, hogy közben alakult, vannak a nagyon megtervezett jelenetek, aztán ott van az a beszélgetés, amit mi is kiemeltünk a kritikában, ahol mintha elengedtek volna, hogy tessék, improvizálj. Igen, ott látszik belőlem is valami. Bánfalvi Esztert és Mohai Tamást ismerted korábban? Tamást látásból, mert fölöttem járt eggyel az egyetemen. Semmi kapcsolatom nem volt a színészekkel az egyetemen, de ő körülöttem volt. Eszterről tudtam, hogy kicsoda, de azt igen, hogy sok fiúbarátom rajong érte. Összejártatok a forgatás előtt összeszokni? Főleg Eszterrel, Feri nagyon célirányosan összehozott minket, meg ketten külön is találkoztunk, pont azért, hogy legyünk valahogy. Ezeken a találkozókon mindenki nagyon célzottan kibeszélte a magánügyeit, hogy legyen valami alapunk. Milyen érzés rögtön az első játékfilmedben bevállalni egy meztelen jelenetet? Amikor néztem a filmet, azon filóztam, hogy a barátaim mind azt fogják gondolni, hogy Ez teljesen felesleges volt, haver! Ezt most tényleg kellett? Szerintem kellett, egész nárcisztikus ok miatt. Benne volt a forgatókönyvben ez a zuhanyzós jelenet, nagyjából így. Sokat gondolkoztunk azon, hogy mit reagáljon a filmbeli Juli, amikor a srác bemegy hozzá, miközben ő zuhanyzik. Csináltunk imprókat, egyszer felháborodtam, egyszer lehordtam, de a forgatás alatt rájöttünk, hogy itt egy megoldás van, ha nem hisztériázik a csaj, hanem töknyugodtan elmond egy szöveget arról, hogy ő most szeretné, ha a fiú kimenne. Nekem ez annyira megtetszett, hogy fúá de kurva jó, be is szól, meg zavarbaejtő is. A meztelen jelenettel semmi bajom nincsen. Nem szorongtam előtte, de elképzeltem, hogy majd ott ülünk ötszázan a moziban és egyszercsak ott vagyok meztelenül. De nem volt gáz. Van az a jelenet a filmben, amikor hárman bontogatjuk a bálásruhákat és viccesen próbálgatjuk fel a göncöket, na ott az eredeti könyvben annyi állt, hogy „hármasszex”. Attól jobban be lettem volna szarva, mint ettől. Fel sem merült egy hármasszex-jelenet? Nem igazán, meg ez is a forgatáson alakult, ott voltak ezek a bálák és közben Feri is érezte, hogy a sztorit minden ártatlansága ellenére is áthatja a szexualitás és tök jó, hogy direktben ez meg sem jelenik a filmben. Tök jó, hogy nem próbáltunk meg komolykodni, mert az nem ment volna. Fotó: Papp Eszter A Senki szigete óta kerestek más ajánlatokkal? Nyáron forgott Nemes László Holocaust-filmje, a Saul fia, amiben egy női szerep van a kápókon kívül. Csak két snittben szerepelek, de abba is véletlenül kerültem. Zabezsinszkij Éva barátnőm castingolta a filmbet, rengeteg, de tényleg nagyon sok nőt megnéztek erre az egy szerepre, mert hiába egy néma szerep és hiába van szinte alig a filmben, eléggé felhájpolták, hogy mennyire fontos. A rendezőnek eszébe jutott, hogy engem is megnézne, de Éva azt mondta, hogy felesleges, mert úgyis más típus vagyok. Aztán amikor a filmnek a castingja zajlott, akkor megint nagyon rossz állapotban voltam, egy családtagom kórházba került. Szorongtam, nem tudtam magamat hova rakni, iszonyúan néztem ki, de Éva mondta, hogy mégis menjek be. Aztán megkaptam. Írsz még? Le kellene diplomáznom, ahhoz meg kell írnom a nagyjátékfilmemet. Ferivel beadtunk egy szinopszist a filmalaphoz, amit még nem bíráltak el. Ha azt elfogadják, az tök jó, mert akkor rá leszek kényszerítve, hogy megírjam a játékfilmet, ami meg azért jó, mert akkor lediplomázom. Benedek Ágota barátnőmmel tervezünk egy websorozatot, aztán Daniel Young, a pár évvel ezelőtt Pinprick rendezőjével elvileg forgatunk egy filmet januárban. Index - Kultúr - A hármasszex már nem ment volna
