A legfrissebb Heti Válaszban a film hamburgi szponzora nagy művésznek nevezi Nemes Jeles Lászlót, de úgy véli, a rendező ettől még nem ismeri szükségszerűen napjaink Németországát. Ő nem tapasztalta, hogy a németek kerülnék a valódi szembesítést a holokauszttal, és ezért nem látják szívesen a Saul fiát. A film márciustól a mozikba kerül és azon a vetítésen, ahol ő is jelen volt, mindenki odáig volt a filmért. Katharina M. Trebitsch szerint a németek sokféleképpen reflektálnak a múltra, de a társadalom már most gondolkodik azon, miként kell folytatódnia az emlékezésnek, ha már nem lesznek túlélők. Csak Hamburgban és csak februárban féltucatnyi kiállítás, megemlékezés lesz a nemzetiszocializmus és a futball kapcsolatáról, Hitler korai éveiről, a kényszermunkáról, a nemzetiszocializmus igazságszolgáltatásáról, és konferenciát tartanak a közszféra dolgozóinak évek óta szervezett történelmi felvilágosító tréningről. A Nemes Jeles által keményen bírált, A bukásról ő is azt mondja, a film rossz, haszontalan. A Saul fiát viszont a holokausztfilmek hosszú listájának legelejére helyezi, mert remekmű, olyan helyre visz, ahol még nem járt senki. Egy ember legbelső érzelmeibe nyújt egyedülálló bepillantást, így a címe az is lehetett volna: Saul lelke. Katharina M. Trebitsch egyébként kilencvenkilenc százalék esélyt ad az Oscarnak, és csak azért nem mond százat, mert a mostani amerikai időjárásban a díjátadót bármikor elsöpörheti egy hóvihar. A legfrissebb Heti Válaszban Mick LaSalle filmkritikus, a Stanford Egyetem professzora is beszél a Saul fiáról, és azt mondja, a film nyitóképe filmtörténeti jelentőségű. Nemes Jeles kis drámával nagy horrort csinált. Amerikában eddig mindent elért, amit külföldi film elérhet, és nagy Oscar-esélyesnek tartják.
