[center:2de5skce]A NASA napvitorlája is elérte a világ?rt Úgy t?nik végre befejez?dött a napvitorla technika balszerencse sorozata, a legutóbbi japán változat után most a NASA-nak is sikerült fell?nie saját fejlesztését, a két évvel ezel?tt egy rakéta meghibásodás következtében megsemmisült NanoSail-D tartalékául szolgáló vitorlát. Az kísérleti eszközt pénteken indították Alaszkából az Orbital Sciences Corporation Minotaur 4 rakétájával, egy FASTSAT mikro-m?holdhoz csatolva. A közel 10 négyzetméteres vitorla kibontását a hét végére tervezik, ez lesz az els? amerikai napvitorlás, ami a világ?rben bizonyíthat. A projekt költségei nem haladják meg az 1 millió dollárt. A napvitorla a napfény erejét kihasználva hajtja magát, illetve a hozzá csatolt ?rjárm?veket el?re, vagyis hatalmas távolságok tehet?k meg vele anélkül, hogy üzemanyagot fogyasztanának. A koncepció és a tesztelésére irányuló kísérletek egyáltalán nem új kelet?ek, eddig azonban csak a kudarcokat jegyezhették fel az ?rügynökségek és szervezetek. 2001-ben és 2005-ben is kilövési hibák vetettek véget a technika úttör?i, a többek közt Paul Sagan által alapított non-profit Planetary Society törekvéseinek, majd következett a NanoSail-D kudarca 2008 augusztusában, ezt a SpaceX rakétája, a Falcon 1 gyerekbetegségeinek a számlájára írhattuk. Májusban azonban valami megváltozott, a japán ?rügynökség, a JAXA sikeresen indította útjára bolygóközi IKAROS napvitorláját, ami egy Vénusz felé tartó robotküldetéssel érte el a világ?rt, majd lecsatlakozása és kibontása után a japánok legnagyobb örömére bizonyította, hogy a napfény valóban képes az eszköz meghajtására, s?t a kormányzás sem okozott gondot az IKAROS-nak. A NanoSail-D esetében nem lesz olyan egyszer? a napfény hatását érzékelni, bár a vitorla 650 kilométeres magasságban kering, a Föld légkörének súrlódása ezen a magasságon még felülemelkedik a napszél által kifejtett nyomáson. Az amerikai projekt célja azonban pontosan az, hogy megvizsgálják, vajon a napvitorla szolgálhat-e "fékez?erny?ként", amivel esetleg kihúzhatják a küldetésük befejezésével, illetve hajtóanyaguk kimerülésével ?rszemétté váló m?holdakat a földkörüli pályáról. A NASA és a hadsereg egyaránt szeretne valamilyen viszonylag olcsó megoldást találni üzemen kívüli m?holdjaik eltávolítására, amik ma már csupán a pálya forgalmát akadályozzák. A hadsereg közel 16000 földkörüli pályán kering? 10 centiméternél nagyobb objektumot követ nyomon, melyek veszélyeztethetik a még m?köd? küldetéseket. A Pentagon kutatási és fejlesztési ügynöksége, a DARPA több koncepciót is tanulmányoz az ?rszemét m?ködési pályákról történ? kihúzására. Az egyik megoldás a napvitorla lehet, amit mint egy ejt?erny?t becsomagolhatnának a m?holdak egy külön erre a célra kialakított tároló rekeszébe, majd amikor az ?reszköz befejezi pályafutását, a napvitorlát kibontva a különböz? er?k hatására az elhasználódott m?hold egy másik, roncstelepként szolgáló pályára állhatna, vagy az erny? lehúzhatná a légkörbe, ahol egyszer?en elégnek. A NASA szakért?i szerint a NanoSail-D 70-120 nap alatt térhet vissza a légkörbe a légköri súrlódás hatására. Ugyanezt a hatást fogja tesztelni az európai EADS Astrium ?rrepülési cég napvitorla projektje, a CubeSail 2011-ben. A Planetary Society sem adta fel a küzdelmet, új vitorlájuk, a LightSail-1 nagyobb lesz, mint a NanoSail-D és magasabbra is lövik fel. [/center:2de5skce]
