A helyi szerzetesek által 2005-ben felfedezett sír nagyjából 1800 éves lehet. A lelőhely Tibet Ngari régiójában fekszik, 4300 méterrel a tengerszint felett. Mikor 2012-ben megkezdődtek a helyszíni ásatások, a régészek megdöbbenve tapasztalták, hogy a sír több kínai eredetű tárgyat is tartalmaz. A lelőhely elhelyezkedése alapján könnyen elképzelhető, hogy a kínai kereskedők a Selyemút egy mára elveszett mellékágán jutottak el a tibeti területre. Az előbukkant tárgyak között igazi kincsek is vannak, így egy gyönyörű, hímzett selyem, egy színarany maszk és kerámia illetve bronz edények. A kutatók tearügyek maradványaira is rátaláltak, ami igazán meghökkentő, mivel korábban úgy hitték, a növény a 7. században jelent meg Tibetben – tehát jóval később, mint azt az új lelet mutatja. A szakemberek a leletek kémiai összetevőit is megvizsgálták. A rügyek a tea több alkotóelemét is tartalmazták, ráadásul a sír olyan, a növénytől származó kémiai “ujjlenyomatot” is tartalmazott, mint amilyet egy 2100 éves, Han-dinasztiabeli császár sírjában is találtak. Eszerint a tea valahonnan Dél-Kínából, Jünnanból származtak – tehát hatalmas utat járt be Tibetig. A feltárás anyaga bizonyítja azt az elképzelést, hogy a Selyemút nem csupán lineáris kereskedelmi vonal volt, hanem egy sokkal összetettebb, rácsos hálózat. Már korábban is kerültek elő bizonyítékok arról, hogy nagyjából 3000 évvel ezelőtt már léteztek hegyi útvonalak Belső-Ázsiában. Eszerint az ó- és középkori kereskedőknek nem okozott gondot a több ezer méter magas hegyek leküzdése és a nehéz terepen való áthaladás. A kultúrák kapcsolatfelvétele, az áruk, a technikák és az ideológiák áramlása tehát sokkal egyszerűbben és gyorsabban mehetett végbe, mint azt korábban gondoltuk. (Via: Scientific American)
