A latin szerető szuperhős – The Neighbor A legújabb szuperhőssztori a temperamentumos Spanyolországból érkezett, és a The Neighbor ennek megfelelően rögtön csavar is egyet a világmegváltó héroszok szokásos történetein. „Öregem, ez az ember repül. Hát, azért nem repül olyan jól. De legalább tud repülni, nem úgy mint Batman.” – zajlik a beszélgetés, mikor egy spanyol riporternő kis videója hirtelen vírusként kezd terjedni. Igaz, maga a riport egy fontos társadalmi jelenséget mutat be, de az a kutyát nem érdekli, mikor a háttérben egyszer csak feltűnik egy repülő ember. Mire azonban eljutunk eddig a jelenetsorig, már tudjuk, a The Neighbor nem egy szokványos szuperhőstörténet lesz, de még csak nem is annak paródiája. Pedig ismerős elem van itt bőven: az újságírónő és szuperhős kettőse mindenkiben meg fogja idézni a Supermant, az űrből érkező idegen, aki átadja a hatalmát egy átlagos földi halandónak történetszál pedig a Zöld Lámpást (vagy az igazán geek nézőknek a The Greatest American Herót). Van itt egy kis Deadpool, egy kis Hancock, de a The Neighbor mégsem tűnik az innen-onnan összelopkodott ötletek tárházának. És ez azért van, mert jóval távolabbról indít azoknál. Javier (a még mindig elképesztően kölyökképű Quim Gutiérrez – Sötétkékmajdnemfekete, Csókok és gólok) a lehető legtávolabb áll attól, hogy igazi hős legyen, az élete pedig köszönőviszonyban sincs egy hőseposszal. Konkrétan épp kidobja a barátnője (a korábban emlegetett riporter, Clara Lago megformálásában), mert az egész ember egy kész csőd. Egocentrikus, önző és ki sem látszik a saját maga szőtte hazugságok hálójából. De, éppen ez a gyerekes romhalmaz lesz a kiválasztott, hogy tovább vigye az „univerzum gondnoka” címet. Az újdonsült, emberfeletti erő azonban csak egy újabb poén a számára, vagyis a The Neighbor inkább egy felnőtt férfi felnőtté válási története, sem mint egy igazi hős eredettörténete. Javiernek először is önmagát kell megmentenie, mielőtt a világgal tenné ugyanezt. Emellett a sorozat egy szerelmi történet is, ahol a karaktereknek meg kell tanulniuk párban gondolkodni – és ironikus módon azt, hogy levessék a maszkjaikat. De a legdominánsabb műfaji összetevő a vígjáték. A The Neighbor meglepően kevés karakterrel dolgozik, velük azonban teljes gőzzel száguld előre. Mindenki ezer szálon kapcsolódik mindenkihez és minden személynek több funkciója van. És annak ellenére, hogy a többségük beillene karikatúrának is, hús-vér emberekkel van dolgunk, akik abszolút képesek eladni ezt a műfaji hibridet. A néző képes azonosulni velük, ők pedig képesek mélységet adni ennek a harsány, néha irreálisan paródiaszerűnek ható sorozatnak, ahol egyensúlyban marad a komoly és a komolytalan. Igaz, a mélyére egy problémának sem ás, a maga világán belül mégis súlyt tud adni nekik. Úgy, hogy azokat azonosítja a szuperhős történetek általános kérdéstárával. Igaznak hat a szerelmi bánat, igaznak az identitáskeresés és reálisnak a világ, amelyben élünk. A világ a minden bajával együtt, ahol bárki lehet a mindennapok hőse, aki kibabrál a mozgássérültek parkolóhelyét elfoglaló bunkóval vagy elbánik a plüssmaciba rejtett kamerán át kukkoló perverzzel. Ez a The Neighbor legnagyobb erénye, hogy mer sokféle lenni, sőt, mer sok lenni. De ebben a kapkodó káoszban mégis megadja a biztos pontokat. Egy balfék szuperhőst, egy karrierjét hajszoló lányt, jó barátokat, egy nerd sidekicket és néhány rajzfilmből szalajtott szomszédot. Minden pillanatban történik valami és mire észbe kapsz, már az ötödik résznél jársz. És nem bánod meg… A sorozat idehaza a Netflixen látható. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/the-neighbor-kritika
